A Kínai Nagy fal, a Föld leghatalmasabb építménye. Az egyetlen, amit a világűrből is lehet látni. Megépíttetése különös történet…

Kína 7, egymással harcoló fejedelemségből állt. Az egyik kiemelkedett közülük. 25 év alatt, kegyetlenségének, és diplomáciai érzékének köszönhetően legyőzte a másik hatot, és egységes birodalmat kovácsolt Kínából, amit négy tenger határolt, egységes jogrendszert alakított ki.

Első lépésként "Legfőbb Császárrá" kiáltotta ki magát. Pontosabban Első Császárrá. Nem sokkal ezután összeesküvők törtek az életére.

Az Első Császár tisztában volt azzal, hogy csak akkor tarthatja fent uralmát, ha gyökeresen szakít az eddigi hagyományokkal, és elveszi alattvalói kedvét a lázadásoktól, összeesküvésektől.

Az északi földművelők mindig is nomádok voltak. Ezeket letelepedésre kényszeríttette, és megadóztatta. Az összes nagyobb folyót és patakot csatornákkal köttette össze, ezzel megalkotta a világ legnagyobb, belföldi, vízi közlekedési rendszerét. Utakat építtetett, hogy hadserege, és annak fegyverzete, a Birodalom minden részébe gyorsan eljuthasson. Egységessé tette a kocsik méreteit, és azokat is megadóztatta. Az utak felügyeletével, a Császár a Birodalom teljes termény, hadsereg és áru mozgását nyomon követhette. Minden út a Császári Fővárosból indult ki.

Nagyra törő terveihez adókra volt szüksége. Több mint 700.000 embert kényszeríttet arra, hogy lenyűgöző síremlékét megépítsék. Hitt abban, hogy a sírjában, harci alakzatban elhelyezett több ezer agyagkatona fogja, halála után megvédeni. A korábbi fejedelmek inkább a palotáik biztonságába húzódtak. De ez a Császár büszke volt alkotásaira, és mindent a saját szemével akart megnézni. Ezért 5 birodalmi körutat is megtett. Az utolsó közel egy évig tartott. Mindez, a hatalmas (több ezer fős) kíséret, és a szintén Öt kísérő hadsereg ellátása miatt, hatalmas költséget jelentett. Ezért felemelte az adókat. Ezért nőtt az elégedetlenség.

A belső gondokat tetézték, a határ menti nomád törzsek, akik rendszeres rablótámadásokat szerveztek. A Császár attól tartott, hogy a sok támadás miatt elűzik a földműveseiket, és ekkor nem tudná őket megadóztatni.

Gyorsan cselekedett, hogy a birodalma ne hulljon szét. Tömeges áttelepítési programot hajtott végre. Erőszakkal kényszeríttet több mint 120.000 családot, hogy Északról, a ritkábban lakott Déli részekre költözzenek.

Ettől azonban az Udvari Tudósok elborzadtak. Ők Konfucius nézeteit vallották, hogy az ember ösztönösen jót cselekszik, ezért minden uralkodó a bölcsesség, és a jóság mintaképe kell, hogy legyen. Az erőszakos áttelepítéssel ez pedig nem állt összhangban.

Velük szemben a Császár, és legfőbb tanácsadója azt a nézetet vallotta, hogy az ember alapvetően gonosz, és a rend fenntartásához erős hatalomra van szükség. Nyilvánvaló volt, hogy a kétféle nézet, sokáig nem férhet meg egymás mellett. A tudósok összeesküvést szőttek a Császár ellen, amikor nyilvánosan is kérdőre vonták a Császárt, az feldühödött, és azonnal cselekedett.

Háborút indított a "múlt" ellen, és az összes írást elégettette, mert ha megsemmisíti a hivatalos történelmet, akkor kedve szerint írhatja azt újra. Következetesen mindent elpusztíttatott, ami a régi Konfuciusi hagyományokhoz kötődött. Elfogatta a tudósokat, és elevenen temettette el mind a 460-at, hogy ezzel is megfélemlítse a többi alattvalóját. Ez a nyilvános rémtett az ellenállás elfojtására szolgált.

A Császár tisztában volt azzal, hogy az értelmiség kiirtásával csak időt nyert, az Északról fenyegető, ellenségei támadását még nem szüntette meg. Ez ihlette a Nagy fal megépíttetésének a tervét.

Krisztus előtt 214-ben, legmegbízhatóbb hadvezére, parancsot kapott arra, hogy a már meglévő Északi, határ menti erődöket összekösse, és bővítse, hogy azok egyetlen védővonallá váljanak. A fal építésének idejére, több ezer életben maradt tudóst, kényszermunkára ítélt. A legtöbbjük meghalt. A fal, a Világ leghosszabb temetője lett. A Császár legidősebb fia részvéttel beszélt, a meggyilkolt, Konfucius nézeteit valló tudósokról. Mivel befolyása nőtt, a fal építéséhez száműzte az apja.

A falon, kb. 300.000 ember dolgozott. A hideg, a kimerültség, a betegségek, és az éhezés miatt több ezer ember pusztult el. Testüket a falba temették, azért, hogy szellemük elijessze az Északi Démonokat. A Nagy falat, ezért a "Könnyek Falának" is hívták.

Először 12 méter magas tornyokat építetek, amiket 4 hónapi ostromra elegendő élelmiszerrel töltöttek meg. Ezeket azután 6 méter magas erődfalakkal kötötték össze. Mivel a tornyok éppen nyíllövésnyire voltak egymástól, segítségükkel gyorsan tudtak üzenetet küldeni több száz kilométer távolságra is. Egy üzenet 24 óra alatt futott végig a fal teljes hosszán (ez a "csúcs" a telefon feltalálásáig megdöntetlen maradt).

A fal segítségével a hadsereg, és az ellátmány gyorsan eljuthatott a Birodalom egyik végéből a másikba. A Császár, ravasz módon a hadsereggel őriztette a falat, távol tartva a katonák túlnyomó részét a Fővárostól, nehogy egy esetleges népfölkelés esetében átálljanak a lázadók oldalára

Miután ellenfeleit legyőzte, a Császár a hallhatatlanság megszállottja lett. Kitartóan kereste az Élet Elixírt. Rendszeresen kipróbálta a varázslói, és alkimistái által bemutatott italokat. Egyes kotyvalékok halálos mérgeket (pl. higanyt, és foszfort) is tartalmaztak. Valószínűleg ezek mérgezték meg véletlenül…

A Császár legbefolyásosabb tanácsadói tudták, hogy kivégzik őket, ha a száműzött fiú a trónra kerül. Ezért a holtestet gyorsan visszavitték a fővárosba, hogy mielőbb, a jobban befolyásolható, második fiú közelében legyen apja holteste.

A hosszú utazás alatt, a nyári melegben, nehéz volt eltitkolni, hogy a Császár hintójában, annak holtteste fekszik. Ezért erős szagú, sózott halakat szállító kocsikat rendeltek a Császár hintója mögé, hogy ne érződjön a bomló tetem bűze. Így érkezett vissza a fővárosba a halott császár. Tanácsadói, hamis aláírással, a Császár nevében levelet küldtek a száműzött első fiúnak, hogy végezzen magával. A Császári parancsnak nem lehetett ellenszegülni. A biztonság kedvéért az összeesküvők, a levéllel egy kardot is elküldtek.

Az első fiú halála után, a második került hatalomra. Uralkodását véres örökösödési háborúk, parasztfelkelések fémjelezték. A második császár a csatamezőn esett el. Hét évvel később egy másik uralkodócsalád vette át a hatalmat, és megszilárdította a békét Kínában.