A társadalom és az orvostudomány fejlődése alapján a II. világháború utáni harmincéves, reményekkel teljes fellendülés időszakasza egyre hosszabb életet ígért. A várható életkor kitolódásából fakadó nyereség számos politikai vonatkozással bír, köztük említendő a nyugdíjba vonulás későbbi ideje. Mindazonáltal a tendencia nem megfordíthatatlan…

Franciaországban, ahogy a legtöbb európai országban is, az előrejelzések szerint a születéskor remélt életkor egyre inkább kitolódik. Ez a fejlődés nem lesz olyan gyors, mint az elmúlt évtizedekben, de 2070-re a várható életkort a Nemzeti Statisztikai és Gazdasági Hivatal (INSEE) „központi forgatókönyve” a nőknél 93, a férfiaknál 90 év körülire jósolja. Az előrejelzés veszedelmes vállalkozás, tekintve a sok ismeretlen tényezőt, például a társadalom és a természeti környezet alakulását. A demográfusok akárhányszor is merészkedtek előrejelzésbe a múltban, mindannyiszor tévedtek, alacsonyabb értékeket jósoltak, mint amelyek megvalósultak. Nem esünk most a ló túlsó oldalára?

Fennmaradhat-e a tendencia?

A világ különböző vidékein napjainkban is tapasztalni az életkilátások – általában átmeneti – összeomlását, politikai viharok vagy a legyőzhetetlenként ismert betegségek okán. Ilyen volt Kelet- és Dél-Afrikában az AIDS megjelenése vagy a korábbi kommunista blokk országaiban a berlini fal 1989-as ledöntése utáni helyzet. Oroszországban egészen 2013-ig kellett várni arra, hogy a férfiak életkilátásai ismét elérjék az 1988-as szintet. Még tanulságosabb az Egyesült Államok két utolsó statisztikai évében (2015–2016) tapasztalt visszaesés, amely négy éves stagnálás után következett be Franciaországban is bizonytalanabbá vált a helyzet. Míg 1980 és 2010 között évente általában három hónappal nőttek a kilátások, utána a növekedés lecsökkent évi egy hónapra, majd 2014 óta a nők várható élettartama stagnál, és a férfiaknál is csak nagyon kicsi növekedés figyelhető meg. Ilyen esetben melyik tendenciát kellene kivetíteni a jövőbe?

A kérdés az, hogy fennmarad-e a halandóság csökkenése, és milyen ütemben. Erre tippelhetünk, ha a két fő halálokot, a szív-és érrendszeri betegségeket és a rákot vesszük figyelembe. Az orvostudomány fejlődésével egyre több beteg gyógyulhat fel ezekből a betegségekből, meghosszabbodhat az életük. De senki sem láthatja előre a jövő alakulását, közben pedig a betegek száma folyamatosan nő.

Mi a helyzet azokkal a betegségekkel, amelyek a XX. század végén és a XXI. század elején tűntek fel – nem véletlenszerűen, tekintettel arra, hogy az életmód alig néhány évtized alatt radikálisan megváltozott. Három, az egészségi állapotot befolyásoló fontos tényező szerepe növekedett: romlott az élelmiszerek minősége, csökkent a fizikai aktivitás, és nagy lett a kitettség mérgező vegyszereknek. E három tényező hatása több évtized alatt mutatkozik meg, ezért ma még nem mérhető a halandóság növekedésének mértéke.

Jól eszünk-e?

A franciák táplálkozási szokásai gyökeresen megváltoztak a XX. század második felében. Nem csupán többet esznek, hanem az egyes elfogyasztott élelmiszerek aránya is jelentősen változott. 1960 és 2001 között az volt a legfeltűnőbb, hogy megnövekedett az átalakított termékek részesedése (+258% a feldolgozott zöldségfélék és konzervek, +198% a feldolgozott hústermékek és +60% az édes sütemények és italok növekedése) a friss termékek kárára (–36% a friss zöldség, –21% a friss gyümölcs és –59% a hagyományos nyerstermék csökkenése). A feldolgozott és cukrozott élelmiszerek összhatása vitathatatlanul károsnak bizonyul. A hasznos vitamin- és antioxidánstartalom csökken, és nő a nemkívánatos anyagok aránya (só, cukor, telített zsírok és más adalékanyagok). Egy több mint 100 000 személyt érintő felmérés kimutatta, hogy a túlságosan feldolgozott anyagok fogyasztásának 10%-os növekedése a rák 12%-os növekedésével jár együtt.

