A LÁNGNAK ÉGNIE KELL
Október 23-a nemcsak a magyar nemzet szabadságharcának egy újabb állomása, hanem a mindenkori zsarnokság ellen folytatott örök emberi küzdelemnek is.
Hiszen 1956 őszén honfitársaink az ellen a gyarmatbirodalom ellen lázadtak fel és fogtak fegyvert, mely népek tucatjait hajtotta uralma alá a fegyverek erejével. És tette ezt a kommunizmus, vagyis egy olyan ideológia nevében, mely veszélyesebb még a fasizmusnál is, hiszen hangzatos szavak és mondatok mögé rejti aljas szándékait. Állításomat a puszta számok is igazolják, ugyanis míg a fekete pestis 20 946 000 ártatlan emberrel végzett, addig a vörös terror 148 770 000 életet oltott ki világszerte, és sajnos ez nem végleges adat, mert napjainkban is folyamatosan szedi áldozatait.
Mivel a maradék haza népe a kommunista diktatúra és a megszálló szovjet birodalom ellen fogott fegyvert, ezért a tények ismeretében és a történelmi igazság nevében kijelenthetjük, hogy 1956-ban Magyarországon forradalom és szabadságharc zajlott. Egy olyan küzdelem, melyet nagyhatalmi erőszakkal vérbe fojtottak ugyan, de eltaposni soha nem tudtak, mert Rákóczi kurucainak, Kossuth honvédjeinek és Budapest mártírjainak szabadságvágya az utódok lelkében kiolthatatlanul tovább lobogott.
A magyarság szabadságharca most is folytatódik. Az anyaországban az idegen tőke uralma ellen, az elszakított területeken identitásunk megőrzéséért kell megvívnunk, napi rendszerességgel.
Bár más síkon, s álcázott fegyverek segítségével zajlik, semmiben sem különbözik azoktól, amelyekre a történelem folyamán eddig rákényszerítettek, és áldozatait is ugyanúgy szedi, mint a múltban. Gondoljunk csak a ránk kényszerített szegénység, kilúgozott agyak és megfertőzött lelkek hatására megfoganni sem hagyott vagy elvetélt magyar magzatok millióira. Mi más ez, ha nem tömeggyilkosság, mely végleges eltűnéssel fenyegeti a nemzetet?
Éppen ezért ki kell mondanunk, hogy a lángot nem engedhetjük kialudni, égnie kell mindaddig, míg önmagunk sorsát formáló nemzetté nem válunk, szégyenhatáron innen és túl egyaránt.
Önrendelkezés és pénzügyi függetlenség nélkül pedig nincs megmaradás sem itt, sem ott – ezt jó, ha elménkbe véssük, és tévelygő honfitársainkban is tudatosítjuk.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Kommentáld!