Dr. Juhász Árpád kutató geológus 81 éves. A természetvédelem élharcosa, geológiai előadásokat tart, hétvégente aktívan járja a hazai erdőket, barlangokat. Számos könyv szerzője, közismert és népszerű természetismereti filmek alkotója. Az MTA Ismeretterjesztési Bizottságának tagja, a hazai természettudományos ismeretterjesztés egyik kiemelkedő alakja.

Számomra meghatározó szempont a túratervezéskor, hogy ne kelljen sokat autózni. Még mindig sokat dolgozom és a hétvégéim szintén behatároltak, hiszen jelenleg két könyvön is dolgozom. Messzire nem megyek, de a Pilisbe, a Budai-hegyekbe viszonylag sűrűn kilátogatok. Átlag 4-5 órát töltünk kint öreg barátaimmal a hegyek között.Hiába jártam már többször egyes helyeken, minden évszakban más a hangulatuk, emiatt újra és újra örömmel járok vissza- kezdte a beszélgetést Juhász Árpád a bejarhatomagyarorszag.eu-n.

Nemrégiben a pilisszentkereszti szurdokban jártam. Végigmentünk a patakvölgyön. Ez az útvonal geológiailag is érdekes, egy sziklafalban felfedezhető ugyanis a földtörténet egy kritikus időszaka. A triász időszakból az úgynevezett dachsteini mészkő maradt itt örökül, mely’ a Budai-hegyekben és a Pilisben gyakori, nagyon tiszta fehér mészkő.  Ez a kis szurdok mohás kőtömbökkel, kisebb vízesésekkel, keresztbe dőlt fákkal igazán romantikus hangulatú. Visszafelé a Dobogókő oldalára eső gerincen sétáltunk, amit gyönyörű sziklaszirtek tagolnak. Előtte egy dorogi barlangász konferencia alkalmából előadást tartottam a Strázsa -hegyen, a Sátorkőpusztai-barlangban, ahol nosztalgikus emlékek törtek fel bennem.  

Juhász Árpád és a többi sztár1958-ban a Természettudományi Múzeum ásványtárában dolgoztam. 1956-ban az oroszok részéről találat érte a múzeum épületét, ami miatt az ásvány-gyűjtemény nagy része teljesen elpusztult. A tűz éppen azokat az ásványritkaságokat tette tönkre, amik világhírűvé tették a Kárpát-medence ásványait.  Öt évig dolgoztam az ásványok rehabilitálásán. Fanatikus gyűjtő voltam, 16 szekrénnyi ásványt gyűjtöttem akkor össze az országban. Ezeket a Csepel motoromon 3 hátizsákban hoztam le-fel a hegyekről, a kőbányákból.

Akkoriban ásványokat elsősorban a bazaltbányákban lehetett találni.

A Tapolcai-medencében bányászott sötétszürke bazalt kövekben például nagyon szép fehér zeolit ásványokat lehetett gyűjteni: nátrolitot és phillipszitet. Ezekből mázsaszám gyűjtöttem. Akkor még működött Dunabogdány mellett a Csódi-hegyi andezitbánya, ahol gyönyürű halványrózsaszín ásványokra (dezminek és chabazitok) leltem.

A gyöngyösoroszi bányából lehetett például gyönyörű, fél asztallap nagyságú ametisztkristályokkal borított kőzetdarabokat hozni. Többek között ezekről emlékeztem meg a Strázsa-hegyi előadáson.

Örömforrás, természetszeretet avagy egészség megóvás miatt járja ilyen végtelen szenvedéllyel az erdőt?

Kicsit mindegyik. Ehhez persze szervesen hozzátartozik a múlt. 6 éves koromban lettem a 46. Kapisztrán Szent János cserkészcsapatban farkaskölyök. Amíg meg nem szűntették a cserkészetet, addig velük jártam az erdőt. Ez egy nagyon jó természettudományi iskola volt, mert megtanultuk a legfontosabb virágos növények és fák nevét, a legfontosabb csillagképeket, a legegyszerűbb kőzeteket.

  A teljes beszélgetést Juhász Árpáddal a bejarhatomagyarorszag.eu-n olvashatják.