Szerző:Bálint György 

Igazán nem az a célom, hogy a meggyet összevessem rokonával, a cseresznyével, és közöttük valamiféle sorrendet állapítsak meg - a meggy javára-, de az határozott véleményem, hogy egy-két meggyfának még a kisméretű kertekben is helyet kell szorítani.

Ennek a gyümölcsfajnak ugyanis van néhány vitathatatlan előnye: kis növésű alanyon is termeszthető, ezért törpefát vagy éppen sövényt is lehet belőle nevelni; gyümölcsei viszonylag sokáig (két-három hétig is) a fán maradhatnak anélkül, hogy felrepednének. Ennek következtében a meggy szürete nem okoz olyan, sokszor megoldhatatlan feladatot, mint a cseresznyéé, amelynek termése a hatalmas fákon olykor ott csúfosodik. További értéke a meggynek, hogy frissen fogyasztva nem puffaszt, és igen sokoldalúan tartósítható is.

Története

A meggy őshazája Észak-Indiától a Balkánig terjed, és mindenütt előfordul. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy a meggy Szó az egyetlen, minden bizonnyal finnugor eredetű gyümölcsöt jelentő szavunk, míg a többi gyümölcs neve a bolgár, a török és a szláv nyelvekből származó kölcsönszó. (Ez azt is jelzi, hogy a gyümölcsöknek nem lehetett valami döntő jelentőségük őseink étkezésében.)

A törpe meggy ma is közkedvelt vadgyümölcs a Volga-vidéken, amelyet az előmagyarság hazájának vélnek.

A meggy elterjedtségét és kedvelt voltát számos helységnév (Meggyasszó, Meggytó, Somogymeggyes) és családnév (Meggyesi, Medgyes) is őriz.

A vadmeggyek után a 17. században terjedtek el hazánkban a spanyolmeggyek, valamint a cigánymeggyek. Ez utóbbiakat most is kiterjedten ültetik elsősorban azért, mert az idegen megtermékenyítésre szoruló Pándy meggy virágait ez porozza meg a legbiztonságosabb, másrészt azért is, mert gyümölcsei fokozatosan érnek, ás igen kellemes zamatúak.

Az Alföld gyümölcstermelésének fellendülése idején ismerkedtek meg a termelők és a fogyasztók a Pándy meggyel, amelynek eredete homályos, de amikor megnőtt a kereslet iránta, akkor éppen úgy hét Város tartott igényt a szülőhely jogára, mint valamikor Homérosz szülőhelyére. Angyal Dezső, a század elején ezt írja a Pándy meggy eredetéről:

"Származása bizonytalan, mindazonáltal legelfogadhatóbbnak látszik amaz általánosan elterjedt szájhagyomány, mely szerint eme kiváló hazai meggyfajtát a múlt század derekán egy Pándy nevű huszárkapitány debreceni kertjében magról állította elő." További követelők: Pánd község (Pest m.), valamint Kecskemét, Kiskunhalas, Nagykőrös, Cegléd és Szentes.

Termesztése

A meggyfa a termőhely iránt kevésbé igényes gyümölcstermő növényeink közé tartozik. A téli hideg nem tesz kárt benne, de ha közvetlenül a kihajtás előtt éri a rügyeket nagyobb hideg, akkor elfagynak, ezért óvakodjunk arról, hogy lefolyástalan mélyedésbe, ún. fagyzugba ültessük. A talaj iránt se nagyon érzékeny, a szélsőségesen szikes talajokon kívül mindenütt megél, és többé-kevésbé bőségesen terem. Vízigénye közepes, de az öntözést meghálálja.

A meggyet régebben kizárólag középmagas törzsű fákon termelték. Ma a kertekben előtérbe helyezik a könnyebben kezelhető, kisebb helyet foglaló törpe (termőkaros, sövény) fákat, míg a középmagas törzsűek kiszorultak a külterjesebben kezelt szőlőhegyekre, zártkertekbe és - sok helyütt -a ház elé, az utcára.

A középmagas törzsű fákat se ültessük egymás hegyére-hátára, mert ebből már néhány év múlva kényelmetlenségek származnak; a sűrűn ültetett fákat nehéz megvédeni a kórokozóktól, bonyodalmas a termés leszedése, a nagy árnyékhatás következtében csökken a gyümölcstermes. A meggyfáknak egyenként 36 m2 területre van szükségük, ami négyzetes telepítési rendszer esetén 6 m-es sor- ás tőtávolságnak felel meg. A törpefák 16-20 m2-rel is megelégednek, ami 4,5-5,0 m sortávolság esetén 3,5-4,0 m tőtávolsággal teljesíthető.

