Szirmabesenyő. Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézete. Nehézfiúkat őriznek itt, akik súlyos bűnöket követtek el, lebuktak, és büntetésüket töltik. Kétséges, hogy mikor szabadulnak, mennyire lesznek képesek visszatérni a társadalomba.

Sokan kisgyerekkoruk óta állami gondozásban éltek, vagy az ítélet után szakítja meg velük a kapcsolatot a család. Három évvel ezelőtt, mikor az intézet kutyagondozási programot indított, a fő cél az volt, hogy pótolják a kötődést azoknál, akiket senki nem látogat. "Egy olyan szocializációs közeget akartunk létrehozni, ahol a résztvevők érzelmeket tudnak adni és kapni, pozitívan megerősítik a viselkedésüket.

Így javul az önértékelésük, és az idejüket is könnyebb beosztani. Létezik számukra valami, amiért érdemes várni a holnapot vagy a jövő hetet" - magyarázta Vasárnapi Hírek munkatársának, Szűcs Ágnesnek Kelemen-Horváth Éva bv. százados, az intézmény pszichológusa.

A kutyák gondozása Szirmabesenyőn azonban többféle értelemben is terápiás célt szolgál. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével (MVGYOSZ) együttműködésben olyan kölyköket nevelnek, akikből vakvezetők lesznek. 

Kétségeink vannak, mennyire lehet alkalmas erre a kiképzésre egy börtön? "A börtön csak az ember számára ingerszegény környezet. A kutya rengeteg mindennel találkozik: hallja a szomszédos lőtér zaját, a szolgálati kutyák ugatását. Érzi a különféle szagokat, amelyeket a kémiai labor feldolgoz az orrában. Erős hangú, szélsőségesen viselkedő fogvatartottak a maguk módján szeretgetik" - sorolja az idézett riportban Papp Béla bv. törzszászlós, a program vezetője, mi mindennel ismerkedhet meg egy kutyakölyök a börtönben. 

A kutyákat hozzászoktatják, hogy otthonosan mozogjanak az épületekben, és ne féljenek, ha csúszik a tappancsuk a járólapon. Hogy biztosan haladjanak a feljárókon, és akkor se ijedjenek meg, ha a nyitott lépcsőn látják maguk alatt a mélységet. József és Martin viszi őket a tanműhelybe, ahol szól a flex. Benéznek az irodába is, hogy megtanulják, nem szabad mindent szétkapni. A legnehezebb feladat az őrkutya előtt elmenni, aki dühödten ugat. A most kiképzésen részt vevő egyik kutyus, Newton, a fekete labrador kisebb korában hol barátkozni próbált, hol meg laposkúszásban közeledett. Ma már nyugodtan sétál. Egy leendő vakvezetőt nem zavarhatnak meg más ebek. Ő fölötte áll ezeknek a játszmáknak.

Jelenleg már a 13. és 14. kutyát képzik Szirmabesenyőn!

Newton társával, az idősebb, zsemleszínű Némóval eleinte sok gond volt, alkalmatlannak látszott a fegyelmezett, vakvezető munkára. Azért érkezett a börtönbe, hogy rendre szokjon. "Bolond kutya volt, mikor idekerült, csak ment előre. De mostanra meg lehetett neki tanítani, hogy szépen, finoman haladjon" - mondja Molnár Martin, a kutya egyik fogvatartott gondozója, aki szerint azonban "reménytelen kutya nincs, mindent meg lehet tanítani nekik". Némó ma már éppen csak annyira vontatja a gazdáját, amennyire egy vakvezetőnek kell. Az akadálypályán szépen halad. Mikor valamit jól csinál, kap egy jutalomfalatot. "Tudja, hogy ez jó, és várja legközelebb is" - magyarázza Martin a lélektant.

Newtont rendszerint Tamás József viszi. A kölyök meg-megtorpan a nehezebb feladatoknál. A magas rámpáról nem mer lemenni. A fiú ad neki egy falatot, és finoman dünnyög. A pocak nagy úr, Newton megindul. 

