A Miród-forrás (Rákos kút) története

Kemestaródfa határában, az "Ó hegy tövében", a Strem-patak mellett található a Miród-forrás, vagy más néven Rákos-kút.

Márton Ferenc községbíró Taródfán 1864. szeptember 22-én a következõket jegyezte le:

"Rákos kút, az Ó hegy tövében egy forrás, s nevezetét a Rákos családtól nyerte. Ehhez a forráshoz szoktak a hideglázban szenvedõk járni, vizébõl inni... A szomszéd községek elõtt is ismeretes a forrás, vize hideg és kemény, talán némi gyógyerõvel is bír..."

Vas megye földrajzi nevei tanusága szerint:

"Rákos-kut A patak partján van, rák volt benne. A forrás vizét hideglelés gyógyítására használták. A burgenlandiak is átjártak érte, õk nõi bajokat gyógyítottak vele. Akik gyógyulásért ittak a vízbõl, a kút melletti bokorra rongydarabokat kötöttek."
(Takó Gábor: A Miród-forrás története. [S.l.], [200-] 151 p.)

A forrás már az 1800-as évek végén is ismert volt. Az elsõ adatok a 19. század elejére tehetõk. Az Erdõdy család (monyorókereki és monoszlói elõnévvel magyar fõnemesi család, Vas vármegyében is voltak birtokaik) egyik leszármazottja, a Gasztonyban élt

József fõherceg és vadásza foglalkozott a kút történetével. A forrás búcsújáró hely is volt. A kemestaródfaiak az 1800-as évek közepén Szûz Mária tiszteletére oltárkápolnát építettek itt és minden év szeptember 12-én tartották a búcsúját. Az idõsebbek még emlékeznek rá, hogy az 1940-es években cserkészek táboroztak a helyen, köztük Sinkovits Imre (1928-2001) színmûvésszel.

A háború után megközelíteni sem lehetett, elzárták, mert határsávba esett.

Az 1990-es években Takó Gábor kemestaródfai lakos balesetébõl való megmenekülésekor fogadalmat tett, hogy újraéleszti a falu határában, az erdõben megbúvó Miród-forrást, amit valamikor kegyhelyként és gyógyító vízként is használtak.

A Miród-forrást és környékét 2002-ben nyilvánították kegyhellyé, Gyürki László pápai prelátus szentmise keretében áldotta meg és adta át újra rendeltetésének 2002. szeptember 22-én. 2004. július 4-én Brenner József püspöki helynök szentelte fel a kibõvített kegyhelyet, a Miród-forráshoz vezetõ út mellett felállított stációs kereszteket és a kegyhely lourdes-i barlangját a Batthyány-emléktáblával.

Mára a Miród-forrás nemcsak kegyhely, de bekerült az országos túraútvonalak közé, a Kék Túra és a Szent Márton-vándorút egyik állomásaként.

(Csihar Tamás: Kegyhely a Miród-forrásnál. = Vas Népe, 2004. júl. 10. 8. p.)

A Miród-forrás verse

Erdõ csendes mélyén, áldott völgy ölén,
A hegyoldali szent szûz õsi kegyhelyén,
Harang szava kondul, ének hangja száll,
Köszöntgetni jöttünk Téged Szûzanyánk.

Ahol dohos fû és lombos ág,
Itt élt remetén kinek õrzi lábnyomát.
Itt borultunk térdre, és szállt fel imánk,
Légy ezerszer áldott édes Szûzanyánk.

Jó nekünk itt lenni hûs forrás tövén,
Hallgatni a víznek csobogás neszét,
Hull a perc az óra, mormolják a habok,
Eljön egyszer az is, melyben meghalok.

Segítsél úgy élni édes Szûzanyám,
Boldogan várhassam életem alkonyát,
Amely mindörökre majd Tehozzád fûz,
Hófehér szeplõtelen hegyoldali szent Szûz.

Az 1900-as évek elején írodott verset József fõherceg lovásza, Láng Ferenc õrizte meg, Láng Teréz nevû taródfai lány adta tovább Márffy József kemestaródfai lakosnak, a Miród-forrás õrének.

Sarlós Boldogasszony ünnepe a kemestaródfai búcsú napja.

A Miród-forrás búcsújáróhelyét Kemestaródfa határában - a község a 8-as főútvonal közelében fekszik Szombathelytől 31 km, Körmendtől 6 km távolságra - néhány éve újították fel; sajátos fekvése és hangulata közkedvelt zarándokhellyé tették.

A magyar-osztrák határtól mindössze 20 méterre, a Strem patak mellett ered a Miród forrás, amely már 19. század közepén ismert Mária-kegyhely volt. A monarchia idején az osztrákok is átjártak a forráshoz a Strem patak hídján. A partoldalban kis kápolna épült, és kereszt állt ezen a helyen. Az elmúlt 40 évben ezt a helyet nem lehetett megközelíteni a határzár miatt. Elpusztult az oltárkápolna, betemették a forrást, eltűnt a kereszt, a területet benőtte a gaz. Nem volt járható út sem a forráshoz, csak erdei ösvény.

A falu lakóinak példás összefogásával, áldozatos munkájával újították fel a kegyhelyet. A területet bekerítették, a forrás fölé kis kápolna épült, feszületet állítottak, s járhatóvá tették a mintegy 700 méteres erdei utat. 2002. szeptember 22-én szentmise keretében történt a kegyhely megáldása és birtokba vétele.

2004. tavaszán a forráshoz vezető út mentén keresztút létesült, ahol az egyes állomások mintegy 50 méter távolságra vannak egymástól. A kereszten lévő kerámia Richter Endre munkája.

A zarándokhely kiváló hely a vallási turizmus számára - tekintettel sajátos fekvésére, könnyű megközelíthetőségére, egyediségére. Értelemszerűen fejlesztése, promóciója csak határon átnyúló módon lehetséges és érdemes; emellett szükséges figyelembe venni azt a pozitív szinergiát, melyet a rönöki Szt. Imre templom közelsége jelent.