Fotó: MTI/EPA/Paul G. Allen
1945. július 30-án elsüllyedt USS INDIANAPOLIS cirkáló roncsaira a Filippinó-tengeren, 5500 méteres mélységben 2017. augusztus 18-án bukkant rá a Paul G. Allen, a Microsoft társalapítója által finanszírozott expedíció, melyet a National Geographic is támogatott.
Az 1931 novemberében vízrebocsátott, 9 db 200 mm-es ágyúval felszerelt, 190 m hosszú, 9 800 tonnás cirkáló 1936. november-december folyamán Roosevelt elnökkel a fedélzetén dél-amerikai körutat tett Rio de Janeiro, Buenos Aires és Montevideo érintésével. 1944-ben részt vett a Fülöp-szigeti csatában, majd a Tinian-sziget megszállásának előkészítésében. 1945 elején nagyjavításon esett át, március folyamán pedig Tokió bombázására vezényelték ki az Iwo Jima elleni partraszállás fedezetére. A japán erők hajó elleni bombatámadásában 9 tengerész életét vesztette. A fedélzetet átütő és a hajótestben robbanó bomba megrongálta az üzemanyag-tartályokat és az egyik hajócsavar-tengelyt.
A hadihajó 1944-ben
Fotó: Wikipedia
A javításokat követően július 16-án az INDIANAPOLIS kifutott San Franciscóból Pearl Harbor felé, fedélzetén a világ első atombombájával – a Little Boy-jal – és a működéséhez szükséges dúsított uránnal, amely a világon akkor fellelhető összes dúsított urán mennyiségének a felét tette ki. A hajó július 19-én ért Pearl Harborba (74 és fél óra alatt szelve át a Csendes-óceánt 29 csomós – 54 km/h – rekordsebességgel, amit máig sem sikerült megdönteni), 26-án pedig Guamra. Az atombomba kihajózását követően a cirkáló július 28-án indult el Okinawa felé, hogy egy hadgyakorlat keretében képezzék tovább a mintegy 1 200 főnyi újonc legénységet, mielőtt csatlakoznak Jesse B. Oldendorf altengernagy flottájához. Július 30-án 00:14-kor a Mochitsura Hashimoto parancsnoksága alatt hajózó I 58-as japán tengeralattjáró két torpedója találta el a cirkálót, az orrán és a hajóderékban, amely gyorsan az oldalára dőlt, s csakhamar felborult, majd a torpedótalálatokat követően 12 perccel elsüllyedt.
Túlélők Guamon
Fotó: Wikipedia
A fedélzeten tartózkodó 1196 tengerészből 300-an a hajóval együtt süllyedtek el. Az amerikai haditengerészet a tragédia után három és fél napig nem tudott semmit az INDIANAPOLIS-ról, amíg 1945. augusztus 2-án 10:25-kor egy felderítő repülőgép pilótája észre nem vette a vízben úszókat, s riasztotta a közelben tartózkodó USS CECIL J. DOYLE rombolót. A mentőhajó érkezéséig pedig a hidroplán legénysége gumitutajokat, rádióadót és készleteket dobott le. Miután a pilóták észlelték, hogy a vízben lévőket cápák támadták meg, a hidroplán pilótája, Adrian Marks hadnagy a tiltó parancsot figyelmen kívül hagyva a nyílt tengeren landolt, hogy felvegye a cápatámadások legnagyobb veszélyének kitett magányos úszókat. Az első kimentett férfiaktól tudta meg, hogy az INDIANAPOLIS legénységére bukkant, a hírt rádión továbbította és azonnali segítséget kért. Marks és legénysége 56 embert mentett meg.
