A hosszúszárnyú bálnák dalai
A hosszúszárnyú bálnák másként énekelnek a
Déli-Indiai-óceán különböző részein, áll amerikai és ausztrál kutatók
egy új tanulmányában. A jelentés megkérdőjelezi azt a korábbi feltevést,
hogy egyazon óceáni medence bálnái hasonló témájú dalokat adnak elő.
Fotó: Flip Nicklin
A bálnák dalairól a 2006-os párzási idényben készítettek felvételeket
Nyugat-Ausztrália és Madagaszkár partjainál. Az elemzést a Marine
Mammal Science szaklap 2012 januári számában tették közzé.
„A
madagaszkári és nyugat-ausztráliai dalokban csak egy közös téma jelent
meg, a többi más volt – mondta Anita Murray, a tanulmány vezető
szerzője, aki jelenleg a doktori disszertációját írja a Queenslandi
Egyetemen. – Az eltérés oka egyelőre rejtély. Talán egy másik óceánból
való éneklő bálnák hatása lehet, ami azt jelentené, hogy az egyedek
olykor átjárnak a másik óceánba – ez csak a déli féltekén lehetséges.”
Az
eredmények új információkkal szolgálhatnak a bálnák kultúrájáról is. A
hosszúszárnyú bálnáknál általában a hímek énekelnek. A dalok emelkedő és
ereszkedő jajongásokból, nyögésekből és visításokból állnak, amelyek
fél óráig is eltartó, ismétlődő ciklusokba rendeződnek.
A kutatók
úgy vélik, a hosszúszárnyú bálnák különböző populációinak egyedei
olyankor adhatják át dalaikat, amikor egyazon területen táplálkoznak,
vagy vándorlás közben keresztezik egymás útját.
Salvatore Cerchio, a
Wildlife Conservation Society természetvédelmi aktivistája, a cikk
egyik társszerzője szerint további, több párzási időszakra kiterjedő
kutatások szükségesek. „A dalok folyamatos megfigyelése értékes
adatokkal szolgálhat arról, hogyan adják át a bálnák a énekeiket, és
hogyan védhetők meg a jövőben a kulturális információcsere eme
csatornája” – mondta a szakember.
Forrás: WashingtonPost
Kommentáld!