 |
| Fotó: S Koscielniak |
Dr. Róth Samu a Magyarországi Kárpátegyesület
1882-es évkönyvében nagy valószínűséggel a napjainkban Murányi-barlang (1559 m)
néven ismert, a Bélai-Tátrában található, mintegy 200 méter hosszú és 50 méter
mély feltárt hosszúságú barlangról írta az alábbiakat (eredeti helyesírással):
„A Murányon levő
barlang.
A Murány déli
oldalán, a felső jurabeli képletekből álló függőleges fal tövében van a
barlang tágas bejárata. Javorinától ide kétféle úton lehet eljutni. Az egyik a
Javorinka jobb partján vezet egészen a „Polana pod muranszka” nevű kosárig, hol
a barlang bejárata már meglátszik. Innen egyenesen felfelé kell mászni vagy
600 méternyire a meredek és rőzse meg sziklatöredékek miatt nehezen járható
lejtőn, mely alsó részében a liaszhoz számított márgás mészből, felső részében
pedig jura-korbeli aptychus-mészből áll. Ezen kőzetek csak egyes vízmosásokon
találhatók szálban, míg a többi helyeken televényfölddel vagy (ritkábban)
kőzettöredékekkel vannak elfedve.
A barlanghoz vezető
másik út a Javorinától keletre fekvő „Medzi-szczenny” regényes völgyön halad
át. Ezen völgy egy jó negyedórányira van a falutól s körűl van véve
függőleges, kopár sziklafalak által, a honnan a tót neve „a falak között”
származik. Ezen völgyben ott látjuk magunk előtt a Murány nyugati oldalát is,
mely alsó részében menedékesebb mint a déli. Itt felhatolva a függőleges falig
és azt megkerülve sokkal kevesebb fáradsággal és rövidebb idő alatt (1 ½ óra)
jutunk el a barlanghoz, mint az előbbi úton, azonkívül a Medzi-szczennyn
keresztül tett út sokkal élvezetesebb is.
Odajutván a barlanghoz,
azt látjuk, hogy az néha juhoknak szolgál tartózkodási helyűl. Munkásaink
nyilatkozata szerint esős vagy fagyos időben ide húzódnak vissza a pásztorok a
nyájakkal.
A barlang bejárata
nagyon tágas és boltozata templomra emlékeztet. Szélessége a bejáratnál 7 méter
és magassága 14 m. Alapja, mely az előrészben sárgás kavicsos földből áll, gyorsan
emelkedik. A bejárattól 30 m.-nyi távolságban egy 2 m.-nél magasabb lépcső van.
Ezen felhatolva sziklatöredékekkel borított és nagyobbára azokból álló alapot
találunk, mely majdnem vízszintesen terűl el. A barlang falait alkotó kőzet
bitumenes mészkő, mely calcit-erekkel át van járva, de szabályos rétegességet
nem mutat fel. A barlang melletti falban tisztán réteges a mészkő; a rétegek
nagyjában délfelé dűlnek és kelet-nyugat felé csapnak; a dűlés szöge 15°-20°
között változik. Az egyes rétegek közötti hasadékokban nagy mennyiségben
díszlik a fehér gyopár (Gnaphalium Leontopodium L. Edelweiss). A barlang hátsó
végén 1879. julius 25-én, délelőtti 11 órakor, 4.5°C volt; künn ugyanakkor
13.7°C mutatkozott; délután 1 órakor a hátsó részben még változatlan volt a
hőmérséklet, míg künn akkor már 15°-ra emelkedett. Az ásatás csak a barlang
előrészében, a baloldali (bemenetkor) fülkében járt kedvezőbb eredménynyel, a
hátsó részekben a legtöbb helyen csak kevés föld van az éles, csúcsos
sziklatöredékek között és ott zárványnak még nyomát sem találtuk. Az előrészben
uralkodó a sárga föld; a szögletes kavics igen apró; a földburok azonban itt
sem valami vastag; 1-2 m.-nyi mélységben, sőt több helyen már előbb is szálban
levő sziklákra bukkantunk.
Az ásatás eredménye
a következő volt: A sárga földben, de még közel annak felszínéhez, két
jelenkori juh-állcsontot és néhány juh-zápfogat találtunk. Egy kissé lejebb
azután egy fiatal barlangi medve két állcsontjára és egy nagy barlangi medve
medencze-csontjára akadtunk.
Régibb emberi
nyomokat — eszközöket, cserepet stb. — egyáltalában nem találtunk, és nagyon
valószínű, hogy ezen barlang magas fekvése és alacsony hőmérséklete következtében
soha sem volt az ember tartózkodási helye.”
Kommentáld!