A Pegazus a hetedik legnagyobb csillagkép, és az északi égbolton található. Alakja miatt a görög mítológia szárnyas lováról, Pegazusról kapta nevét.
Pegazus Poszeidón és Medúza gyermekeként látta meg a napvilágot, és már születése is elég rendhagyó volt. Eredetileg gyönyörű anyja csúf szörnyeteggé változott. A szárnyas ló, fivérével, Khrüszaórral együtt akkor pattant ki a testéből, amikor Perzeusz levágta Medúza fejét.
A csodálatos paripa, Pegazus később a Parnasszuson és a Helikonon legelt; lába nyomán források fakadtak. A legnevezetesebb ezek közül a Hippokréné, vagyis a Lóforrás, amelyben a Múzsák fürödtek.
Pegazus egy ideig Bellerophontészt, a hőst szolgálta. Bellerophontésznek egyenesen Poszeidon adta a csodálatos paripát, vagyis saját fiát. Befogni azonban csak a Pallas Athénétől kapott arany kantárral sikerült. A szárnyas paripa és gazdája több csodás tettet is véghezvittek közösen.
Pegazus és BellerophontészBellerophontésznek azonban egy idő után a fejébe szállt a dicsőség, és úgy érezte, az istenek között a helye. Pegazust ezért egyenesen az istenek lakóhelye, az Olümposz felé irányította. Zeusz, a főisten nem tűrte ezt az arcátlanságot. Egy bögölyt küldött, ettől Pegazus megvadult, és levetette hátáról lovasát. Ő maga azonban feljutott az Olümposzra, és ott le is telepedett.
Új feladata megtisztelő és félelmetes volt: Zeusz villámait hordozta. Az ókoriak a költői tehetség és az ihlet jelképének tartották. Ő repítette az alkotókat a dicsőség ormára, vagyis a Parnasszusra.
Kommentáld!