A meleg kucsmára cserélt ágas-bogas termésréz Rudabányáról. Az ágak végén apró rézkristályok, réz oktaéderek ülnek. Szélessége: 38 cm
A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet kiállításából; Fotó: Lantos Zoltán
Ez utóbbiak közé tartozik egy hatalmas termésréz-példány Rudabányáról. Az intézet gyűjteményének egyik legszebb, nyitott könyv nagyságú ágas-bogas termésréz példányát Tasnádi Kubacska András (1902-177), a Földtani Intézet múzeumának egykori vezetője szerezte még az 1950-es évek elején. A láthatatlan bánya című könyvében így emlékszik vissza rá: „…cseréltük. Egy szegény bányász feleségétől. A ’tisztaszobában’ a pohárszék tetején őrizte. Ideadta volna, de a férje, a bányász nem akart belegyezni. Nem akart a kincsétől megválni. Mindennap megnézte. Úgy ment munkába... [Végül] az asszony megszólalt: nincs télire meleg kucsmája a gyereknek. Az iskoláig fél órát gyalogol. És a férje levette a szekrényről a termésréz-góliátot, s a kezembe helyezte. Nem szólt semmit. Mi sem. Meg voltunk hatva. Egyheti keresetnek megfelelő összeget számoltam a markába, s kifordultunk az ajtón.”
Bár ez a termésréz példány hatalmas, mégsem egyedülálló: Rudabánya barnavasérc-fejtőjéből számos bámulatos példány került elő az ércbányászat hosszú évszázadai alatt. És nem csupán termésréz, hanem tucatnyi más ásvány is például azurit, malachit, pirit, markazit, galenit, barit, kalcit. Ma már azonban nem kerülnek elő ilyen különösen szép darabok. Az érc nagy részét kibányászták, sok helyen az alapkőzetig lefejtették és ezzel együtt a bánya legszebb ritkaságai, a világviszonylatban is nevezetes, utolérhetetlen formakinccsel rendelkező ásványcsodák is eltűntek. Ezen ásványok egy része (többek között a rézásványok is: a termésréz, a kuprit, az azurit, a malachit) ugyanis a barnavasérc üregeiben keletkezett.
De hogyan kerül egy vasércbányába réz? Úgy, hogy az eredeti érces tömegnek átlagosan körülbelül 0,15 százalék réztartalma is volt. Ezt a felszínről a repedéseken át leszivárgó víz kioldotta és könnyen oldható sók formájában a mélybe szállította. Ezekből az oldatokból a vasércrepedés- és üregrendszerében vált ki ágas-bogas faágak, mohaszerű szövevények, vékony huzalok, lándzsa alakú vázkristályok, vagy tömör oktaéderek formájában a termésréz. Bizonyos helyeken mázsás termésrézfészkek is létrejöhettek.
Hatalmas termésréz Rudabányáról. Szélessége: 52 cm
A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet gyűjteményéből; Fotó: Lantos Zoltán
Mohaszerű, szövevényes termésréz Rudabányáról. Szélessége: 13,5 cm
A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet gyűjteményéből; Fotó: Lantos Zoltán
E hihetetlen formagazdagságot mutató termésréz a szinte teljesen lefejtett, úgynevezett oxidációs-övben fordult elő leggyakrabban. E felszínhez közel eső ércfészkekből valószínűleg már a réz- és bronzkorban is bányásztak rezet. Rudabánya és Szuhogy között időszámításunk kezdete körül már biztosan folyt fémolvasztás, ezt támasztja alá a késő kelta kor leleteivel egyidős rézsalak. A középkorban e könnyen hozzáférhető érceket leművelték, ezért a réz – termelésre érdemes mennyiségben – már az 1700-as évek elejére kifogyott.
Rudabánya bányászatának első jelölése. Wolfgang Lazius: A Magyar Királyság térképe 1556-ban (Karte des Königreichs Ungarn 1556. „Regni Hungariae Descriptio Vera") című térképének részlete
Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára [B IX a 1011/1]
Egykoron olyan jelentős mennyiségű rezet termeltek Rudabányán, hogy a várost a 16. században a felső-magyarországi hét bányaváros között tartották számon. Neve, Ruda is ércet jelent, ami elsősorban rézérc volt, mert egészen a 18. század közepéig nem bányásztak Rudabányán jelentősebb mennyiségű vasércet. A 14. századból maradt fenn a város nagy ezüstpecsétje is, melyen Szent Miklós alakja mellett leveles indákkal körülvett bányászkalapács és nyeles bányászék láthatók. A ma már világszerte elterjedt bányászati mesterséget jelző szimbólumok hazánkban biztosan először, de talán a világon is első alkalommal jelentek meg e művészi kivitelű pecséten.
Rudabánya pecsétjének másolata (a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet kiállításából). A pecsét eredetijét a Nemzeti Múzeum őrzi.
Fotó: Lantos Zoltán
A termésréz színe rézvörös, ám ezt a színét ritkán láthatjuk, hiszen nagyon gyorsan oxidálódik, és zöld malachitkéreg vonja be – ez a zöld karbonátos bevonat a réz-, illetve bronzszobrokon előforduló patina. Viszonylag puha ásvány (a Mohs-féle keménységi skálán 2,5–3 keménységű), könnyen kalapálható, nyújtható, emiatt egyszerűen, hideg úton is megmunkálható.
Vékony malachitkéreggel bevont, lándzsa alakú termésréz vázkristályok Rudabányáról. Szélessége: 14 cm
A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet kiállításából; Fotó: Lantos Zoltán
Ilyen hatalmas, csodás, Rudabányáról származó termésréz példányok szinte minden jelentősebb európai és amerikai gyűjteményben megtalálhatók. Az egykori bányagödrökben ma már azonban hiába keressük ezeket, pedig néhány évtizeddel ezelőtt még az is előfordult, hogy a bányászok egy-egy előkerült szép darabbal fizették a borbélynál a borotválást, hajvágást, vagy hálából az orvosnak, tanítónak ajándékozták.
.png)
Kommentáld!