I. (Szent) László Árpád-házi magyar király 1040 körül született Lengyelországban. Nagyapját, a pogány Vazult (Vászolyt) István király vakíttatta meg, apja, Béla - testvéreivel együtt - István haragja elől menekült el az országból, s mégis László lett az, aki Szent István életművét folytatta. Anyja, a lengyel Richeza, II. Miciszláv király leánya volt. László életének első éveit lengyel földön töltötte, ahonnan 1048 körül tért haza. 1057-ben apjával együtt beleegyezett, hogy unokaöccsét, Salamont koronázzák királlyá. 1061-ben része volt apja, I. Béla trónra juttatásában, akinek halála után Géza bátyját támogatta Salamon király elleni küzdelmeiben, majd I. Géza halálát követően 1077 tavaszán őt választották az ország főurai a trónra. Salamonnal 1081-ben sikerült kiegyeznie, aki visszaadta a koronát, s akkor koronázták meg Lászlót másodszor, immár a szent ereklyével. Hadvezéri képességeit már akkor megmutatta, amikor a besenyők, a kunok és a csehek ellen harcolt. 1091-ben, míg Horvátországban hadakozott, a kunok ismét az ország keleti vármegyéit pusztították, mire ő erős sereggel hazatért és megsemmisítette a támadókat.

Megszerezte a tengeri kijárata miatt fontos Horvátországot, amely addig pápai hűbér volt, emiatt megromlott a kapcsolata az egyházi állammal. László ezért addigi ellenségével, a foglalást elismerő német-római császárral kötött szövetséget. László hű volt egyházához, de a pápaságnak nem volt hajlandó engedményeket tenni. Uralkodása alatt történtek az első magyar szentté avatások: kezdeményezésére 1083-ban avatták szentté István királyt, fiát, Imre herceget, annak tanítóját, Gellért püspököt és két zoborhegyi remetét. Ő hozta létre a zágrábi püspökséget, emellett Biharról Váradra (ma: Nagyvárad) költöztette a püspöki székhelyet. A magyarországi egyház 1092-ben tartotta első zsinatát.

László idején élte első virágkorát a Magyar Királyság. Uralkodása alatt az addig trónviszályoktól és külső támadásoktól zaklatott országban törvényeivel nyugalmat és rendet teremtett. Három törvénykönyve közül az elsőt 1077-ben adták ki. Törvényei nagyon szigorúan büntették a lopást: ha valaki baromfinál nagyobb értékű állatot lopott, felakasztották, ám ha a templomba menekült, akkor "megúszta" vakítással. Ha az eltulajdonítás értéke nem érte el egy baromfi árát, akkor "csak" megcsonkították a tolvajt. A törvények emellett szigorúan védték a keresztény egyházat. Kimondta az egyházi személyek sértetlenségét. Megszabta az ünnepnapok számát (36 nap), tűzzel-vassal irtotta a pogány szokásokat. Szigorúan büntette a nőrablást és a házasságtörést. László még hitt a boszorkányokban, és ha valakit boszorkányságon kaptak, máglyahalálra ítélték.

Jeruzsálembe kívánt zarándokolni, tervét azonban nem valósíthatta meg, mert 1095. július 29-én Nyitrán váratlanul meghalt. Előbb az általa alapított somogyvári apátságban, majd Váradon temették el. Utóda - az általa örökösének megtett - unokaöccse, I. (Könyves) Kálmán lett. 1192-ben III. Béla király kezdeményezésére avatták szentté, ami nagyban hozzájárult a "lovagkirály" kultuszának elterjedéséhez. A nagyváradi székesegyházban lévő sírja országos jelentőségű kegyhellyé vált, amelyet a magyar királyok is rendszeresen felkerestek. Sírját a 17. században feldúlták, hermáját 1619-től a győri székesegyházban őrzik.

Első, ismeretlen feleségétől egy lánya született (Jaroszláv kijevi herceghez ment feleségül), második felesége Rheinfeldi Rudolf német ellenkirály Adelhaid nevű leánya volt, akitől Piroska született (ő Komneszosz Alexiosz bizánci császár fiához ment feleségül). I. László történelmi érdeme a magyar királyság önálló létének egyértelmű biztosítása volt, kultuszát a másik lovagkirály, Nagy Lajos teremtette meg. Sokáig hitte azt a nép, hogy a szent király "kijön" a sírjából, ha nagy veszély fenyegeti a magyarokat, és győzelemre segíti népét. Nagyváradon a mai napig tartanak Szent László-ünnepségeket. Személyéhez számos csodatétel fűződik: bárdjával vizet fakasztott szomjazó katonáinak, sziklafal nyílt meg előtte. Ünnepe Magyarországon június 27-én van. Ez a nap a magyarországi lengyelek napja is a király lengyel anyai felmenői miatt, valamint 2011 óta a polgárőrök napja. Szent László nemcsak a polgárőrök, hanem a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye, illetve Erdély védőszentje is. 2016-ban civil szervezetek kezdeményezték, hogy a magyar kormány nyilvánítsa Szent László-emlékévvé 2017-et, amikor koronázásának 940. és szentté avatásának 825. évfordulója lesz.