 |
| Kattints a nagyításhoz! |
Báró Seeger v. Dürrenberg alezredes térképész tisztjei legfelsőbb parancsra járták a szepesi hegyeket. Egy-egy magaslaton felállították mérőasztalaikat és billiárdgolyót helyeztek rá. Miután így vízszintessé tették, elkezdték a munkát. Nyár volt, 1769 nyara. Sütött a nap délelőtt is, délután is, különben nem dolgozhattak volna, a meridián ugyanis iránytűvel nem volt kitűzhető. A mérőasztalon 1:14 000 méretarányú színes térkép volt születőben, amit azután átdolgoztak 1:28000 mératarányúra, majd az országos felvételekhez is igazították. A redukciót két tátrai lap felirata szerint a vezérkartól Gaispitzheim és a brechainsvillei ezredből való báró Schirnding főhadnagyok végezték, báró Motzel alezredes vezetése alatt (aki nemsokára a Dunajecen átkeléskor lelte halálát). Az alapozás grafikus háromszögeléssel, a részletezés irányzással és metszéssel, lépésméréssel vagy becsléssel történt. A domborzatot magasságmérés nélkül a la vue (ahogy látom) módon vették fel, a felszínformákat alaprajzban, jól szemléltető lejtő- és keresztcsíkozással ábrázolták.
A térképet a jól megválasztott színezés széppé, áttekinthetővé és tartalmasabbá tette. Pirossal általában a szilárd építményeket, kékkel a vizeket, világos sárgával és zölddel a mezőket, kerteket, szürkével az erdőket, sötétbarnával és sötétszürkével pedig az irtásokat, utakat, fák és szőlők jeleit, valamint a lejtővonalkázást és a sziklák, meredélyek rajzát tették szemléltetőbbé. Különösen szépek a magashegyi tájak markáns és szemléletes ábrázolásai. A minőséget szigorúan ellenőrizték. A kifogásolt részek javítását a felmérőnek saját költségére kellett elvégeznie. A nevek ellenőrzésére pedig a hat nyelven beszélő tudós Korabinszkyt kérték fel. II. Józsefnek azonban még ez sem volt elégséges, és a főispánok kötelességévé tette a nevek helyszíni javítását.
A térképeket országleírással egészítették ki. A Tátránál például a következőket találjuk: „A Kárpát hegység csupasz sziklák legnagyobb magassága, amelyen egyetlen út sem vezet át, gyalog sem lehet minden veszély nélkül átkelni rajta. Jurkov vagy Gyurkov község mindkét oldalán lévő magaslatokról uralható. A Kriván a legmagasabb hegycsúcs a Tátra hegyrészben, csupa hegyes sziklacsúcsokból áll. Ezek az összes hegyek megmászhatatlanok és egyetlen út sem vezet át rajtuk. A Königsnassen-ről (Királyorr, a Nagyszalóki-csúcson található) nyílik Magyarország legszebb kilátása, valamint a Krivánról Felső-Magyarországra. A körülfekvő vidékről idevezető utak csak a csupasz sziklamagaslatok lábáig vezetnek, azután megszűnnek.” stb. (Fontos adatok lehetnek ezek az első hegymászások azonosításához!)
Milyen kár, hogy ezeket a remekműveket a császár parancsára szigorúan elzárták a nyilvánosság elől. Háromszor kezdtek újabb felmérésbe azóta mégis a Monarchiának kellett megbuknia ahhoz, hogy másfél évszázad múlva végre mindenki számára látható legyen az első országos katonai felvétel (Josephinische Aufnahme) mintegy 5400 lapja, amelyet 1763 és 1787 között Mária Terézia, majd II. József rendeletére vettek fel, 1:28 800 méretarányban.
Hogy mégis megemlékezünk róla, azt egyrészt a teljesség kedvéért, másrészt azért tesszük, mert szerepe lehet az első turista-térképek szerkesztésében. Úgy tudjuk, hogy magánszemélynek először 1840-ben engedték meg a betekintést, amikor gróf Andrássy Gyula és gróf Széchenyi M. kérésére néhány lap lemásolására is sor került. (Napoleon térképei között is nyomára bukkantak az első katonai felmérésnek.) Minthogy azonban a Magas-Tátra első topográfiai térképét (J. Simko Magas-Tátra 1965-ben kiadott útikalauza szerint) G. Wahlenberg svéd botanikus közölte könyvében 1814-ben, elképzelhető, hogy ő engedélyt kapott a katonai térkép felhasználására.
Sorrendben a második katonai felmérés (Franziszeische Aufnahme) következett 1806 és 1869 között. A méretarány továbbra is 1:28 800. A helymeghatározások sokkal pontosabbak voltak, a domborzatot csíkozással ábrázolták és magassági adatokat is mértek helyenként. Ebből készült Scheda híres térképe 1:576 000 méretarányban, amely 1:300 000 méretarányúra felnagyítva hivatalos térképként is megjelent. Nagy területekről adtak ki ebből a felmérésből 1:144 000 és 1:288 000 méretarányú sorozatokat is, amelyek rézbe vagy kőbe vésett finom rajzuk és művészi kivitelezésük révén alapozták meg a bécsi Katonai Földrajzi Intézet hírnevét.
