Nagy pelyhekben sürün, lassan hull a hó. Sehol egy hang, sehol így élő lélek. Hó alatt görnyedező vén fenyőfák szomorúan állnak sorfalat az út két oldalán, melyen a szánnyomokat már rég betakarta a hó. Csönd van, végtelen nagy csönd, amilyen csak havazásos, sötét éjjeleken szokott lenni.
De mintha a távolban morajlana valami, egy elfojtott suttogás, egy hang, aminek nem szabad leselkedő fülekhez eljutni… Távoli vidékekről hoz halk üdvözletet a szellő. Összekavarja a nagy pihéket, felröpíti őket a levegőbe, hogy újra lehulljanak. A százados fenyőóriások megszabadulnak fehér terheiktől. Aztán újra csend, de már nem sokáig; újból jön egy szélroham, hogy helyét adjon egy erősebb légáramlatnak, a hajnal hírnökének s íme, egy pillanat műve minő változást hoz létre: szétszakad a felhőtenger, s pajkos szellő foszlányokká szaggatja az előbb még mozdulatlan szürke tömeget.
Az ég alján piroslik valami, a felkelő nap átviláglik a megbolygatott óceánon, sugarai áttörik a felhő-barrikádot és megjelenik az első napsugár, vérvörösen, izzóan a hófehér csúcsokon. A szabad természet őrt álló alabárdosai, az ősz Tátracsúcsok bíborpalástot öltenek magukra, hogy tisztelegjenek a megszületett Nap előtt.
A korakelő városi ember bámulva áll meg, hogy nézze, sokáig nézze a kőóriásokat, amint a felkelő nap csókot lehel izzó homlokukra és bús sóhaj hagyja el keblét. Szeretne ő is ott lenni, fent a havas csúcsok között, a szabadság honában.
Fel a magasba! El innen a völgyből, hol gyáva áruló söpredékcsapat ül diadalmi tort a csendes, szelíd nép felett! Fel, fel a magasba, hol örök szabadság van, hova nem juthat el más, csak igaz, szabad ember. Fel ideáljainkhoz, a nagy hegyekhez, hogy erőt és kitartást nyerjünk elviselni a nagy csapást, mely egy szabad és büszke népet sújtott, áruló gyászhadat ültetve nyakára. Ti nagy hegyek! Szabadság fellegvárai! Legyetek vigaszaink a megpróbáltatás e nehéz napjaiban. És ha felvirrad a nap – mely nem fog soká késni – mikor nyíltan ünnepelhetjük majd a Szabadságot, akkor kitörő örömmel fogunk eljönni közétek, közétek nagy hegyek, szabadság védbástyái!
A Magas Tátra idei tele szomorúan telt el. A forradalmi napok után már jött a hír, hogy a csehek készülnek a felvidék megszállására; a vendégek legnagyobb része hazautazott, az újtátrafüredi tiszti üdülőtelep és később a széplaki vöröskereszt kórház fel lettek oszlatva, ápoltjaik nagy része elment. A fürdőtelepek csak pár házat tartottak nyitva, egy részük teljesen bezárta kapuit. Jelenleg nyitva vannak Tátraszéplak, Tátraotthon, Újtátrafüred, Ótátrafüred és Matlárháza. Legtöbb – kb 70-80 – vendége van Széplaknak és utána Újfürednek, a többi telepen csak pár ember van. A cseh megszállás a fürdőket nem nagyon érintette, amennyiben csak Ófüreden történt beszállásolás: Zincone olasz generális tisztjeivel és 200 legionistával volt fent, de 10 nap múlva eltávoztak Kassára. A kincstári telepeket állandó őrizet alatt tartják. Lomnicon nagyobb készenlét van; míg Csorbatón kisebb különítmény állomásozik, kiket 5-7 naponként leváltanak. Az épületekről minden magyar felírást el kellett távolítani.
Annál jobban küzködnek azonban a telepek az ellátási nehézségekkel, melyek a megszállás óta felléptek. A legtöbb fürdő ugyan el van látva élelmiszerrel hosszú időre, de a gyakrabban beszerzendő cikkek teljesen kifogyták és a cseh állam természetesen nem adhat, mert hisz neki sincs semmije. Január 26-án a fürdőket meghívták Prágába, egy közös ankétra, melyen a cseh-szlovák állam összes fürdői képviselve voltak. A Tátra részéről kint voltak Dr. Guhr Mihály, Dr. Szontagh Miklós, Polnisch Aladár és Szondi Vilmos. A minisztérium természetesen mindent ígért, ami az üzem fenntartásához, illetve megnyitásához szükséges, de ez eddig csak ígéret maradt...
Nagy bajok voltak eleinte-a villanyvilágítással és a közlekedéssel is. A lengyelek megszállva tartották januárban a sziléziai szénbányákat s a vasutak szénkészlete teljesen kifogyott. A Ksod vonalain csak egy vonatpár járt naponta, a szárnyvonalakon csak hetenként egy. A tátrai villamos már régebben szünetelt, a hóviszonyok miatt, a világítás pedig szintén szünetelt hosszabb-rövidebb időközökre! Februárban azonban a csehek szállták meg a szénbányákat, ugy hogy jelenleg van világítás, a villamos naponta 2 menetet indít fel és le, a Ksod-on pedig 3 személy- és 1 gyorsvonat-pár jár, melyeknek csatlakozása van Pozsony és Prága felé. Postát csak a megszállott területre kapnak e fürdők. Telefonálni és táviratozni a megszállott területekre lehet.
A háború utolsó 2 évében oly szépen nekilendülő tátrai idegenforgalom természetesen jó időre megbénult, ami annál inkább sajnálatos, mivel idén kiváló hóviszonyok voltak, állandó porhó várta a sajnos, igen csekély számú sífutót. Már november elején havazott, ugy hogy 15-től kezdve síelni is lehetett.
Írta: ifj. Reichart Dezső.
Megjelent a Turistaság és Alpinizmus folyóirat 1918. évi 8. számában.
Kommentáld!