A napvihar az új jelölt

Elképzelhető, hogy a kiemelkedően erős napviharok – amelyek befolyásolják a Föld mágneses mezejét – összezavarják a belső iránytűjüket és ezért tévednek el? Bár néhányan már ezt a magyarázatot is felvetették, egészen mostanáig senki nem folytatott alapos tanulmányt annak felderítésére, valóban létezik-e ilyen összefüggés.

A tengerbiológusok régóta próbálják megoldani azt a rejtélyt, hogy miért vetődnek partra tömegesen egyébként teljesen egészséges bálnák és delfinek. Ezeket az állatokat a természetvédők sokszor megpróbálják visszavonszolni, terelni a tengerbe, de erőfeszítéseik általában nem járnak sikerrel: a partra vetődött emlősök hosszú szenvedés után elpusztulnak.

A NASA Goddard Űrközpontjában dolgozó Antti Pulkkinen napfizikus a szövetségi óceáni energiagazdálkodási iroda (BOEM) és a Nemzetközi Állatjóléti Alap (IFAW) munkatársaival összefogva látott neki annak kiderítéséhez, valóban létezik-e a fenti kapcsolat.

Néhány "forró ponton" gyakoribb a partra vetődés

A partra vetődések a világ minden táján előfordulnak, és eseményenként néhány állattól, akár több száz is érintett lehet. Bár világjelenségről van szó, ilyen partra vetődések gyakrabban fordulnak elő Új-Zéland, Ausztrália és a massachusettsi Cap Cod partjainál, mondta Katie Moore, az IFAW globális állatmentő programjának igazgatója.

„E helyeknek van néhány közös jellemzőjük, például a geográfia, a sekély lejtésű tengerpartok és a finomszemcsés üledék" – mondta Moore. „Mindről úgy gondoljuk, hogy szerepet játszanak az eseményekben."

Iszonyatos számok

Azért, hogy fogalmat kapjanak ezeknek a partra vetődéseknek a mértékéről, a kutatók sok év adatait vizsgálták át. Évente sok ezer cetféle vetődik partra, és ezek között akad néhány kiemelkedő létszámú.

Pár hete több mint 80 kis kardszárnyú delfin pusztult el Florida partjainál, amint arról az Origo is beszámolt. 2015-ben 337 elpusztult bálnát fedeztek fel Patagonia partjai mentén. Ez volt az eddig feljegyzett legnagyobb létszámú szilás cet partra vetődés. 2009-ben 55 kis kardszárnyú delfint találtak egy dél-afrikai partszakaszon, és a múlt évben mintegy 80 cet vetődött partra az indiai Bengáli-öbölben

Utóbbi esetben az állatok annyira elvesztették a tájékozódási képességüket, hogy abból a 36 állatból, amelyet a mentőcsapatnak sikerült visszavinni a tengerbe, sok újra kivetődött a partra és ott pusztultak el.

Megzavart iránytűk

„Akad pár elképzelés arról, miért vetődnek nagy csoportokban partra ezek az állatok, de ezek nem igazán jó, megalapozott magyarázatok" – mondta Pulkkinen a Motherboard folyóiratnak. „Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy mivel ezek az állatok a mágneses mező segítségével tájékozódnak, a mágneses anomáliák szerepet játszhatnak az eseményekben."

A kutatók éveken át próbálták a modern interferenciákkal magyarázni a végzetes partra vetődések rejtélyét. A zavaró tényezők közé tartozhatnak az amerikai haditengerészet által használt alacsony frekvenciájú szonárrendszerek, amelyekről már kimutatták, hogy kedvezőtlen hatást gyakorolnak a cetfélékre és a rozmárokra.

De noha a vetélkedő szonárjeleket kibocsátó víz alatti technikák képesek megzavarni a cetek tájékozódását, önmagukban nem lehetnek a jelenség okozói.

Az emberi befolyás nem lehet az egyedüli ok

„Ezek az emberi befolyások nem magyarázzák meg a partra vetődések többségét" – mondta Pulkkinen. „Ugyanígy nem adnak magyarázatot a rendkívüli meteorológiai eseményeket - amilyenek az extrém dagályok újholdkor és a part menti viharok - okoló elméletek sem."

Így Pulkkinen és csoportja valami olyasmit keresett, amelynek sokkal szélesebb körű a befolyása ezekre az állatokra. Ilyen a Napnak azon képessége, hogy kölcsönhatásba lépjen a Föld mágneses mezejével vagy magnetoszférájával.

Kártékony sugárzás

A napviharok hatására káros kozmikus sugárkilövellések érik el a Föld magnetoszféráját, amely az elsődleges védelmi vonalat jelenti e sugárzás ellen. Ezek a kilövellések képesek tönkretenni a műholdakat, kiterjedt áramszüneteket okoznak és megszakítják a GPS alapú navigációs rendszerek működését.

A napviharok ilyen erős hatása miatt vetődött fel a kutatókban, mi van, ha ezek zavarják meg a cetek tájékozódását. A kutatók ezért összevetik a nagy partra vetődések időpontjait a napkitörések időpontjaival. Bár a kutatások még folynak (az első lektorált cikkek várhatóan ősszel jelennek meg), az előzetes eredmények úgy tűnik, alátámasztják a kutatók hipotézisét.

Előrejelzésre is felhasználható lesz

„Ha megértjük a két esemény közötti összefüggést, akkor képesek leszünk felhasználni a napviharokkal kapcsolatos megfigyeléseinket a potenciális partra vetődések előrejelzésére" – mondta Katie Moore.

„Ez lehetővé teszi majd, hogy a mentőcsapatok jobban felkészüljenek a globális forró pontokon, sőt az egész világon a veszélyhelyzetekre, és így több állat megmentésére nyílhat lehetőség."