TUDOMÁNY

Esther Horvath,  2016. 12. 29.

„Kérem, hogy a munka során a fejhallgatón csak a méréssel kapcsolatos dolgokat beszéljük meg!“ – ere kérte kollégáit a felszállás előtt Thomas Krumpen, klímakutató.

Fontos volt ezt elmondania, mivel a napi 5-6 órás repülés alatt a gép 70 méter magasan száll, miközben 15 méter magasságban húzta maga alatt a mérőkészüléket a Jeges-tenger felett. Ehhez még a gyakorlott pilótáknak is nagy koncentrációra van szükségük.

Thomas Krumpen a kutatás vezetője a gépen.

Az 1942-ben épült gépen a 2016-os kutatómisszió feladata a Jeges-tengert borító jég vastagságának mérése, Thomas Krumpen, az Alfred Wegener Kutatóintézet (AWI) munkatársának vezetésével. AWI a méréseket a repülőre szerelt elektromágneses mérővel, EM-Birddel 2010 óta ugyanazon a tengeri szakaszon végzi. A gépnek nincsen hangszigetelése, hogy minél könnyebb legyen a repülő, így a kommunikációhoz fejhallgató szükséges. A kívülről réginek tűnő gép belülről a legmodernebb technikával van felszerelve.

A nyári a mérések, 2016-ban a megtett távolság miatt nagyon sikeresnek mondhatóak. Összesen 3700 kilométeres szakaszról sikerült pontos jégvastagsági adatokat szerezni.

Az eredmények azonban megdöbbentőek. 2010 óta a jég vastagsága 42 százalékkal csökkent, melynek oka a levegő és tenger hőmérsékletének emelkedése. Az Arktisz térségben az átlaghőmérséklet kétszer olyan gyorsan növekszik, mint a világ más részein, így a globális felmelegedés miatt a változások ezen a részen sokkal gyorsabban megjelennek.

Az Alfred Wegener Kutatóintézet a világon egyedülálló módon elektromágneses méréseket végez repülőgéppel így a legpontosabb adatokat adja a térség változásairól. Az EM-Bird lézert is használ, ezzel a jég felülete és az EM-Bird közötti távolságot méri, az elektromágneses mérő pedig a felszín és a víz közötti távolságot, vagyis a jég vastagságáról ad információt.

2016-os kutatás során a csoport 50 órát repült. A Station Nord nevű bázis Grönlandon található, ami egy 6 fős dán katonai bázis, de kutatóállomásként funkcionál. A nyári időszakban nagyon sok kutató csapat végez munkát Grönlandon vagy a Jeges-tengeren, télen viszont a 6 katona teljesen elzárva áll helyt a bázison.

Amikor ott jártunk meg szinte 24 órán át világos volt, ez is könnyítette a munkát, hiszen hajnalban is ragyogó napsütésben szálltunk fel. 
A Station Nordra csak légi vagy vízi úton lehet eljutni és bár a Jeges-tenger partján van, nincs kikötője. A bázison nincsen csatornahálózat és vezetékes víz sincs, az itt álló faházakhoz a vizet a bázis közelében lévő olvadt gleccsertóból hozzák és hordókban tárolják. Ezt a vizet szűretlenül lehet inni, kristálytiszta, íze a legtisztább forrásvízhez hasonlítható.

Írta és fényképezte: Esther Horvath