Az aktív munkavállalók többsége alig várja, hogy végre szabadságra mehessen, testileg, lelkileg feltöltődhessen.

Szerző: N. Trencsényi Klára

Egyre gyakoribb azonban, hogy sokaknak nem éppen az elképzeléseik és reményeik szerint alakul a vakációjuk, és nem azért, mert nem tervezték meg alaposan a helyszínt, az utazás, az időtöltés módját. Egyre többen ugyanis képtelenek belevetni magukat a boldog és önfeledt semmittevésbe, mert olyan kellemetlen tünetekkel kell megküzdeniük, mint például a hasogató fejfájás, vagy éppen valamilyen akut felső légúti fertőzés, gyomorpanaszok, emésztési vagy alvási zavarok, de akár a „nem találom a helyem” közérzet nyomán fellépő lehangoltság, testi-lelki enerváltság. 

Bár a meleg évszakban a különféle fertőzések (elsősorban az emésztőrendszert érintők) meglehetősen gyakoriak, és ezt az orvosok gyakran az ételek helytelen tárolásával, higiénés okokkal magyarázzák, illetve azzal, hogy az extrém meleg sokak szervezetét alaposan megterheli, ugyanakkor egyre nagyobb a valószínűsége, hogy a megbetegedésekben a „stressz-libikókának” is szerepe lehet.

„Off sokk”, avagy amikor a plusz átcsap mínuszba

A kétezres évek elején két holland pszichológus kétezer emberen végzett kutatásai nyomán arra a felismerésre jutott, hogy a vakáció alatti rossz közérzet, akut megbetegedések összefüggésbe hozhatók a stressz-szint hirtelen „leesésével”. 

A ma már szezonális népbetegségként emlegetett „nyaralásbetegség” (leisure sickness) a mai kor túlhajszolt emberének gyakori problémája – állítja egyre több lélekgyógyász, sőt orvos is. Ez a „korkór” abból ered, hogy a napi mókuskerékből, a krónikus stressznyomás alól kikerülve egyre többek képtelenek megbirkózni azzal, ha valamilyen okból nem a megszokott stressz-szinten kényszerülnek működni. 

Ennek az az élettani magyarázata, hogy a folyamatos terheléshez az adrenalin adja a muníciót (ez a hormon járatja csúcsra az anyagcserét, erősíti fel az immunrendszert), ám amikor visszaveszünk a megszokott felfokozott tempónkból – vagy akár hirtelen pihenő üzemmódra állítjuk a szervezetünket –, olyasfajta állapotba kerülünk, mint a szenvedélybetegek, amikor a szer elhagyása miatt elvonási tünetekkel kell megküzdeniük. 

A sressz-szufficithez szokott szervezetet tehát megviseli a stresszhormonok szintjének esése, aminek következtében egészség- és közérzetproblémák léphetnek fel. 

A vakáció alatti szervezeti működési zavar kialakulása iránti fogékonyságot gyakran összefüggésbe hozzák a személyiséggel. A Német Belgyógyászok Szakmai Szövetségének egyik vezetője orvosi tapasztalatai nyomán arra a felismerésre jutott, hogy ez a szezonális betegség leggyakrabban a munkamániás, teljesítménykényszeres embereket veszi elő. Többségükben közülük kerülnek ki azok, akik hétvégén, hosszú hétvégéken, vagy nyaralás közben kerülnek kórházba – általában – keringési zavarok okozta rosszullétekkel (illetve infarktussal).

A hajtás utóhatásai

És persze olyan, elsősorban orvosi magyarázata is létezik a nyaralás alatt fellépő egészségi problémáknak, miszerint a vakációt megelőző, nagyon feszített tempójú, napok (esetleg hetek) alatt a distressz hatására az immunrendszer olyannyira legyengül, hogy képtelen megküzdeni a kórokozók támadásával, illetve a psziché és a vegetatív idegrendszer is megsínyli a nyaralás előtti „véghajrázást”. 

A nyaralásbetegség egyébként azokat is fenyegetheti, akik a vakációjuk két, esetleg három hetébe akarnak összesűríteni minden olyan programot, amelyre egész évben vágyakoztak, amelyre egy évig készültek. 

A pihenésre, szórakozásra szánt nyaralás alatti túlterhelés is feszültségek forrása lehet, felboríthatja az egyén bioritmusát is, ami szintén kedvez a rossz közérzetnek, az idényjellegű egészségproblémák jelentkezésének. 

Így kerülhetjük el a nyaralásbetegséget

Ne a szabadság első napján induljunk el az úti célunk felé.

A nyaralás előtt legalább egy héttel kezdjünk fokozatosan „visszavenni” a tempóból, próbáljunk laza átmenettel a munkától eltávolodni. Ebben segíthet, ha a vakáció megkezdése előtti napokban már tudatosan csökkentjük a teendőinket, egyre több időt hagyunk magunknak arra, hogy a pihenésre ráhangolódjunk.

Amennyiben túlhajszolt időszakot tudhatunk magunk mögött, igyekezzünk fokozatosan megszabadulni a stressztől (erre jó a testmozgás, a relaxáció, a „minőségi” alvás), valamint törekedjünk az immunrendszerünk felerősítésére (tudatos, vitamindús táplálkozás).

A szabadságot ne aprózzuk el, vagyis 10 napnál kevesebb nyaralási idővel ne tegyük próbára a szervezetünket – és a stresszhormonjainkat (kortizol, andrenalin).