Az Ornithopodák több evolúciós robbanáson is keresztülmentek, és ezek mindegyike a fogak és az állkapcsok továbbfejlődését eredményezte.

Az Ornithopoda alrendjébe és a Hadrosauridae családjába tartozó Corythosaurus 
Illusztráció: Profimedia

A dinoszauruszokat említve, majdnem mindenkinek a Tyrannosaurus rex-hez hasonló hatalmas ragadozó fajok jutnak eszébe, pedig a legsikeresebb dinoszauruszok a növényevők közül kerültek ki. A nagyon gazdag észak-amerikai lelőhelyeken például minden egyes T. rex maradványra több száz növényevő csontváza jut. Miért váltak a növényevők ilyen sikeressé és hogyan szaporodhattak el ennyire? A növények evolúciójában vagy inkább a dinoszauruszok eredményes innovációjában kell keresni a sikerük titkát?

A paleontológusok 89 faj vizsgálata alapján négy szakaszt különítettek el az Ornithopodák evolúciójában. Illusztráció: Strickson et al., 2016 nyomán, Scientific Reports

Az Ornithopodák alkották az egyik legsikeresebb csoportot, melyek többnyire két lábon járó kisebb (1-2 méteres), vagy hatalmas (akár 12 méter hosszú) növényevők voltak. Maradványaik valamennyi kontinensről előkerültek a középső-jurától a késő-krétáig tartó intervallumból. Az Ornithopodák között a kacsacsőrű Hadrosauriák voltak a legváltozatosabbak és a leggyakoribbak. A csoport életében kulcsfontosságú volt a táplálkozási lehetőségek változása. A Bristoli Egyetemen zajló új kutatás során most ezeknek a növényevő dinoszauruszoknak az evolúcióját tanulmányozták. A kutatást vezető Eddy Strickson szerint az Ornithopodák története során négy evolúciós robbanás következett be: egy a jura időszak közepén, a másik három pedig egymáshoz viszonylag közel a késő-krétában (mintegy 80 millió évvel ezelőtt). Ezeknek a forradalmi változásoknak mindegyike az állkapcsok innovációjával járt és ennek következtében hatékonyabb táplálkozást eredményezett.

A növények evolúciója is jelentősen felgyorsult a mezozoikumban, kezdetben a cikászok (pálmaszerű növény) és a tűlevelűek felemelkedésével, majd a kréta időszakban a zárvatermők (virágos növények) robbanásszerű elterjedésével. Az Ornithopodák állkapcsának és fogainak evolúciója azonban látszólag nem adott semmiféle választ a növényvilágban bekövetkezett alapvető változásokra. A rendkívül sikeres késő-kréta kacsacsőrű Hadrosauriák is ehették volna a frissen megjelent virágos növényeket, de a fogaik kopási mintázata, valamint a fosszilizálódott ürülékük (koprolit) egyértelműen arra utal, hogy ezek kifejezetten tűlevelűekre specializálódott fajok voltak, és a fogazatuk az olajos, kemény levelek és a tobozok összepréselésére és elfogyasztására alkalmazkodott.

Az egyik legsikeresebb növényevő dinoszaurusz az észak-amerikai késő-krétából ismert Parasaurolophus, melynek hosszú fejdísze volt, a fogai pedig több sorban helyezkedtek el az állkapocsban. A nagyon változatos és gyakori Hadrosauriák specializált táplálkozást folytattak, tűlevelűekhez és egyéb rágós növényekhez alkalmazkodva.
Illusztrció: University of Bristol

Munkájuk során a paleontológusok egy új vizsgálati módszert alkalmaztak, objektív numerikus módszerekkel azonosították az intenzív változásokat hozó evolúciós időszakokat. A táplálkozási alkalmazkodásokat a fogak és az állkapcsok legfontosabb jellemzői alapján vizsgálták, és nyomon követték a fogazat változását és annak evolúciós sebességét. A 150 millió év során több száz dinoszaurusz faj jelent meg, majd tűnt el a különböző szárazföldi környezetekben, míg végül 66 millió évvel ezelőtt valamennyi faj kihalt a kréta időszak végén. A most publikált kutatás megerősítette azokat a korábbi eredményeket, melyek szerint nagyon sok dinoszaurusz már 40 millió évvel a kréta időszak vége előtt hanyatlóban volt, így a meteorit becsapódás csak felgyorsította és befejezte a folyamatot. Korábbi hasonló tanulmányok szerint körülbelül 100 millió évvel ezelőtt majdnem minden dinoszaurusz csoportban visszaesést mutatkozott. Két növényevő csoport, a tarajos Hadrosauriák és a szarvakkal felfegyverzett Ceratopsiák a kivételek közé tartoztak. A Scientific Reports folyóiratban most megjelent tanulmány megerősítette, hogy a Hadrosauriák a fogazatuk továbbfejlődésével álltak ellen ennek az általános visszaesésnek.