hirado.hu

Ahogy a melegedés folytán feltöredezik a sarkvidéki vadvilágnak fagyott sztrádát nyújtó tengeri jég, a karibu és még a vadvirágok is kihívásokkal nézhetnek szembe.

A Biology Letters folyóiratban egy nemzetközi kutatócsapat kifejti, hogy a Peary karibu szezonális vándorlásához létfontosságú, a szigeteket összekötő jéghidak már most egyre ritkábbak, a helyzet pedig súlyosbodni fog. Ugyanezen lapszámban más kutatók azt sugallják, hogy bizonyos növényfajoknak is szükségük van ilyen útvonalakra. Mindkét tanulmány felveti, hogy az északi-sarki növények és állatok egyre több problémával szembesülhetnek populációik és lakókörzetük széttöredezésével.

Az új vizsgálat az első, amely dokumentálja, a tengeri jég miként befolyásolja a karibuk némelyikének vándorlását.

Három alfajuk közül a Peary karibu (Rangifer tarandus pearyi) élete függ leginkább a tengeri jég nyújtotta utaktól. Az állatok nagyrészt a kanadai sarkvidéki szigetvilág több mint 36 ezer szigetén találhatóak meg, ritkán látogatják meg a fő kontinenst, hogy más alfajokkal keveredjenek. A karibu jó úszó, állítólag 380 kilométert is képes megtenni, gyakorlatban azonban ritkán úszik 10 kilométernél többet. Ehelyett inkább a jéghidakat veszi tavasszal igénybe, hogy elérje borjadzási helyét, majd a szezon lezárultával hazasétáljon. A szigetek közötti utazás már most nehezebb, valószínűleg több kerülőt igényel a kutatók szerint.

A tengeri jég ingadozó elrendeződését vizsgálva feltárták, hogy 1979 óta 15 százalékkal nehezebb az átkelés a szigetekre.

Amennyiben a szén-dioxid-emisszió továbbra is jelentős mértékű marad, a jéghidak eléggé összezsugorodnak hozzá, hogy a megfelelő útvonalak fellelése 20-70 százalékkal nehezebbé váljon.

Peary karibu. Fotó: AFP

Bár a növények nem változtatnak helyet, a biológusok elmélete szerint magvaik a tengeri jégen vándorló állatok lábára vagy szőrére tapadva utazhatnak. De azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a jég lassú mozgása néhány év alatt a beléje ágyazódott magvakat Oroszországból eljuttassa Izlandra. Eme tanulmány nyújtja az első empirikus bizonyítékot a növények jéggel történő szállítására. A kutatók rekonstruálták a távoli észak – Izland, Spitzbergák, Kelet-Grönland és a Feröer-szigetek – bizonyos részeit újra meghódító növények lehetséges útvonalát a legutóbbi jégkorszakig visszamenőleg. A tanulmányozott pollenszemcséket többek között tómedrek üledékéből nyerték ki, összességében 102 faj legkorábbi ismert megjelenését próbálták lekövetni. A legrövidebb tengeri útvonalak a növények valószínű származási helye és későbbi élőhelye között szokatlanul gazdagok voltak tengeri jégben a kolonizáció idején, ami azt sugallja, hogy a jég hasznos lehetett terjeszkedésükhöz. A vizsgálatban nem tértek ki rá, hogy változása ma milyen hatással van rájuk.

A tengeri jéggel kapcsolatos megfigyelések a kutatók szerint csak a jéghegy csúcsát reprezentálják. A jég zsugorodásával egyre több napfény éri el a Jeges-tengert, ami már több mint 30 százalékkal növelte a fotoszintetizáló tengeri planktonok mennyiségét. A tengeri jég olyan fontos szerepet játszik az Északi-sarkvidék életében, hogy a kutatók szerint bárminemű változása drámai hatással járhat.