A termelőknek a legtöbb gondot a meggyfajták kiválasztása okozza. A meggynek ugyanis éppen a legértékesebb fajtái önmeddőek, ás ezért sokan panaszkodnak amiatt, hogy az egyébként tetszetős ás egészségesnek látszó meggyfáik nem vagy csak alig valamit teremnek. Ennek az az oka, hogy az önmeddő fák csak akkor érlelnek gyümölcsöt, ha a közelükben, velük egyidejűleg virágzik egy olyan meggy vagy cseresznyefa, amely a megtermékenyítéshez szükséges virágport a kellő mennyiségben szolgáltatja.

A magyar gyümölcsnemesítők nagy sikere, hogy most már különböző időpontban érő, jó minőségű gyümölcsöt érlelő meggyfajták állnak a kertészkedők rendelkezésére.

A legkorábbi, már június elején érő meggyfa a Meteor korai, öntermékenyülő fajta, amelynek a gyümölcse kivált friss fogyasztásra alkalmas. Ezt követi az ugyancsak öntermékeny - tehát megporzó fajtára nem szoruló - Favorit és az Érdi bőtermő, amelynek gyümölcsei már mélyhűtésre is kiválóak. Június végén érik az öntermékenyülő Újfehértói fürtös sokféleképpen hasznosítható gyümölcse. Ugyancsak június végén szüretelik a Pándy meggyet is, amely már húsának ízével, zamatával még mindig az élen jár, de sajnos idegen megtermékenyítésre szorul. Ezt a feladatot a legjobban a Cigánymeggy látja el, amelynek a gyümölcsei kicsinyek ugyan, de nagyon ízesek. Aki még később kívánja a meggyet szüretelni, az ültessen Késői Pándy fajtát, de számoljon azzal, hogy az is önmeddő.

A meggytermesztés másik nagy problémája a növényvédelem, mégpedig a monília nevű gombás betegség elleni védekezés. A fertőzés következtében a virágok, a hajtások vagy egész ágrészek elhervadnak, a levelek elbarnulnak, leszáradnak. A beteg ás az egészséges növényrész határán gyakran mézgacsepp válik ki, sőt ágrákosodás is kezdődhet. Különösen nagy a fertőzés veszélye, ha virágzás idején hűvös, párás, ködös az időjárás. Öreg termelők ilyenkor szokták azt mondani, hogy: elvitte a meggyet a köd! Nyáron, jégverés után a fertőzés fellobban. Védekezésül gondos tél végi lemosó permetezésre van szükség sárgaméreggel, mészkénlével vagy a réztartalmú szerek valamelyikével. A permetezést virágzáskor is meg kell ismételni, de ekkor már rezet nem tartalmazó gombaölő szerrel.

A meggyfáknak rendszeres ápolásra van szükségük, és ezt a termelők gyakran elmulasztják. A fiatal fák felnevelése többnyire szakszerűen folyik. Ennek részleteit írja le Brunner Tamás: Törpegyümölcsfaneveléscímű könyve (Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 1982). Később azonban a fákat magukra hagyják, hosszú, levéltelen, sűrű koronarészek, ún. ostorok alakulnak ki, aminek következtében a termés idő előtt kevesebb ás apróbb lesz. Ezen rendszeres metszéssel ás - szükség esetén - fiatalítással lehet segíteni.

Felhasználása

A meggy nem utóérő gyümölcs, tehát akkor kell a szüretét megkezdeni, amikor a gyümölcsök teljesen beértek.

A munka közben ügyeljünk arra, hogy a jövő évi termőrügyeket viselő termőnyársak épen maradjanak! Kiskertben nagyon ajánlható az ollóval való szüretelés.

A meggyszüret fáradságos munka; egy fa, nagysága szerint 15-70 kg gyümölcsöt is terem. A sövényekről óránként 5-7 kg, a nagyobb fákról 3-4 kg-os szüreti teljesítménnyel számolhatunk.

A gyümölcs friss fogyasztásra, befőzésre, mélyhűtésre, lé és bor készítésére egyaránt alkalmas. Virágzás idején akár díszfának is beválik. Fája jó minőségű bútorfa, levele ás gyümölcskocsánya pedig gyógyszeralapanyag.