Fotó: Besenyei Balázs
Takács István (1901-1985) tősgyökeres matyó paraszti családban született, Mezőkövesden. Édesanyjuk summásként, édesapjuk napszámosként, bérmunkásként dolgozott. Már a gimnáziumi években tisztában volt azzal, hogy milyen pályára fog lépni. Egyházi festőnek készült, aki ecsetjével írja majd a „szegények bibliáját”. Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola festő szakán végzett 1927-ben, és Budapestre költözött, a II. világháború után azonban visszatért szülővárosába.
Fotó: Takács István Gyűjtemény
A késő-barokk festészet nagy mestere 290 magyarországi templom és kápolna freskóit, oltárképeit, stáció-sorozatait festette meg. Szombathely, Vác, Budapest, Esztergom, Miskolc, Sátoraljaújhely egyedi hangvételű munkái mellett, olyan különösen jelentős művek fűződnek a nevéhez, mint az egri Bazilika, vagy a mezőkövesdi Szent László templom freskói.
Fotó: Takács István Gyűjtemény
Megörökítette azonban szülőföldjének tájait és az ott élő matyók ünnepeit és mindennapjait is. Bár 1945-ig a sikeres, sokszor díjazott és elismert művészként tartották számon, mégis kevesen tudtak róla. Az 50-es évektől egyházi festőként gyakran mellőzték, még képességét is kétségbe vonták, ám „templomfestő” hitét, erkölcsiségét nem sikerült megtörni.
A matyó világ ábrázolása mellett találkozhatunk a Gyűjteményben a freskók eredeti, 3-4 méteres kartonrajzaival, színvázlataival, akvarelljeivel, olajképeivel, egyedi Madonna-ábrázolásaival.
Tartalmas életművet hagyott maga után, melynek egy részét meg lehet tekinteni a 2012 decemberében megnyílt Takács István Gyűjteményben, a mezőkövesdi Városi Galéria épületében.
.png)
Kommentáld!