Az erdőben sétálva sok-sok madár énekét halljuk. De megfigyelték-e már azt, hogy ugyanannak a fajnak egy másik egyede nem biztos, hogy ugyanúgy mondja?

 

 

Egy hím örvös légykapó (Ficedula albicollis)
Fotó: Laczi Miklós

Ahogyan anyanyelvünkben, úgy a madarak kommunikációjában is vannak olyan egyedi azonosítók, amelyek csupán egy adott területen hallhatóak. A nyelvészek körében dialektusként ismert fogalom, azaz tájszólás, a beszédben jellemző.

„A madarak tájszólását nem olyan könnyű megkülönböztetni, mint az emberekét, így kutatni is jóval nehezebb, ugyanis a madarak nem beszélnek nyelvet. Az állati kommunikációt jelek határozzák meg – mondja Garamszegi László Zsolt, evolúcióbiológiával foglalkozó kutató, az MTA doktora.”

A madárénekeket Charles Darwin is vizsgálta, bizonyítható eredményeket azonban Gilber White (1720-1793), angol természettudós és ornitológus mutatott be. Szerinte: „a madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle”.

A cinegék „tá-ti-tá-ti-tá-ti” jele 4-5 változatban figyelhető meg. Akinek jó füle van, fel tudja ismerni a különféle variációkat. Érdekes, hogy a városban élő cinegék - a nagyobb háttérzaj miatt - magasabb frekvenciájú hangot adnak ki, mint erdei társaik. Ez már tekinthető egyfajta tájszólásnak.

Örvös légykapó, tojó.
Fotó: Laczi Miklós

Napjainkban is folynak kutatások, például a Pilisben. Ennek során az olyan összetett hangú madarak énekét vizsgálják, mint az örvös légykapó. Ennek a vándorló, odúköltő fajnak már 15-20 jelből áll az éneke. A területi eltéréseken túl, a kutatók megfigyelték: évente újabb hangelemek kerülnek be repertoárjukba. Ám nem csak kisebb csoportokra jellemzőek a dialektusok: maguk az egyedek is építenek be sajátos jeleket kommunikációjukba. Ennek szerepe, hogy azonosítsák saját területüket és felismerjék a közelben élő fajtársukat. Az egyedi jelzésekből az is kiderülhet, egyik, távolabb élő fajtársuk a közelben vendégeskedik.

Egyes fajoknál nem ismeretlen fogalom az utánzás sem. Rengeteg madár képes az utánzásra. Köztük a mátyásmadár például ajtónyikorgást, autók dudájának hangját is képes visszaadni. A seregélyek hűen tudják utánozni a sárgarigókat. „Ha március végén az erdőben sárgarigó hangja hallható, az biztosan seregély, mert a sárgarigók akkor még nincsenek itt” – mutat rá Garamszegi László Zsolt.

A kutatótól megtudtuk, hogy a madárének részben örökölt, részben tanult viselkedés. Szerepe kettős: párválasztásnál a hímek ily módon hívják fel magukra a tojók figyelmét és konfliktushelyzetben egymás között is felmérik esélyeiket. Jellemzően a hímek énekelnek, ők is leginkább párzási időszakban.

Hogyan tanulják meg a madárnyelvet a fiókák? „Ez bizony egy egész éves folyamat – mondja Garamszegi László Zsolt. Eleinte csak figyelik a szülők hangját, majd próbálják utánozni, később pedig csiszolják, tökéletesítik saját éneküket.” Ennek a tanulási folyamatnak a bizonyítására, az egyedeknek magnóról hangmintákat játszanak le, ha később ezeket a hangokat a kutatók visszahallják, akkor ez egyértelmű jele annak, hogy a madár utánzással tanul énekelni. Ez a folyamat minden fajnál más és más.

De vajon hogyan mutathatók ki az apró eltérések? A madárénekek elemzéséhez számítógépet használnak a kutatók. Az énekek egységes jellemzőihez viszonyítva tudják kimutatni a területi, időbeli, sőt, még az egyedi eltéréseket is. A mérések eredménye az a színes diagram, amit spektográfnak hívnak. Ez az ábra mutatja meg az adott madárfaj hangjában az emberi fül számára alig, vagy egyáltalán nem érzékelhető eltéréseket. Bár a mai technika jóval fejlettebb, mint eddig bármikor, a vörösbegy, barátka, kakukk éneke még sok rejtélyt tartogat a szakemberek számára.

Az emberi beszéd és a madárének kódolási központja az agy. Az embernél állandó területek felelősek a kommunikációért, míg az énekesmadarak esetében ez máshogyan van. Náluk a párzási időszak közeledtével neuronok aktivizálódnak, majd úgynevezett „magokká” fejlődnek: ezek az egységek felelősek az énekért. A párzási időszak végén a neuronok aktivitása csökken, a magok visszafejlődnek.

Mi, emberek hangszalagok segítségével tudjuk kiadni azt a hangot, amit agyunk éppen „parancsol”. Az énekesmadarak esetében viszont ennél szövevényesebb a dolog: ők a kettős főhörgőjükből áramoltatják a levegőt egy-egy membránra, amiket olyan finoman szabályoznak, hogy emberi fül nem képes felismerni az apró eltéréseket, ezért segíti a kutatókat számítógép.

„Az állati nyelvek megismerésével el lehet oszlatni az emberi beszéd egyediségébe vetett hitet” – vallja Garamszegi László Zsolt.