A tátrai lapok 1819-1830 között készültek. A Tátra első 1:100 000 méretarányú térképe viszont 1864-ben jelent meg K. Koristka prágai egyetemi tanár útleírásában (Die Hohe Tatra, Gotha).
Itt kell megemlítenünk az első turistatérképet is, Kolbenheyer Károly Magas-Tátra térképét, amely szintén 1:100 000 méretarányban készült.
Kolbenheyer térképe nagy szenzáció volt. Az első turistatérképünk, az első hegységi turistatérkép, az első magyar turistatérkép jelzőkkel szokták említeni, amely a Tátra hivatalos 75.000-es térképének kiadását is megelőzte.
A Magyarországi Kárpátegylet kiadásában jelent meg 1876-ban (tévesen 1877-et is írnak). Szerzőjéül Kolbenheyer tanárt nevezik meg, és így is értékelik az ábrázolást. Kolbenheyer korrekt volt és ráírta térképére, hogy a cs. és kir. vezérkar eredeti felvétele nyomán rajzolta. Az eredeti felvétel a II. katonai felmérés lehetett, azzal nagy hasonlóságot is mutat. Az adatok pontosabb egybevetése emellett nem zárja ki az újabb alapanyagot sem, a 75 000-es térkép alapját ugyanis 1876-ban mérték fel!
A térkép fekete-kék-barna színekkel jelent meg, rajza erősen leegyszerűsített, növényzetrajza hiányos (csak az erdőkontúrok vékony barna vonalai láthatók). Figyelemre méltó a sziklarajza, valamint az örökhó kékszínű ábrázolása, amit nem sok térképen láthatunk. Méterben megírt magassági adatai is új elemei a térképnek.
A harmadik felmérés 1869-1887 között készült, 1:25 000 méretarányban, öt színben. A korábbinál pontosabb és részletesebb ábrázolást nyújtott, domborzatrajzát a csíkozás mellett még 100 méteres szintvonalakkal is kiegészítették. A részletezés mérőasztallal és a mellette felállított magasságmérő műszerrel történt. Iránymetszések mellett a távolságokat lépésméréssel határozták meg. A csíkozás helyszínen, a szintvonalakat téli munkában a csíkozás és a mért magassági adatok alapján utólagosan rajzolták ki.
A harmadik felmérésről készítettek fekete színű másolatokat, a tereprajz azonban elsősorban a közismert 75.000-es térképek készítéséhez szolgált alapul.
Az 1:75 000 méretarányú részletes térképek (Spezialkarte) 1873-1889 között készültek 763 lapon. Egy-egy lap vázrajza átlag 6 hónapi, csíkozásos domborzatrajza 10-15 hónapi munkával készült. Ezzel a gondossággal, nemkülönben a 25.000-es alaptérkép lekisebbítésével nyert tartalmi részletességgel magyarázható a közkedvelt 75.000-es térképek megbízhatósága.
A Magas-Tátra szelvényét Storch főhadnagy 1876-ban mérte. Száz méteres szintvonalakkal rajzolt és csíkozott egyszínű 75.000-es térkép 1880-ban (tévesen 1881-et is írnak) készült belőle. Az 1894-es jelkulcs szerint átjavítva 1911-ben és 1914-ben utánnyomásra került. 1916-ban L. Nikel (katonatiszt) helyesbítette, majd es 1905-ös jelkulcs szerint újra rajzolták, 50 méteres szintvonalakkal kiegészítették, és 1918-ban öt színnel második kiadásban is megjelentették. Az ötszínű térképen a zöld erdőben a barna domborzatrajz jól érvényesült. A magashegyi ábrázolás azonban nem sikerült úgy sem, mint a fekete nyomaton. A sötétbarna szintvonalak alá világosabb barna csíkozást nyomtak. A sziklás csúcsokon viszont, ahol a szintvonalrajz elmaradt, és halványbarna sziklarajz alárendeltek mutatkozik, sem magasságot, sem formát nem láttat.
A 75.000-es térképet különböző méretű kivágatok és átdolgozások sora követte már 1881-től kezdődően. Többek közt megjelent a négy szelvényből összeállított Karte der Central Karpaten (1888-as jelkulccsal, 5 színben) 75.000-es térképe, amelyet megelőzött egy hasonló egyszerűbb Heksch-féle kiadású Magas-Tátra tábla. Korai kiadásuk még a 100.000-es méretarányú szintvonalas térkép (Hypsometrische Karte der Central-Karpathen) és a központi kész (Hohen Tátra) 40.000-es méretarányú térképe.
