A kardszárnyú delfinek már a tengeri vidrákat sem kímélik

„Ha egy ragadozó hatékony a préda megölésében, akkor a zsákmányváltás hosszú távon negatív hatással jár az egész táplálékhálózatra, még akkor is, ha a rövid távú előny a ragadozó túlélése” – mondta David Gilljam elméleti biológiai doktori hallgató, aki Bo Ebenman és Alva Curtsdotter (Linköpingi Egyetem, Svédország) társaságában publikált egy új modell alapú tanulmányt a Nature Communications szakfolyóiratban.

Mind természetes, mind számítógéppel generált táplálékhálózatokkal dolgozva a kutatók kimutatták, hogy az erőforrások kizsákmányolása, amit a ragadozók prédaváltása okoz, legrosszabb esetben egy kihalási sorozathoz vezet, ahol a fajok egymás után pusztulnak ki a dominóhatás révén.

Drámai példa erre a kardszárnyú delfin, amelynek fő zsákmányállatai az újszülött bálnaborjak voltak. Amikor a bálnaállomány drasztikusan lecsökkent az intenzív vadászat miatt, a delfinek fókákra kezdtek vadászni bálnák helyett.

Azután, amikor a fókapopuláció is gyorsan megfogyatkozott, akkor a kardszárnyú delfinek áttértek a tengeri vidrákra. Ez csökkentette a tengeri sünökre – a vidrák kedvenc táplálékára – nehezedő nyomást. Ennek következtében a tengeri sünök lelegelik a moszatágyásokat, amelyek sok különféle halfaj és más tengeri élőlény számára szolgáltak keltetőhelyként.

Másik példa a jegesmedve. Ahogy az északi-sarkvidéki jégtakaró olvad, egyre nehezebbé válik a jegesmedvék fókavadászata. E helyett elkezdtek kijárni a szárazföldre, ahol talajon fészkelő madarak tojásaival és fiókáival táplálkoznak, amelyek már amúgy is más ragadozók, például sarki rókák, zsákmányállatai voltak. Nagyon nagy a veszélye, hogy túl nagy nyomás nehezedik majd ezekre a madarakra, ami a kihalásukhoz vezethet.

A jegesmedvék áttérnek a madarakra

Forrás: Schliebe, Scott

Az emberek rendkívül rugalmas és hatékony vadászok, aminek jelentős hatása van az ökoszisztémákra. A nyugat-afrikai halászok például elhagyják a halászhelyeiket, amikor gyenge a fogás. Ez az ipari méretű halászat bűne. A halászok behúzódnak vadászni a természetvédelmi területekre, ami drasztikusan csökkenti az ott élő zsákmányállatok számát.

A Linköpingi Egyetem biológusainak elméleti szimulációi teljes mértékben ellentmondanak annak a korábbi elképzelésnek, amit arról állítottak fel, mi történik akkor, ha egy ragadozó elveszti a kedvenc prédaállatát.

„Eddig úgy hitték, hogy a kihalási kaszkád elkerülhető, ha a ragadozó alkalmazkodóképes és át tud térni más zsákmányra. Új eredményeink arra utalnak, hogy pont az ellenkezője történik, és a következmények még rosszabbak” – mondta Ebenman professzor. A prédaváltás kétélű kard. Rövid távon segíthet a rugalmas ragadozó túlélésében, de hosszú távon negatívan befolyásolja a táplálékhálózat egészének létét.”