Martin és József, ha esik, ha fúj, megy a kutyákhoz. "Mindig van kedvünk csinálni" - mondják. Ők rutinos kiképzőnek számítanak, már a hatodik kutyájukkal dolgoznak. Kiképző tisztjük mindent a gyakorlatban mutatott meg. Majd hagyta a fiúkat, hogy maguk oldják meg a problémákat, és kipróbálják a saját ötleteiket. Martin és József máshogy értékeli az elmúlt két évet: "a törzszászlós úr nagyon sokat segített abban, hogy ráérezzünk, mit kell a kutyával tenni". A fiúk ma már mentorként a program újabb résztvevőit tanítják be. A bizalom megvan: "sokszor csak a távolból figyelem, hogy Martin átadja az új embernek a pórázt, vagy megmutatja, hogyan kell feltenni a nyakörvet".

A kiképzést vezető tiszt épp annyira figyel a kutyák fejlődésére, mint a kiképzés közben egyre érettebbé, felnőttebbé váló bűnözőkére. "Ezt izomból nem lehet csinálni. Az akadálypályát úgy tudja legyőzni a kutya és a vezetője, ha együttműködnek" - mondja Papp Béla. Newton a második körben is megmakacsolja magát. József hívja, a kutya megy. "Érdemes figyelni, ahogy a kutyákkal kommunikálnak. Ezek a fiúk komoly bűncselekményeket követtek el. Nem azért kerültek börtönbe, mert ilyen szelíden beszélgetnek - hívja fel a figyelmet a fejlődésre. - A kutya kiszámítható. A munkának megvan az eredménye, nincs konfliktus. Az ember megtanulja, hogy kér, kap, és ezért jutalmaz." 

Harmadjára gond nélkül átmegy az akadályon Newton, a kajla kamasz labrador. Jutalom mindig, következetesen követi: ezúttal apró simítás jár ezért a teljesítményért.

A fiatalkorúak börtönében az iskolai oktatás mellett mindenféle szakkörrel igyekeznek lekötni a fogvatartottakat. De a kutyás terápia népszerűsége az összes foglalkozásét felülmúlja! Az óriási túljelentkezés miatt a pszichológusnak és a program vezetőjének a jelentkező intelligenciája és az önállósága alapján kell választania. "De ha megkérdezném, ki akar önként részt venni, a 102-ből 102 jelentkező lenne" - állítja Éva. Most négyen foglalkozhatnak az ebekkel Szirmabesenyőn.

A börtönbe zárva élő fiatalok - bár minden módon leplezni próbálják érzelmeiket - az átlagosnál sebezhetőbbek helyzetük miatt. Nagyon fontos, hogy képesek legyenek elviselni az elválást a kiképzett kutyáiktól . "Úgyis tudom, hogy jön a következő" - mondja Martin - de ezzel inkább magát próbálja nyugtatni... 

Sajátos módon az olykori viszontlátás még nehezebb, mint az elszakadás.

A riportban felidézik, hogy az egyik boldog, elégedett gazdi egy alkalommal visszajött, hogy megköszönje a kiváló mestereknek csodálatos vakvezető kutyáját, Lorát. Martin és egy másik társa, akik annak idején Lorát képezték, már az ablakból kiszúrták az állatot. Mikor lemehettek hozzá, természetesen a kutya is megismerte őket. "Az kemény volt". Akik látták a találkozást, úgy mesélték, hogy a nehézfiúk közel voltak a könnyekhez. Az érintettek persze csak "jó érzésről" beszélnek. 

"Bármilyen kemény srácok is, bármilyen kérges is a lelkük, megérinti őket, hogy célt ér a tevékenységük, és látják az eredményét. Azt is tudják, hogy a kutyák kiképzésével társadalmi jóvátételt tesznek" - mondja minderről a kiképzést vezető tiszt.

Martin és József többéves börtönbüntetését tölti, nagyon súlyos erőszakos bűntettért, rablásért. 

De alapunk van reménykedni, hogy már elindultak egy másik életpálya felé. A klucs, hogy van már, aki bízik bennük.