A nyár folyamán magasan jár az északi égbolt egyik legszebb gömbhalmaza, ami népszerű vizuális és fotografikus célpont.
A Herkules csillagkép „trapézának”
nyugati oldalán található, szabad szemmel halvány, kerek foltként
azonosítható halmaz csillagok ezreire bomlik fel Bach Zoltán,
csodálatos részletességű felvételén. Az említett konstelláció
szignifikáns objektumaként gyakran Herkules-halmazként is hivatkozunk
rá. Felfedezése ahhoz az Edmond Halleyhez (1656-1742) angol polihisztor,
természettudóshoz kapcsolódik, aki a róla elnevezett üstökösről vált
ismertté az utókor számára. Később, Charles Messier (1730-1817) francia
csillagász vette fel híres katalógusába, így gyakran M 13-ként is
szerepel a szakirodalomban.
Rendkívül idős objektumról van szó, mely a galaxisunk halójában járja
égi útját, annak centruma körül. Távolsága tőlünk 25 000 fényév. A
halmazt alkotó csillagok számát csak megbecsülni lehet, ami a több
százezres számot is elérheti. Tömegét 300 000 naptömegnyinek becsülik.
145 fényév az átmérője, de amatőr műszerekkel csak kisebb részét
láthatjuk. A csillagai a központ felé egyre sűrűsödnek. Belsejében a
csillagok egymástól való távolsága egy fényév körüli, de a magban ez az
érték tovább csökkenhet.
A publikált felvétel 2015 márciusának és májusának két éjszakáján
készült Szilváskőn és Öcsödön, 200/1000-es, saját építésű, karbon tubusú
Newton-távcsővel, modifikált Canon EOS 450D vázzal, ISO 800
érzékenységgel, 30x5 perc és 30x30 másodperc expozíciós idővel.
Kommentáld!