E kedves kis rágcsálóról (nem sok rágcsálót szeretnek így az emberek, főleg a gyerekek) olvastam egy cikket az Origon: „Néhány évtizeden belül hozzánk is megérkezhetnek az intenzíven terjedő amerikai szürke mókusok, és rövid időn belül kiszoríthatják a vörös mókusokat.” . Hát a szívem szorul el, mikor újabb, számomra kedves lények tűnnek el a globalizálódó állatvilágból. Gondolom a Katicabogarunk (hétpöttyös) esete nem ismeretlen.

Emlékszem, még csak randizgattunk a leendő feleségemmel, mikor látványával megajándékozott bennünket egy mókuscsapat. Olyan sokáig talán még sose hagyták, hogy megfigyeljük őket. Vagy mi nem rohantunk még annak idején ennyire, mint amilyen tempót diktál ez a mai világ. Akkor még el kellett menni a haverhoz, ha beszélni akartunk…… .

A közönséges vagy vörös mókus 19-25 centiméter testhosszúságú emlős. Farka közel olyan hosszú, mint a teste, általában 15-20 centiméter. Testtömege a rendelkezésre álló táplálék függvényében 250-500 gramm között mozog. A klasszikus vörös színen kívül lehet fekete, szürkés vagy akár sárgás árnyalatú is. Fülein jellegzetes pamacsszőrök vannak. Fák lombkoronájában él, gallyakból, levelekből, fűcsomókból épít gömbölyű fészket magának, de beköltözik faodvakba vagy elhagyott madárfészkekbe is.

Táplálékát elsősorban fenyőtoboz, makk, dió, mogyoró alkotja, de ritkán rovarokat, madártojást és fiókákat is elfogyaszt. Rendkívül fürge, szüntelenül táplálék után kutat. Farka kormány és ejtőernyő, amikor fáról fára ugrál. Karmai lehetővé teszik, hogy lefelé éppen olyan fürgén mozogjon a fatörzsön, mint felfelé.  

Téli álmot nem alszik, de a nagy hidegben kevesebbet mozog. Általában évente kétszer szaporodik, alkalmanként 3-4 utódot hoz a világra. Átlagos életkora 3-5 év, de a fiatalok túlélési esélyei meglehetősen rosszak, 75-80 százalékuk általában az első télen elpusztul. A vörös mókus nemzetközileg és Magyarországon is védett, eszmei értéke 10 000 forint.

A vörös mókus az Alföld nagyobb fátlan területeit leszámítva az egész országban gyakori. Fákkal sűrűn beültetett kertvárosokban, üdülőterületeken és nagyobb városi parkokban egyaránt előfordul. A vörös mókus hazai állományai jelenleg stabilak, de hosszú távon veszélyeztetettek a szürke mókus európai terjedése és élőhelyeinek pusztulása miatt.

A legfontosabb a szürke mókus megtelepedésének megakadályozása volna, senki se tartsa háziállatként, mert akár egyetlen megszökő állat is komoly járványt okozhat a vörös mókusok között.

Az idős fák és az erdőfoltokat összekötő fasorok meghagyása segíti az élőhely és az egyes populációk közti összeköttetés fennmaradását. Az állatok számára természetes táplálékforrást biztosító fák, bokrok (mogyoró, dió, tölgy) ültetésével hosszú távon, késő őszi, téli etetésükkel pedig rövid távon segíthetjük a faj fennmaradását.

A szürke mókus lényegesen nagyobb a vörös mókusnál, testhossza 25-30 centiméter, farka 20-25 centiméter. Testtömege 350-800 gramm. Bundája színe nevének megfelelően szürke. Életmódja hasonló a vörös mókuséhoz, szintén fákon él, de elsősorban a lombhullatókat kedveli. Fák magvaival, mogyoróval, rügyekkel táplálkozik, de fogyaszt rovarokat és madártojást is. Téli álmot nem alszik. Évente kétszer szaporodik, és 2-3 utódot hoz a világra. Élettartama 3-4 év.

A szürke mókus nem védett. Az Észak-Amerika keleti partvidékén őshonos, de ma már Nagy-Britanniában, Írországban és Észak-Olaszországban is előforduló szürke mókus (Sciurus carolinensis) sokkal könnyebben hozzászokik az ember közelségéhez, mint a nálunk élő vörös mókus (Sciurus vulgaris). Ennek oka, hogy a szürke mókus jobban alkalmazkodik a változékony környezeti feltételekhez, és jobb a stressz tűrése, mint a vörös mókusnak.

Az Európában élő szürke mókusok tenyészetekből kiszabadult példányok leszármazottai. Ahol felbukkantak, ott a vörös mókusok eltűntek, ennek több oka is van. Egyrészt hatékonyabban megemésztik a makkokat, mint vörös bundás társaik, ezért több zsírt halmoznak fel télire, és nagyobb a túlélési esélyük. (A vörös mókusok 75-80 százaléka nem éli túl az első telet.)

A szürke mókus továbbá közel másfélszer olyan nagy, agresszívebb és jobban is alkalmazkodik. Ráadásképpen pedig egy olyan vírust is terjeszt (parapox vírus), amely halálos az őshonos mókusokra nézve. Vörös mókus csak a nagyobb összefüggő fenyvesekben van előnyben a szürke mókussal szemben, ugyanis Amerikában, az eredeti élőhelyén a faj a lomberdőkhöz alkalmazkodott.

Zárásként csak annyit, ha valamilyen formában az illetékesek nem szabnak határt a szürke mókus térhódításának, talán még 1-2 generáció találkozhat a vörös mókussal természetes környezetében. Ezért értékeljük e szerencsés találkozásokat!

http://hegyekvandora.hu/