A többieket, az éjjel elsőnek a helyszínre érkező, USS CECIL J. DOYLE romboló, majd a sorra érkező többi mentőhajó – a HELM, a MADISON, a RALPH TALBOT rombolók, valamint a DUFILHO, a BASSETT és a RINGNESS kísérőhajók – vették fel (a többi hajót a DOYLE kapitánya a biztonsági szabályokra fittyet hányva, legnagyobb teljesítményű fényszóróját az ég felé fordítva tájékoztatta a túlélők hollétéről). A hajók 321 embert mentettek ki a vízből, ám reggelre 5-en belehaltak a sérüléseikbe. Az INDIANAPOLIS elsüllyedésének 880 túlélője közül a többi 559 emberrel a kimerültség (dehidratáció és hipotermia) és a cápatámadások végeztek. Néhány tengerész öngyilkosságot követett el, másokat a társaik öltek meg – delírium és hallucinációk hatása alatt.
Fotó:MTI/EPA/Paul G. Allen
A hajó elvesztésének körülményeit vizsgáló bizottság az INDIANAPOLIS parancsnokát, Charles Butler McVay-t tette felelőssé a történtekért (bár a háborúban számos hadihajó elsüllyedt, McVay volt az egyetlen parancsnok, akit el is ítéltek a hajója elvesztése miatt). A legénységnek a tárgyalóteremben megjelent tagjai az ítélethirdetést követően egyhangúan a felmentését kérték, az elmarasztaló ítéletet azonban csak Clinton elnök helyezte hatályon kívül 2001-ben. McVay parancsnok tehát bűnbakká vált, s bár Nimitz tengernagy döntése nyomán 1949-től újra alkalmazta a haditengerészet, a sorozatos nyilvános zaklatások hatására – felesége halálát követően – 1968-ban öngyilkos lett. A haditengerészet igyekezett volna eltusolni az ügyet. A cápatámadásokat első ízben a Cápa (Jaws) c. film dolgozta fel 1975-ben. Ez volt az INDIANAPOLIS-incidens első bemutatása a populáris kultúrában.
Az Indianapolis roncsait 2001. július-augusztus folyamán kezdte el keresni egy oldaltapogató szonárral és távirányítású járművekre szerelt kamerákkal felszerelt expedíció, amely azonban nem járt sikerrel. 2005 júniusában került sor az újabb kísérletre a National Geographictámogatásával, amely „Finding of the USS Indianapolis” címmel júliusban filmet forgatott a történetről. A kutatók több különböző méretű fémdarabot találtak a cirkáló jelentett süllyedési pozíciójánál, de ezeknek a hajóval való kapcsolatát nem sikerült igazolni. 2016 júliusában Richard Hulver, az amerikai Haditengerészet Történeti és Örökségi Parancsnokságának történésze új információra bukkant a roncsok pozíciójával kapcsolatban, amikor tengerészeti nyilvántartásokból kiderült, hogy a USS LST-779 elhaladt a cirkáló mellett 11 órával annak elsüllyedése előtt. A találkozási pont – az INDIANAPOLIS ismert sebességét és útirányát alapul véve – mintegy 25 mérfölddel nyugatabbra helyezte a roncsok valószínű pozícióját az addig feltételezett helytől. Ezt az információt használva a National Geographic új expedíciót szervezett 2017 nyarán. A roncsokat végül a Paul Allen vezette expedíció és a PETREL kutatóhajó személyzete találta meg, amely 2015-ben a japán MUSASHI csatahajó roncsait is lokalizálta, illetve a HOOD csatacirkáló harangját is felszínre hozta. A pozíció-adatok egyelőre titkosak, a roncs pedig amerikai tengerészeti hadisírnak minősül. Az eddig nyilvánosságra hozott kutatási eredmények alapján a hajótest a jobb oldalán fekszik, az orra letörött. Fedélzeti berendezésein minimális korrózió látható, a robbanások és a süllyedés által nem károsított berendezések szinte az eredeti formájukban konzerválódtak.
Fotó: MTI/EPA/Paul G. Allen
További információk: http://b-29s-over-korea.com/USS_Indianapolis_Tragedy/USS_Indianapolis_Tragedy01.html
http://news.nationalgeographic.com/2017/08/uss-indianapolis-wreckage-found/
Dokumentumfilm a hajó történetéről: https://www.youtube.com/watch?v=QeHJTp35o8s
Írta: Dr. Balogh Tamás – TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület
.png)
Kommentáld!