Kellő indokolással az eredeti felmérésekről is lehetett fotómásolatokat kérni. A második katonai felmérés 28.800-as méretarányú szelvényeit 5 forintért, az új 25.000-es felmérés szelvényeit 6 forintért adták.
Szerencsés egybeesés hozta meg a Magas-Tátra legkitűnőbb részletes térképét. A Magyarországi Kárpát Egyesület ugyanis éppen ekkor kérte fel s bécsi Katonai Földrajzi Intézetet egy részletesebb térkép készítésére, amikor a negyedik katonai felmérés előkészületei folytak.
A felmérés 1893-1896 között kísérleti jelleggel, mérőasztal fotogrammetria alkalmazásával, sűrűbb háromszögeléssel, tahimetrikus távolságméréssel és fényképfelhasználással történt. Az új szabatos felmérési eljárást (Praezisions-Aufnahme) az itt szerzett tapasztalatok alapján állapították meg.
Érdekessége ennek a munkának, hogy ebben a sorozatban Magyarországról több lap nem is készült. Igaz, hogy nem késtek, mert az új felmérést 1896-tól kezdődően 100 évre tervezték. (Ha ezt a tervet betartják, talán még ma is csíkozott térképekkel sportolunk?)
A Magas-Tátra térképe (Detail-Karte des Tatra Gebietes, 1896/1897) 1:25 000 méretarányban, hét színben nyomtatva, 2 lapon jelent meg a „K. und K. militär-geographischen Institut” kiadásában. Olyan remekmű ez, amelyre méltán lehet büszke a katonai térképészet. Legnagyobb erőssége a részletes és szemléletes magashegyi ábrázolás. A domborzatrajz, a csíkozás és a szintvonalak fekete színe ellenére sem nagyon zavaró. A finom rajzú csíkozás a formákat jól érzékelteti, a 20 méteres (sőt a lankásabb részeken 10 méteres) szintvonalak pedig a magassági viszonyokat tükrözik kellő részletességgel. Szerencsésen oldották meg a sziklás területek ábrázolását. A nagy részletességgel tervezett barnaszínű sziklarajzon a 100 méretes szintvonalakat élénkebb barnával folyamatosan átvezették! Ezáltal mind a magassági viszonyok, mind a felszínformák kifejezésre jutottak. A kőmezők barna jellegrajza és az örökhó kékszínű rajza mellett a bőséges magassági adat teszi teljessé a magashegyi ábrázolást. Megírja a magas fekvésű tavak vízfelületének tengerszint feletti magasságát is. Talán a növényzet felületszínezése lehetett volna üdébb, és még a névrajz németessége hagyott maga után javítani valót, de ez a körülmények velejárója.
A részletes katonai térképek megjelenése után már nem volt akadálya a turista igényeknek még jobban megfelelő átdolgozásoknak. Minthogy azonban a katonai lapok újak és olcsóbbak voltak, hosszú ideig használatban maradtak. A turistaigényeket olykor csak a jelzett turistautak színes felülnyomásával elégítették ki (például a Thirring-Vigyázó féle turistakalauzok térképmellékletei).
Az új kezdeményezések közül említésre méltóbbak az útjelzéssel kiegészített 75.000-es térképek (Karte der Hohen Tatra mit Wegmarkierungen von prof. Dénes, Wien 1906.), a Magas-Tátra turista térképe (1:50 000, kiadta a m. kir. földművelésügyi miniszter, Bp. 1910.), valamint Tadeusz Zwolinski Tatry Polskie térképe, amely 1911-ben jelent meg 1:37 500 méretarányban.
Az első jól sikerült turista szempontú átdolgozás terméke, a Vigyázó-Kogutowicz féle 75.000-es ötszínű Magas-Tátra térkép 1914-ben jelent mag a Magyar Földrajzi Intézet kiadásában. Tervezésében a Turistaság és Alpinizmus térképkiadó társasága (Dénes F., Hefty Gy., Komarnicki Gy. és Serényi J.) működött közre. Fekete színű sziklarajzzal, 100 méterenkénti szintvonalakkal készült.
Még nagyobb elismeréssel írnak a kortársak az 1914-1920 között készített 1:50 000 méretarányú Magas-Tátra térképről, amelyet már az új 25 000-es térkép alapján 20 méteres szintvonalakkal rajzoltak. Szintén kőbe vésett és fekete színben, nyomott sziklarajzát remekműnek tartják, bár méretarányához képest a 75.000-es kevésbé zárt sziklarajznál nem látszik jobbnak. A feketén pontozott kőmezőn a 100 méteres szintvonalakat is feketébben ábrázolja. A zárt sziklarajzon szintvonalat nem alkalmaz, helyenként azonban a barna szintvonal a fekete színű lazább sziklarajzon zavaró tónust ad.
Ezzel a négyszínű turistatérképpel zárul az I. világháború előtti Magas-Tátra térképek hosszú sora.
Írta: Hrenkó Pál
Kommentáld!