A lencse hétköznapi ételünk, leginkább az újév jut róla eszünkbe, amikor a hagyomány szerint valamilyen formában lencsét kell enni, hogy anyagilag és minden szempontból szerencsések legyünk. Bár ez a kissé babonás dolog nyilván nem biztosítja jólétünket, azért a növényből érdemes rendszeresen enni, és nem csak január l-jén. 

A lencse az egyik legrégebb óta mindig is fogyasztott emberi táplálék. A legrégebbi régészeti ásatásoknál, melyek az emberi kultúra régmúltját tárják fel, szinte minden esetben előkerülnek a lencse maradványai.

A Biblia több helyen is említést tesz a lencséről. Talán a leghíresebb történet az, amikor az éhségét fékezni nem tudó Ézsau, az egy tál lencse pillanatnyi öröméért eladta az elsőszülöttségi jogát, az egyébként nem egészen egyenesen viselkedő testvérének, Jákobnak (lMóz 2534). Dávid királyt és seregét Mahanaimba érkezésekor az őt fogadó emberek búzával, árpával, liszttel, babbal, lencsével, sajttal, mézzel és némi juhtúróval látják el (2Sám 17,28). Arról is olvasunk beszámolót, hogy a filiszteusokkal, Dávid király fő ellenségével való egyik ütközet éppen egy szántóföldnél volt, amelynek egy részébe lencse volt vetve (2Sám 23,11).

Ez is bizonyítja, hogy már akkoriban tervszerű lencsetermesztés folyt. Ezékiel próféta pedig azt az utasítást kapta Istentől, hogy a Jeruzsálem babiloniak általi ostromának megjövendölésére és szemléltetésére süssön kenyeret búzából, árpából, babból, lencséből, kölesből és tönkölyből, és azt egye 390 napig, vagyis több mint egy évig (Ez 4,9) 

. 

A növény Európában valószínűleg először Görögországban és Bulgáriában lett ismert. Az ókori görögök nagyra értékelték a lencsét, számos ételben alkalmazták, sőt, még kenyeret is sütöttek belőle. Hippokratész, a korszak nagy orvosa májproblémákkal küszködőknek ajánlotta fogyasztását. A római időkben főzetét már különféle betegségek kezelésére is próbálták alkalmazni. 

A középkorban a lencsét főleg a szegények eledelének tartották (sokszor még ma is), később Franciaországban XV. Lajos uralkodása idején lett népszerű, mivel felesége divatot csinált a lencseevésből a királyi udvarban.

Még a 19. században is sokan úgy tartották, hogy csak azoknak a rossz sorsú embereknek kell lencsét enni, akiknek nincs módjában halat enniük Közel-Keleten és Indiában a lencse ma is alapélelmiszernek számít, legalább 50 fajtát ismernek és használnak. Nálunk ebből lényegében két fajta ismert, a hagyományos hazai lencse (zöldesbarna), valamint az egyre több helyen kapható vöröslencse). 

Amerikában a mai napig nem népszerű a növény, és mivel a táplálkozástudományi vizsgálatok jelentős része onnan kerül ki, így a lencse gyógy hatásainak feltérképezése eléggé hiányos. Nyilvánvalóan több jótékony hatása van annál, mint amennyit idáig igazoltak, de a bizonyítás, érdeklődés hiányában még várat magára. 

Antioxidáns hatás 

A lencse a kutatások szerint igen gazdag antioxidáns vegyületekben, melyek a szabad gyökök megkötése révén fontos szerepet töltenek be a betegségmegelőzésben. A lencsében olyan szabad gyökfogó anyagokat sikerült kimutatni, mint a C- és E-vitamin, glutation, valamint számos fenolos jellegű vegyület. Ezek alapján lehet abban valami, hogy a lencse szépít, hiszen az arc ráncosságának egyik oka a szabad gyökök károsító hatásában is keresendő. 

Tejérzékenység étele 

A tejérzékenység oka, hogy a betegek nem képesek lebontani a tejben lévő cukrot (laktóz), ennek következtében állandó hasmenéses panaszaik vannak. A betegség általában már gyermekkorban jelentkezik, amikor a hasmenés sokkal veszélyesebb, mint felnőtteknél, hiszen nagy a kockázata a gyors kiszáradásnak. Kimutatták, hogy ilyen esetben lencséből és rizsből álló ételekkel úgy lehet megszűntetni a panaszokat, hogy közben a szükséges energiát és fehérjét is be tudjuk vonni a szervezetbe. Ha szükséges, szójatejjel vagy más tejszerű, de tejcukrot nem tartalmazó növényi itallal ki lehet egészíteni ezt az étrendet. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az így táplált gyerekek egészségesen fejlődnek minden tekintetben. 

Immunerősítő hatás 

A lencsében találhatók olyan összetett komponensek, melyek képesek fokozni egyes immunrendszeri működéseket. Az eddigi vizsgálatok szerint ezek az anyagok azokat az immunsejteket tudják stimulálni, melyek felelősek pl. a vírusok elleni védelemért is. A fokozott működés, eredményeként nagy mennyiségű interferont termelnek a sejtek, mely mobilizálja és készültségi hadrendbe állítja az egész immunhadsereget. 

Cukorbetegség elleni hatás 

A lencséből készült ételek kedvező hatással vannak a cukorbetegekre, mivel a lencsében levő keményítőből lényegesen kevesebb szőlőcukor szívódik fel, mint pl. a búzakeményítőből. Ezáltal a vércukoremelő képessége is lényegesen kisebb. Ennek ellenére mégsem nehezen emészthető. Ezen előnyös tulajdonságai alapján a táplálkozástudomány úgy véli, hogy a hüvelyesek és ezen belül a lencse napi fogyasztása rendkívüli módon segíti a betegségek megelőzését. 

Népgyógyászati felhasználás 

A népgyógyászatban a lencsét vérszaporító és „vértisztító" hatásúnak vélik (a vértisztítás, mint hatás meglehetősen téves megfogalmazás, hiszen azt a képzetet sugallja, mintha lennének olyan ételek és szerek, melyek a vért tisztábbá teszik, ez azonban ebben az értelemben nem lehetséges). A vörös lencsét emellett nemi vágy fokozására és a meddőség megszüntetésére is javasolják. Azonban az eddigi tudományos vizsgálatok ezen alkalmazási területek megalapozottságát nem tudták megerősíteni. 

Dr. Gáspár Róbert