Mozgunk-e eleget?

Tudnivaló, hogy az ülő életmód a krónikus betegségek egyik fontos kockázati tényezője. Kutatások kimutatták, hogy a rendszeres fizikai tevékenység 29-41%-kal csökkenti a különféle halálokokat. Múltbeli adatok hiányában nincs lehetőség pontos összehasonlításra, de megállapítható, hogy a napi testmozgás minden formája drasztikusan csökkent. A gyerekek és a tinédzserek példája a legdöbbenetesebb. Az 1970-es évek előtt sok gyerek gyalog vagy kerékpáron ment haza ebédelni, minthogy az iskolabuszok rendszere kevéssé volt általános. Időközben számos falusi iskolát bezártak, és újabban a balesetektől vagy a gyermekrablástól való félelem miatt a legtöbb gyereket busszal vagy gépkocsin utaztatnak haza délben, vagy a menzán ebédeltetik.

1982-ben az iskolába jutást motorizált eszköz igénybevétele nélkül bonyolították le, 2008-ban ez már csak a gyerekek 36%-ára igaz. Másfelől, a képernyők előtt töltött idő jelentősen nőtt a 18–44 éves korcsoportban: 2014–2015 között öt óra 25 perc volt naponta, 47%-kal több, mint 2006–2007-ben, amikor ez három óra negyven percet tett ki.

A legújabb kutatások szerint a fizikai aktivitás messze az ajánlott értékek alatt marad. Például a 15 éves lányoknak csak 5%-a éri el a kielégítő mértéket – pedig a csontok felnőttkori stabilitása szempontjából meghatározó a fizikai aktivitás. Felmérések szerint a férfiaknak csak a fele és a nőknek mindössze egyharmada mozog eleget, aminek a többiek között az a következménye, hogy nő a túlsúly, a cukorbetegség és a rák bizonyos típusainak kockázata. Kimutatták, hogy a gluténérzékenyek csoportjában a fizikai tevékenység 58%-kal csökkentette a diabétesz kockázatát – míg gyógyszeres kezeléssel csak 31%-os csökkenést sikerült elérni. A rendszeres testmozgás az agyi katasztrófák és a vastagbélrák kockázatát 25%-kal csökkenti.

Környezeti ártalmak

A mezőgazdasági termelés iparosítása a vegyi anyagok valóságok invázióját hozta magával a mindennapi környezet minden területén: növényvédő szerek, szennyező kőolajszármazékok, nehézfémek, ftalátok, biszfenol-A és ezernyi olyan alkotóanyag formájában, amelyek élettani hatása ismeretlen, hiszen sosem vizsgálták, miközben tudjuk, hogy a különböző vegyi anyagok felhalmozódnak a szervezetben. „Úgy tartják, hogy a légszennyezés okozta betegségek a felelősek kilencmillió ember idő előtti halálért, vagyis világszerte a 2015-ben számított esetek 16%-áért”- írta a The Lancet folyóirat 2017 októberében; sajnos azonban nincs elegendő adat arra vonatkozólag, hogy más szennyezők hatása milyen következményeket vált ki.

Senki sem tudná pontosan megjósolni, hogy a három említett kockázati tényező növekedésének milyen összhatása várható. Azt viszont tudjuk, hogy 1980 óta született az az első generáció, amelyet élete legkorábbi időszakától kezdve rosszul tápláltak, amely mozgásszegény életmódot él, és amely a kémiai anyagok valóságos koktéljának van kitéve. Ez a generáció még túl fiatal ahhoz, hogy már megtizedelték volna a krónikus betegségek. De kockázatos lenne arra fogadni, hogy tömegesen túlélik a 70 évet, hacsak az orvostudomány nem hoz szédületes eredményeket, és nem fordul drasztikusan a megelőzés irányába.

