A szubantarktiszi
dél-georgiai Madár-szigeten költő vándoralbatroszokkal végzett új
tanulmány felfedi, hogy táplálékszerzésüknél nem számít az életkor.
A PLoS One folyóiratban közzétett kutatás arról tanúskodik, hogy
idősebb korba lépve a madarak táplálékszerző magatartását nem
befolyásolja az izomfunkció vagy az éleslátás mértékének csökkenése.
A
vándoralbatrosz (Diomedea exulans) akár 50 évig is elélhet, miközben
költési sikerének mértéke kései tizenéves korától kezdődően csökkenésnek
indul, ezért a kutatók azt hitték, mindez a táplálékszerző képesség
fokozatos hanyatlásával függ össze.
Vándoralbatrosz-költőpár. (Fotó: AFP)
A
brit antarktiszi Felmérés és az Edinburghi Egyetem kutatói fiatal és
idősebb madarakat követtek nyomon GPS-szes jeladóval, amely rögzítette a
táplálékszerzést célzó landolások számát és időtartamát. Kiderült, hogy
az idősebb madarak többsége szinte ugyanolyan messzire repült és
ugyanolyan gyakran landolt, mint a fiatalabb egyedek, nem hátráltatta
„idős kora”.
Richard Phillips, a brit antarktiszi felmérés
ökológusa elmondta, a vizsgálat igencsak izgalmas, mivel nem észleltek
korrelációt az idősebb madarak költési sikertelensége és táplálékszerző
képessége között. Mindez ellentmond az indiai-óceáni vvándoralbatroszokkal
végzett kutatásnak, amelynek eredményei összefüggést sugalltak, az idős
hímek nagyobb valószínűséggel repültek táplálkozni délnek, az
antarktiszi vizekre.
A kutató szerint a következő vizsgálat célja kideríteni, miben különbözik az élet a Dél-Georgia szigeten.
Kommentáld!