Észak-Skóciában, Inverness városa mellett terül el a Ness-tó (a loch egy skót szó, tavat jelent, míg a ness angolul földnyelv, fok). Senkire számára nem újdonság a legenda, miszerint a tó mélyét egy „szörny” lakja, vagy ahogy a helybéliek szeretetteljesen becézik, Nessie.

Eredettörténetére a legvadabb elméletek születtek, az óriás angolnától kezdve a fatörzsön és az ismeretlen, hosszúnyakú fókafajtán át, egészen a cirkuszból szökött elefántig bezáróan tényleg minden. A legnépszerűbb állítás, amellyel bár sok kutató vitatkozik és cáfolja, de mégis a mai napig tartja magát, aszerint a tó szörnye egy régen kihaltnak vélt dinoszaurusz faj fennmaradt egyede. Külseje alapján vélhetően egy pleszioszauruszról van szó.

Nessie léte, illetőleg nem léte évszázadok óta szolgál pletykák és szóbeszédek bőséges táptalajául. Első ismert említése 565-ből származik. A történet szerint Szent Kolumba, keresztény pap egy felföldi törzs egyik tagját mentette meg a hatalmas vízi szörnytől.

Eztán egészen a 20. századig csend honolt a Loch Ness háza táján, amikor is 1933-ban valóságos médiaszenzációt okozott a lény észlelése, ettől kezdve pedig gombamód kezdtek szaporodni a szemtanúk, akik – állítólag – látták Nessie-t. Egy évre rá elkészült az első a lényt ábrázoló fénykép is, melyen egy a vízből kiemelkedő hosszúnyakú állat látszik, a fotóról a későbbiekben bebizonyosodott, hogy hamisítvány. Az első videófelvétel sem váratott magára tovább

1936-nál, ezen lényegében egy a vízfelszín alatt úszó sötét folt látható.

Azóta pedig se szeri, se száma a különböző kutatásoknak, expedícióknak, melyek természetesen a szörny felkutatására irányulnak. A ’60-as években még a NASA is bekapcsolódott a keresésbe, de hiába minden segítség, Nessie létezésére a mai napig tartó folyamatos kutatómunkák sem tudtak hiteles bizonyítékkal szolgálni.

Ráadásul volt jó pár eredmény, ami inkább a nemlétet támasztja alá. Az egyik, hogy az elhíresült fotót készítő ember gyermeke jelentkezett, és elmesélte, hogyan is készült gyermekkorában az ominózus felvétel. Egy kábé 20 centis Nessit fotóztak le, úgy trükközve, mintha a távolban úszkáló óriási szörnyeteg lenne. Többen készítettek utána hasonló trükkfelvételeket, így igazolva, hogy ez valóban lehetséges…

Néhány esztendővel ezelőtt pedig egy valódi tudományos kutatást folytattak a tónál. Nem a Nessit keresték radarokkal, vagy búvárkodva, mint ahogy mások tették, hanem a tó ökoszisztémáját vizsgálták meg. Mint ismeretes, minden élőhelyen a tápláléklánc egymásra épül – egyszerűbben szólva a nagyobb mindig megeszi a kisebbet és védtelenebbet. Vizi élőhelyeken az alap ebben a láncban mindig az egysejtűek és planktonok tömege, ezt eszik növények, állatok, majd ezeket fogyasztják a nagyobb élőlények.

A Loch Ness – hasonlóan a többi skót tóhoz –, kiábrándítóan szegényes az életben: planktonok alig-alig úszkálnak benne. A tó mélyén sötétség és hideg uralkodik – élő szervezetek pedig csupán hiányukban vannak jelen. Némi számolgatás után a kutatók azt találták, hogy ez a tó képtelen életben tartani egy olyan nagy testű élőlényt, mint amilyennek Nessit gondolják, sőt, nála kisebbeket sem!

Egy másik biológiai ok, amely a nemlét mellet szól, hogy amennyiben egy faj egyedszáma 4000 alá csökken, akkor az a faj hamarosan ki fog halni – lásd veszélyeztetett állatok sokasága. Hogyan létezhetne egy olyan faj, amely csupán egy, maximum egy tucat egyedet számol?

Ráadásul számtalan fotót és filmfelvételt készítettek, amelyen a hullámok szörny-formát öltöttek. Itt a fizikusok léptek be a kutatásba: kimutatták, hogy a tó sajátságos volta – igen hosszú, keskeny vízfelület –, és a széljárás csalóka hullámokat hoz létre. Létezik például egy filmfelvétel, amelyen vízisíző ember alakja mellet nem messze „bukkan fel” Nessi. Látható nyaka, feje, teste… Csak éppen a mellette kábé 5 méterre síelő ember nem vette észre, és a motorcsónakban utazó, és hátratekingető emberek nem pillantották meg. Feltehetően azért, mert ott se volt, csupán a fény-árnyék hatás látható a felvételen.

Ám ennek ellenére a téma iránti érdeklődés töretlen, a Nessie-kultusz vitathatatlanul él. Korunkra a Loch Ness szörnye sztár státuszba lépett, számos a témát feldolgozó könyv után a televízióban is megjelent, először csak reklámfilmekben – Skóciában a Toyota a lény „szereplésével” készített reklámokkal népszerűsítette autóit –, majd tévéfilmekben és rajzfilmsorozatokban (mint például a közkedvelt Simpson család) is felbukkant. A neves filmrendező, Werner Herzog áldokumentfilmet forgatott a vízi rémről, a Mastodon és The Real McKenzies nevű együttesek pedig dalokban emlékeztek meg a skót legendáról. A számtalan videójátékról, melyekben Nessie-nek kulcsszerepe van már nem is beszélve…

Természetesen a Ness-tavi rejtély köré épülő üzletág együtt járt a turizmus fellendülésével, ami persze a helybelieknek sem jött rosszul, sőt… Érdekes is, hogy ha hosszabb idő telik el anélkül, hogy Nessie életjelet adna magáról, mindig előkerül valaki hirtelenjében, aki látta vagy látni vélte a tó lakóját, legalábbis egy újságcikk erejéig…

De ne legyünk rosszmájúak, talán tényleg nekik van igazuk, s láttak ott valamit. Bár aztán hogy valóban él-e a víz mélyrétegeiben bármi is, talán soha nem kapjuk meg a választ. De akarjuk egyáltalán tudni? A jeti és vámpírt történetek mellé bátran odatehetjük Nessie rejtélyét is. Nélküle egy izgalmas legendával lennénk szegényebbek…