Régi és új és betegségeink

Az életesélyeket csökkentő betegség, a diabétesz gyakorisága 2006 és 2009 között évi 5,4%-kal nőtt, 2012 és 2015 között pedig évi 2,8%-kal. Franciaországban 3,3 millió cukorbeteg kap orvosi ellátást, és 700 000-ra tehető a nem kezelt betegek száma. Miközben a férfiaknál csökkenő tendenciát mutat a dohányzás, a krónikus tüdő- és légzőszervi betegségben szenvedő 65 év alattiak halálozási aránya 2000 és 2014 között 77,7%-kal nőtt, valószínűleg a környezetszennyezés miatt.

Bizonyos betegségek ismeretlenek vagy ritkák voltak ötven évvel ezelőtt. Az Alzheimer-kór ma egy milliónyi, a Parkinson mintegy 150 000 embert érint Franciaországban. Az utóbbiról tudjuk, hogy kapcsolatban van a környezetszennyeződéssel, különösen a növényvédő szerekkel való érintkezés révén. A nagyközönség egészen addig nem tudott a nem alkoholfogyasztókat sújtó májcirrózisról, az „üdítőital-betegségről”, amíg a média nem számolt be Pierre Ménès sportkommentátor megbetegedéséről. Ennek a mai ismereteink szerint gyógyíthatatlan betegségnek nincs specifikus szimptómája, Európában valószínűleg a lakosság 10-30%-át, Amerikában pedig 27-34%-át érinti. A máj elzsírosodik, mint a hízott libamáj, aminek oka elsősorban a kettes típusú cukorbetegség, az elhízás és a magas vérnyomás. Egy amerikai tanulmány szerint a napi egy doboz üdítőnél többet fogyasztóknál 50-60%-kal nő a betegség kialakulásának kockázata.

Milyen életminőségben

A jó egészségben (képességeink teljében) elérhető átlagos életkor (nőknél 64,1, férfiaknál 62,7 év) tíz év óta semmit sem nőtt. Egyre hosszabb ideig vagyunk kénytelenek legalább egyik képességünket nélkülözni – ez a nőknél átlag 21, a férfiaknál átlag 17 évig károsít. Folyamatosan nő azoknak a személyeknek a száma, akik krónikus betegségben szenvednek – egy 2008-as adat szerint 8,3 millió, egy 2015-ös szerint pedig 10,4 millió emberről beszélhetünk.

Ez a helyzet a fejlett ipari országok többségére jellemző, Európában különösen azokra, amelyekben az életesélyek átlaga a franciaországihoz hasonlóan alakul. Ezen belül nagy különbségek vannak a társadalmi helyzet és az iskolázottság szintje szerint. Egy 35 éves diplomás 6 évvel hosszabb életet remélhet, mint egy ugyanolyan korú munkás. Az eltérés magyarázata lehet a diplomások jobb higiénés állapota, a káros vegyi anyagoknak való kisebb kitettségük, színvonalasabb orvosi ellátottságuk – ami ahhoz vezet, hogy kevesebb köztük a túlsúlyos, ritkábbak bizonyos betegségek, mint például a cukorbetegség, valamint hogy jobb ellátást kapnak a krónikus betegségek esetén. Skóciában, Glasgowban összehasonlították a lepusztult városnegyedek és a leggazdagabb városrészek lakóinak életkilátásait, és igen jelentős különbségeket apasztaltak: tizenhárom évet a férfiaknál, kilencet a nőknél.

Milyen tanulságot vonhatunk le mindebből a jövőre nézve? Nagyon óvatlan dolog lenne számszerűsített előrejelzést adni; ugyanakkor a közbeszéd és a hivatalos statisztikák optimizmusa kritikával és visszafogottan kezelendő – annak ellenére, hogy a fogyasztók egy részének tudatossága egyre nő. Közelmúltbeli adatok szerint több alaptendencia az életkilátások stagnálását jósolja, illetve csökkenését, amennyiben nem változtatunk gyorsan és gyökeresen az életmódunkon. A két alapvető változtatás, amely a jó egészség megtartásával ad esélyt a hosszabb életre: a több testmozgás és az olyan táplálék, amely mentes a növényvédő szerektől, nincs túlzottan feldolgozva, és nem tartalmaz ártalmas adalékanyagokat (cukrokat, sót, mesterséges konzerváló szereket stb.).  

A szerző, Claude Aubert agrármérnök, a biomezőgazdaság specialistája. Fordította: Völgyes Gyöngyvér    

Kapcsolódó anyagokEurópa demográfiai súlya csökken