Erdei szalonka (Scolopax rusticola)

Az erőteljes alkatú, 35 cm nagyságú szalonka alakra a sárszalonkára emlékeztet, de feje harántcsíkos; színezete az avar fedte talajjal egybeolvad. A fejtető felé és hátul ülő szemei még akkor is jelzik neki ellenségeit, ha hosszú csőrét mélyen a porhanyós talajba dugja. A csőr a hegyén felnyitható, és akkor is megfoghatja a zsákmányt, ha a csőr töve zárva marad.

A tojó három hétig szinte pihenés nélkül ül a négy tarka tojáson. A fészkét az erdő talajára készíti száradó levelekből. A fiókák vezetését a hím veszi át. Ha veszélyt észlelnek, a fiókákat a combjuk és hasuk közé rejtik.

Eurázsia északi részén, a Himalájában és a Kárpát-medencében költ. A vadászok körében híres jelenség a szalonkahúzás. Ennek külön varázsa van. Kora tavaszon, a hó olvadásakor, amikor a feketerigó megszólal, a hím szalonka az erdei nyiladékon át húzva élesen „pisszeg” és „korrog”.

Ilyenkor a vadász nagyon figyel, és örvend, ha az „ecsettollak”, az apró külső evezők a kalapjára kerülnek, dísznek. Régebb a meglőtt szalonka beleit megpirították, és ritka csemegeként fogyasztották.

Szovátai tapasztalatok: Bokor Róbert (szül. 1949), a vadásztechnikus fia már legénykorában megismerte a szalonkahúzás helyeit. Hosszúmezőben többször is hallgatta, figyelte a szalonkák húzását. Pontosan tudott célozni. Móga doktort kisegítette, és két szalonkát lőtt neki. Akkor kell lőni, mikor repül, ugyanis az avaron nem lehet észrevenni. Jó szalonkázóhely volt a Tivoli vendéglőn-szállodán kívüli cserefa erdő.

Többször látott szalonkát a Kis-Nyárád és a Nagy-Nyárád közötti mezőn.
Ismeri a sárszalonkát is (Gallinago gallinago), ilyent látott a Nyárád felső folyásánál, ahol iszapos a víz melléke. Hosszú csőrét az iszapba dugja, úgy keresi a rovarokat. Ennek a színe sárgább, fakóbb, mint az erdei szalonkáé.

Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes)

18 centiméteres a testmérete. Tollazata a barna szín különböző árnyalatait mutatja; tarkója szürke, fekete szárnyán két fehér tükör van. Nagyon vaskos csőrével megbirkózik még a cseresznye és a szilva magjával is. Ez a zömök csőr a költési időben acélkék csillogású. Kedveli a bükkerdőket, a bükkmag egyik fontos eledele. Tavaszon rügyeket csipeget. Május elejétől rovarokat is fogyaszt.

A fák lombkoronájában és a földön is talál magának ennivalót.

A földön ugrál vagy kacsázva jár. Angliától Japánig sok országban él.
Egyéni élményeim: Az 1970-es években Szovátán egyik ismerősöm kertjében hatalmas égerfák között ismertem meg. Acélkéken csillogott a csőre. A meggyvágó jól érezte magát a magasba emelkedő égerfák, fűzfák és almafák között.

2015 januárjában az ablakom közelében levő diófán figyelte a cinegék mozgását. Aztán ő is bátorságot vett, és a nyílt oldalú etetőmre szállt háromszor is. Percekig figyeltem fahéjszínű erős nyakát. Rendkívül zömök csőre belevésődött az emlékezetembe. A Sóvidéken kevesen ismerik.

Márton Béla
e-nepujsag.ro

környezetünk  2015.03.14. | 06:58 A havasok és hegyvidékek madarai