Az MME munkatársaihoz minden ősszel érkeznek bejelentések megkésett madárköltésekről, illetve kérdések a madarak fészkelési időszakának záró időpontjáról. Utóbbira a válasz csak látszólag magától értetődően az, hogy ez nyár végére tehető, ugyanis néhány faj képviselői még mindig tojásokon ülhetnek vagy fiókákat nevelhetnek. Sőt, a költési időszak valójában soha nem is zárul le hazánkban!

A hazai füsti- és a molnárfecske-állomány kis része szeptember végéig, sőt, akár októberig is kitolhatja a harmadköltést (vagy a meghiúsult másodköltés pótköltését). Ez a stratégia a mostanihoz hasonlóan kedvező időjárás esetén azért jó az érintett fajok számára, mert ha marad idő a fiókák kireptetéséhez, majd ezt követően a vonulási felkészüléséhez is, akkor a szülőegyedek még több utódban tudják továbbörökíteni a génállományukat.

Mivel itt alapvetően "rideg mérlegelésről" van szó, ha az időjárás elromlik, akkor a szülők nem kockáztatják a faj számára fontosabb, a túlélési rutinjuk miatt nagyobb esélyű saját túlélésüket, és magára hagyják a fiókákat. Ez a viselkedés különösen a fehér gólyák esetében igen látványos, mert kedvezőtlen tavaszi és kora nyári időjárást követő, tömegesen előforduló megkésett- és pótköltések esetén akár az állomány jelentős százalékát is érintheti. Ezt a madarak nem kegyetlenségből, hanem a faj megmaradásáért teszik, nem szabad tehát párhuzamot vonni az ember erkölcsi és társadalmi viszonyai és a madarak életmódja között!

A következő még potenciálisan fészkelő faj a széncinege. Ennek a madárnak ismert novemberi fiókareptetési adata is Magyarországról.

Úgy tűnik, hogy idén az egyébként vonuló örvös galambok is „feszegetik a határokat”. Több megfigyelési is beszámolt arról, hogy a párok augusztus második felében kezdtek fészket építeni, kotlani, így ezeknél a madaraknál is számíthatunk kései fiókákra. Ez a madár azért is különösen érdekes, mert az utóbbi évtizedekben egyre inkább településlakóvá is válik, és a többi hasonló sikertörténet-fajhoz hasonlóan megkezdődött az urbanizálódott állományok egyre nagyobb arányú áttelelése, a vonulási viselkedés elmaradása.

A felsorolásnak azonban még mindig nincs vége, ugyanis legalább két madárfaj, a balkáni gerle és a szirti/parlagi galamb (a házi galamb félig visszavadult formája) gyakorlatilag egész évben, tehát télen is költ. Ezt alapvetően azért tudják megtenni, mert a madarak többségétől eltérően a fiókáikat nem a környezet kínálta élelemmel, hanem begytejjel táplálják - az emlősökhöz nagyon hasonlóan „szoptatják”. Tehát amíg a szülők találnak elegendő táplálékot (a parlagi galambok képesek akár elpusztult fajtársaik teteméből vagy kidobott grillcsirkéből is csipegetni), addig a szervezetük képes eleséget termelni az utódok számára.

A hideg és a hó a táplálékhiányhoz képest kisebb, könnyebben leküzdhető problémát jelent, hiszen a szülők felváltva melengethetik a tojásokat, illetve a fiókákat azok tollazatának kifejlődéséig. Jó példa erre a december-január környékén költésbe kezdő rétisas, ami az év leghidegebb hónapjaiban rak tojást, melyek kotlási ideje a 40 napot is meghaladja, mindezt a legkeményebb időjárási körülmények között.

2015. szeptember 12. 14:04

Orbán Zoltán MME kommunikációs munkatárs