A MAGYAR ÖRÖKSÉG

"A „Nyolcadik Törzs” egyik legfontosabb célja az, hogy megőrizze és továbbadja azt a különleges magyar örökséget, melynek csodálatos gazdagságával az Isten bennünket, magyarokat megáldott. Ez a pazar kincsestár mindannyiunk tulajdona, és a mi kötelességünk, hogy azt továbbadjuk a fiataloknak, bárhol születtek is és növekedtek emberré. Istentől való jussuk van hozzá. Ez az az örökség, mely összeköt egymással, mely öntudatot ad és helyet biztosít számunkra az emberi világban.

  Mi is hát ez a magyar örökség?

  Ha felnézünk a csillagos égboltra, ott látjuk a Hadak Útját. Mások Tejútnak ismerik, de mi tudjuk, hogy hun lovasok patkója szikrázik ott a csillagok magasságában. Ez a mi örökségünknek egy kicsike gyöngyszeme.

  Attila birodalma, Csaba királyfi, honfoglaló Árpád, Lehel, Vérbulcsú: mindez a mi örökségünkhöz tartozik. A Zrínyiek, a  Dobó Katicák, a bátor harcosok és szabadsághősök végtelen sora: a mi örökségünk. A vallásszabadság első törvénybe iktatása az emberi világban: a mi örökségünk.

  De mindez csupán a történelmünk kincsestára, egy hosszú dicsőséges, tragikus történelemé, melynek során elvérzett nemzetünk a Nyugat védelmében és az idegen elnyomást lerázni igyekvő szabadságharcosokban. A magyar lelkiség, a magyar szellem  kincsei még ennél is gazdagabbak. Mondáink, népmeséink páratlanul állnak a világban, és nem csupán évszázadokra, de évezredekre nyúlnak vissza. Szépséges dalaink, daliás táncaink a magyar lélek, a magyar szív és a magyar érzelemvilág pompás megnyilatkozásai.

Madách Az ember tragédiája, Petőfi, Arany költészete, Liszt Ferenc zenéje és a magyar művészek, írók, alkotók végtelen sorának örök értékű szellemi terméke mind a mi örökségünk. Ismerjük, őrizzük és adjuk tovább ezeket a kincseket a fiataloknak, hogy ők is büszkén vallhassák magukat magyaroknak. Kevés nemzetett áldott meg a Úr ilyen gyönyörű örökséggel. Gazdagok vagyunk. Ne fosszuk meg hát fiainkat, unokáinkat ettől a gazdagságtól, csupán azért, mert idegen földre vetett a sorsunk.

Amikor az angolok, skótok, írek, spanyolok és más nemzetbeliek átjöttek az amerikai földrészre, magukkal hozták kultúrájukat, és beépítették azt új hazájukba. Így lett ez a földrész olyan színes és változatos. Osszuk meg hát velük mi is a magunk kincseit, hogy még gazdagabb és színesebb legyen.

A mi örökségünk egyiknél sem alábbvaló.

  Azonban van egy kincsünk, ami kizárólagosan a miénk, magyaroké, bárhol is éljünk ezen a földön. Ez a mi legfontosabb örökségünk: a Nagy Titok tudása.

Valamikor nagyon-nagyon régen egy vándorló szent ember hozta magával a Nagy Titkot őseink közé, akik akkor még a szittya pusztákon éltek, valahol a Bajkál-tó környékén. Ez a vándorló szent ember pedig magának Pál apostolnak volt a tanítványa.

  Ékírással kőtáblába vésték őseink a Nagy Titkot, amit a szent embertől tanultak volt, és táltosaik, sámánjaik féltve őrizték azt, s annak szellemében tanították a népet. Ennek a Nagy Titoknak a birtokában növekedtek gazdaggá és hatalmassá a hunok, ennek a Nagy Titoknak a tudásában kötött vérszerződést a hét vezér, foglalt hazát Árpád a Kárpátok medencéjében, és alapított ezeréves országot a magyarok nemzete.

  Valahol azonban, évszázadok során, a kőtábla elveszett és feledésbe ment a Nagy Titok. Ma már csak nagyon-nagyon kevesen emlékeznek arra, hogy mit is mondott az ékírás azon a régi kőtáblán. Nekem egy öreg havasi székely súgta meg, éjnek idején a pásztortűz mellett. Én pedig most továbbadom, hogy mindenki tudjon róla, Így szól a Nagy Titok:

  „Kardnál, kopjánál erősebb fegyver...

  Pajzsnál, bástyánál biztosabb védelem...

  Aranynál, ezüstnél értékesebb kincs...

  Az egymás iránt való hűséges szeretet.”

Ez az elveszett kőtábla a mi legnagyobb és legfontosabb örökségünk." 

WASS ALBERT

(a család hozzájárulásával)