Vapiti tehenek és borjak
Kép: Wikipedia
A felfedezésről PLOS ONE folyóiratban jelent emg tanulmány, vezető szerzője: Henrik Thurfjell, az Albertai Egyetem ökológusa.
A nőstény vapitiket idővel szinte lehetetlen elejteni. A kutatók szerint a jelenség hátterében vagy a vadászok szelektálása, vagy az állatok fejlődőképessége áll. Előbbi esetben a vadászok egyszerűen elejtik a kevésbé ügyes példányokat, utóbbi viszont azt jelenti, hogy az állatok idővel tanulnak a hibákból.
Mivel a vapiti tehenek csoportokba verődnek, és akár 20 évig is élnek, ideális alanyok voltak a megfigyelésekhez. Thurfjell kollégáival 49 nőstényt jelölt meg, az egyedeket 1-18 éves korukban fogták be Albertában és Brit Columbiában. Az állatok mozgását szabadon bocsátásuk után 2-4 évig monitorozták.
Az adatok közt nem csak a megtett távra, hanem a felkeresett területek lejtésére és erdővel borítottságára vonatkozó információk is voltak. A csapat azt ellenőrizte, hogy jelentkezett-e változás az egyes példányok mozgásában az évek során.
Az elemzés kimutatta, hogy az idősebb szarvasok magatartása idővel egyértelműen megváltozott, ez pedig azt bizonyítja, hogy az élőlények képesek tanulni. A tehenek ugyanis idős korukra mérsékelték a mozgásukat, ezzel csökkentve annak esélyét, hogy a vadászok felfedezzék őket. Sőt, az állatok utak mentén a biztonságosabb, fákkal sűrűbben borított területeket keresték, ahol kisebb eséllyel váltak észrevehetővé.
Meglepő módon a vizsgálat azt is felfedte, hogy a szarvasok képesek különbséget tenni az íj és a puska közt. A nőstények ugyanis az íjas szezonban egyenetlenebb talajon mozogtak, ezzel nehezítve meg a vadászok dolgát - a dombokon ugyanis nem könnyű az állatok közelébe kerülni.
A kutatás azt bizonyítja, hogy a szarvasok idővel képesek tanulni saját és társaik hibáiból. Úgy tűnik, már kisebb kockázat is elég ahhoz, hogy az idősebb példányok megváltoztassák viselkedésüket.
Összeállította: Lugosi Péter
(650x417).png)
Kommentáld!