"Ha
Zsolték a sátrakban nem voltak, rádión nem jeleztek, látni nem lehet
őket a négyes tábor feletti csúcsrészeken sem, akkor ott vége! 23-a van,
ennyi időt nem lehet kint tölteni 8000 méteren, úgy legyengülve pláne.
Ebbe bele kell törődni" - fogalmazott az alaptáborban tartózkodó Kollár
Lajos, akinek beszámolóját Vincze Szabolcs szóvivő juttatta el az
MTI-hez.
Sterczer Hilda, Erőss Zsolt felesége, aki maga is hegymászó, nemrég
azt mondta az MTI-nek, hogy a Kancsendzöngán már este van, és ha volt is
csütörtökön mentőakció, annak mostanra be kellett fejeződnie. "Azok,
akik a kettes tábor környékének átfésülését végezték, mostanában
érhetnek le, de akit eddig nem sikerült lehozni, azt már nem is fogják,
akkor tényleg vége. Pénteken mindenki elhagyja az alaptábort, vagyis aki
pénteken le akar jönni a hegyről, annak reggelre el kell érnie azt" -
tette hozzá.
A 74 éves mászó is megszólalt
Carlos Soria spanyol hegymászó, aki a magyarokkal együtt indult el a
8586 méter magas Kancsendzönga meghódítására, csütörtökön megerősítette:
öten tűntek el, két magyar, egy koreai és két serpa, és úgy vélte, már
egyikük sincs életben.
A 74 éves Soria a hegymászással foglalkozó egyik internetes oldalnak,
a spanyol nyelvű Desnivelnek nyilatkozott. A spanyol hegymászó szerint
időben kockázatos és elegendő kötélzet hiányában veszélyes volt az
utolsó, kevesebb mint 300 méternyi magasság megmászása, ezért nagyjából
8300 méter magasan úgy döntött, visszafordul a Kancsendzöngáról.
Erőss Zsolt és Kiss Péter eltűnését szerdán délelőtt jelentették be. A
két magyarnak hétfőn sikerült feljutnia a Nepál és India határán
található, 8586 méteres Kancsendzönga csúcsára. Ezután azonban
kimerültséggel küzdöttek, és a lefelé vezető úton el is szakadtak
egymástól. Az Erőss Zsolt és Kiss Péter mentésére küldött serpák sem a
7600 méteren lévő 4-es táborban, sem a környékén nem találták őket.
Több előjele is volt a tragédiának
Farkas Péter, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség elnöke szerint
több előjele volt a magyar hegymászók tragédiájának. Elsőként az, hogy
Erőss Zsolt és Kiss Péter a csúcstámadást megelőzően nem érte el a felső
négyes tábort. A szakértő kiemelte: a csúcstámadó tábort viszonylagosan
jó állapotban, frissen kell elérni. A hegymászók azonban nem érték el a
felső négyes tábort, hanem elcsigázottan felállítottak egy köztest 7250
méteren, így a csúcstámadás hossza megnövekedett.
A másik kritikus pontot abban látja Farkas Péter, hogy Erőss Zsolt és
Kiss Péter csak kedden 18 órakor ért fel a csúcsra, több mint 24 órás
menetelés után. "Íratlan szabály, hogy a csúcsról 13-14 órakor vissza
kell fordulni, a csúcstámadást pedig minél korábban, hajnali 2-3 óra
körül megkezdeni" - mondta a szakember.
Hangsúlyozta, hogy ha valaki nem éri el a csúcstámadó tábort, akkor
rossz állapotban van. "Vissza kellett volna fordulni, lejjebb
regenerálódni vagy feladni. Azonban ebben a magasságban az ember nem tud
racionális döntést hozni. Az agy nem kap elég oxigént, a hegymászón
fásultság, bódultság vesz erőt és nem foglalkozik azzal, mi történik".
Amikor fellép az oxigénhiány
Petrekanits Máté, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi
Karának tudományos munkatársa az MTI-nek elmondta, hogy az extrém
magasságban fellépő oxigénhiány következtében alapvető életfunkciók is
károsodnak, és ez nagyon nehézzé teszi a mászást. A szervezet a végsőkig
próbálja biztosítani az agy megfelelő keringését, így a többi szervhez,
például az izmokhoz - amelyek működése az elsők között áll le - már nem
jut megfelelő mennyiségű oxigén.
"Ilyenkor először csak vánszorogni tud az ember, később már azt se.
Borzasztó lehet, ha a sportoló valamilyen formában érzékeli, hogy
kellene mennie, de az agya már hiába adja ki a parancsokat, az izomzat
képtelen teljesíteni a feladatot" - mutatott rá a kutató.
(MTI)2013. május 23. - 22:11
Szerencsétlenül járt magyar hegymászók a Himalájában
1983. október 22. - A 7015 méter magas Satopanth megmászása közben eltűnt Jankovics László.
1985. május 18. - Az első magyar Himalája-csúcsmászáskor, a 7893 méter magas Himalcsuli meghódításakor meghalt Csanádi Sándor és Greskovits Péter.
1996. május 23. - Az első magyar Mount Everest-expedíció osztrák tagja, Reinhard Wlasich 8300 méteres magasságban agyödémában vesztette életét, mivel túl sok időt töltött e magasságon.
2000. augusztus 8. - Dékány Péter hegymászó
szívelégtelenség miatt halt meg a pakisztáni Karakorum-hegységben
található 7885 méter magas Distaghil Sar megmászása közben.
2001. október 17. - A világ legmagasabb hegycsúcsa, a 8850
méter magas Mount Everest meghódítására tett kísérlet közben 7700
méteres magasságban halálos balesetet szenvedett Gárdos Sándor, a Magyar Millenniumi Mount Everest Expedíció orvosa, akinek holttestére egy 6400 méteren fekvő gleccseren találtak rá.
2002. július 24. - Az észak-pakisztáni Karakorum-hegység Tsarak Tsa nevű gleccserénél eltűnt egy magyar hegymászó, Ozsváth Attila.
2009. május 19. - Az erdélyi születésű Szabó Levente
egy háromtagú csapattal a világ nyolcadik legmagasabb hegycsúcsa, a
8156 méter magas Manaszlu megmászására indult, de fáradtság miatt 7800
méteren visszafordult. A táborba lefelé tartva kicsúszott, ötven métert
zuhant és meghalt. Társai a hegyen temették el.
2009. október 31. - Kínában, a Kelet-Himalája térségében eltűnt Csizmadia Péter, Mikolovics Veronika, Pechtol Balázs és Tolnay Katalin,
akik a Himalája szomszédságában lévő, ember még nem járta, mintegy 5800
méter magas Zsen Csong Feng csúcsának meghódítására indultak. A négy
hegymászót, akiket feltehetően jég- és sziklaomlás temetett el, november
4-én nyilvánították eltűntnek, a keresést december 3-án állították le.
2010. április 26. - A Mount Everest megmászása közben, mintegy 7000 méteres magasságban jégomlás sodorta el Várkonyi Lászlót.
2012. május 5. - Ereszkedés közben lavina sodorta el Horváth Tibort, aki a Himalája legveszélyesebb hegye, a 8091 méter magas Annapurna meghódítására indított expedíció tagja volt.
(MTI)
Kommentáld!