Tiszteletet ébresztő sziklafalak, vadregényes és jól járható ösvények, gazdag állat- és növényvilág jellemzi a Magyarországról csupán 4 órás autóúttal elérhető Magas-Tátrát. A július közepén idelátogató kalandor minden bizonnyal csak ámul és bámul a sárga és lila színfoltokat képező hegyi virágszőnyeg, csörgedező patakok vagy éppen a bokrok mögül kiugró rókák és zergék láttán.
Festői tájakon a Nagy-Tarpatak völgyében
Bár Magyarországhoz az Alacsony-Tátra esik közelebb, a viszonylag kis alapterületen koncentrálódó Magas-Tátra ideális úti cél mind az egynapos, mind pedig a többnapos kirándulást tervező hegyek szerelmeseinek. Ha a Besztercebánya–Rózsahegy–Liptószentmiklós irányt választjuk, utunk látványos, az Alacsony- és a Magas-Tátra között, a Vág folyó mentén kanyargó tájon vezet keresztül.
Annak, hogy a turisták a nyári szezonban szinte „megszállják” a Magas-Tátra vidékét, többek között a sok, vezető nélkül is jól járható, a kikapcsolódásra és sportolásra egyaránt lehetőséget biztosító turistaút az oka. Ótátrafüredről legegyszerűbben és leggyorsabban a Tarajkáig vivő siklóval juthatunk fel, ahonnan aztán eldönthetjük, hogy a Kis- vagy a Nagy-Tarpatak felé vesszük-e az irányt. A térképről mi most a Nagy-Tarpatak Csontváry által is megfestett részét, a Nagyszalóki-csúcs és a Közép-orom közti területet választjuk.
Gyökerekkel barázdált, murvás út vezet egy rövid erdei szakaszon keresztül. A felső fahatárt elérve aztán kétfelől megnyílik a völgy, és a mélyzöld foltokkal díszített, szürke matt sziklafalak, mint szunnyadó őshüllők fekszenek mozdulatlanul. A Nagy-Tarpatak csobogása már nemcsak hallható, hanem egyre inkább szemmel is láthatóvá válik, amint a rendezetlen kőgörgeteg között, sötétre festett foltokban tör magának utat. Helyenként egy-egy nagyobb, a norvég fjordok alakzatait idéző sziklatömb nehezíti a továbbhaladást.
A lombhullatókat, vörös- és lucfenyőket lassan felváltják a törpefenyők, egyre több lesz a szikla, amelynek repedéseiben sárga, margarétára emlékeztető havasi zergevirágok nyílnak. A sebes, nap-felhő keltette fény-árnyék játékban a sziklafalakon szelíden csordogáló vizek ezüstcsíkokat vonnak a minket körbeölelő hegyekre. Útközben néha érdemes megállni, és visszatekintve megcsodálni a sötét hegyek hátterében elterülő, napsütötte, háztetőktől és szántóföldektől színes völgyet. A csúcs felé közelítve több, lefelé igyekvő magashegyi hordárral találkozunk, akik játszi könnyedséggel, rugalmasan egyensúlyoznak a felfelé szuszogó turistakaraván között.
A Tarajkától mindvégig látványos, közepes erőnlétet igénylő úton körülbelül négy órára van szükségünk, hogy elérjük a Hosszú-tavi menedékházat. Az 1960 méteren fekvő Zbojnícka chata alatt a Nagy-Tarpataki-Hosszú-tó mélykék vize varázslatos színekben tükrözi vissza a környező hegyek sziluettjeit. A rövid pihenőt követően, lefelé ereszkedve – egy kis szerencsével – nemcsak a télről megmaradt hó- és jégfoltokon ámulhatunk, hanem fokozottan védett, tátrai zergéket is láthatunk. Sajátos, madárhangra emlékeztető nevetésükkel figyelmeztetik egymást az emberek közeledtére. Kattognak a fényképezőgépek, mialatt ők 2-3 percig hálás modelljei az arra tévedő túrázóknak. Jellegzetes testtartásuk már messziről felismerhető a nemzeti park címerével ellátott képeslapokról.
Kommentáld!