Drón készíti a légi fotókat, majd 3D modell is készül belőlük
Fotó: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet
Hogy néz ki egy 21. századi ásatás? Az első kapavágás – vagy még inkább a felső humuszréteg munkagéppel való eltávolítása – előtt már számos ismerettel rendelkezik a területről. Az adatokat részben az évek, sőt évtizedek alatt megtett terepbejárásokból, azaz a felszínen talált leletek térképezésével gyűjtött információkból, részben pedig a legmodernebb lelőhely-diagnosztikai műszerek alkalmazásából nyerik. Ahhoz például, hogy egy területen egy fűszál megbolygatása nélkül benézzenek a föld alá, az esetek többségében roncsolásmentes, geofizikai módszereket alkalmaznak.
„Intézményünkben az elmúlt években olyan roncsolásmentes eszközparkot tudtunk felépíteni, ami nemzetközi szinten is versenyképes” – mondta Oross Krisztián, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének tudományos titkára.
A régészet azért manapság sem nevezhető éppen szobatudósi munkának: a műszert kezelő régész minél kevesebb fém elemet tartalmazó ruhában kezeli a kétkerekű eszközt a mezőn, és próbál nem halálra rémülni a gazból az utolsó pillanatban felröppenő fácánoktól. Eredménye azonban egy olyan képet kap, amelyen a sötét csíkok jelzik az egykori ház mellett futó árokszerű gödröket, a kerek foltok pedig a különböző funkciójú más gödröket vagy például az oszlophelyeket. Ezek alapján lehet tudni, hogy ott emberi település nyomai, esetleg épületmaradványok találhatók.
A roncsolásmentes diagnosztikához nem kell a talajszinten maradni. Egy területet drónról körbefotózva, a képeket célszoftverrel feldolgozva olyan terepmodelleket lehet létrehozni, amelyeken sokkal feltűnőbbek azok a felszínformák, amelyeket egy 2D kép alig mutat meg. A drónfotókból összerakott kép ráadásul jóval nagyobb felbontású, mint bármilyen, kereskedelmi forrásból beszerezhető felvétel.
Az MTA BTK Régészeti Intézete a közelmúltban beszerzett, a mágneses térnek a környezethez viszonyítva kis változásait is kimutató magnetométert, illetve professzionális drónját a nyáron több ásatáson is használta. A drón egy újkőkorból származó, oszlopszerkezetes, nyeregtetős épület részletének feltárása során játszott komoly szerepet Tolna-Mözs település határában. A mágneses tér mérésére szolgáló magnetométer pedig a Pest megyei Valkón végzett első tesztek után a mözsi feltáráson ismét fontos szerepet kapott, ahol korábban német–magyar nemzetközi együttműködés keretei között már nagy felületen folytak magnetométeres felmérések. A készülék képes érzékelni az emberi tevékenység nyomán keletkezett hatások eltérő mágneses adatait. Ezáltal kimutathatóak például a föld alatt lévő házak, gödrök, árkok vagy akár sírok. A mözsi helyszínen az ásatások előkészítéséhez szükséges információkat talajfúrásokkal egészítették ki a kutatócsoport tagjai.
Régész magnetométerrel
Fotó: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet
„A feltárás több szempontból is kísérleti volt. Az elmúlt húsz évben az autópályák építését megelőző ásatások során nagyon nagy területeken dolgoztak régészek. Ennek köszönhetően számos régészeti korszak tekintetében megsokszorozódott az ismert települések és temetkezési helyek száma. Míg például a kilencvenes évek elején mindössze tucatnyi, a Kr. e. 6. évezred második feléből származó oszlopszerkezetes épületről tudtak a régészek, 2010-re ez a szám mintegy háromszázra emelkedett, amelyek ötven korabeli településen helyezkedtek el. Csak Balatonszárszó mellett több mint ötven házmaradványt találtak az M7-es autópálya építésekor” – mondta a mözsi ásatást vezető Oross Krisztián.
Ezek az ásatások jóval nagyobb – többhektáros – területen zajlottak, mint az azt megelőző időszak néhány száz négyzetméterre kiterjedő feltárásai. Míg a korábbi kutatások legfeljebb egy-két házmaradványra korlátozódtak, az infrastrukturális fejlesztésekhez köthető feltárások során már egykori települések komoly szeletei is előkerültek, településszerkezeti megfigyeléseket is lehetővé téve. Hasonló eredményeket hozott a Tolna megyei, az M6-os autópálya építését kísérő ásatássorozat is.
„Egy részben a domborzati viszonyok által meghatározott emberi gondolkodás folyamatának lehettünk tanúi munkánk során. Az autópályát tervező mérnök sokszor hasonlóképpen döntött, mint a nyolcezer évvel ezelőtt élt elődje. Az ősi kor embere pontosan azokat a teraszokat részesítette előnyben, mikor a házát építette, mint ahová a mérnök ma az út nyomvonalát tervezi."
A több hektáros megelőző feltárások, a roncsolásmentes módszerekkel begyűjtött adatok és a meglevő, múzeumi adattárakból származó információk összefésülésével újfajta régészetre nyílt lehetőség. „Egy ideje már nem csak szép tárgyakat veszünk ki a földből, melyeket időrendi kontextusba helyezünk, aztán berakjuk a vitrinbe, hogy megmutassuk a nagyközönségnek. Fokozatosan olyan régészetet kezdünk művelni, amellyel egyrészt teljes közösségek életét próbáljuk rekonstruálni, életterüket, környezetüket is vizsgáljuk, és megpróbálunk olyan nagyobb léptékű folyamatokat felvázolni, amelyek adott esetben egész Európa történetét befolyásolhatták” – mondta Oross.
A Balaton és a Dráva közé eső terület, ahol az MTA BTK Régészeti Intézet a területileg illetékes múzeumokkal együtt több mikrorégióban is folytat kutatásokat, izgalmas és mozgalmas múltra tekint vissza. A Kr. e. 6. évezred egyes időszakaiban az Észak-Balkánra jellemző anyagi kultúra előfordulásának északnyugati peremvidéke, de egyúttal Közép-Európa kulturális értelemben vett legdélebbi zónája is. Ez volt az az időszak, amikor a vadászó-gyűjtögető közösségeket olyan letelepedett embercsoportok váltották fel, amelyek háziállatokat kezdtek tartani, kultúrnövényeket termesztettek, és masszív, oszlopszerkezetes házakat építettek.
„Döbbenetes életmódbeli váltás volt ez. Technológiai újítások történtek később is – az első földművelőknek például még nem voltak fémtárgyaik –, de a mezőgazdasághoz, az állattartáshoz kötött létfenntartási stratégia egészen a 18. századig, az ipari forradalomig nem változott” – mondta Oross.
Az emberi közösségek már akkor is gyakran cserélődtek, változtatták helyüket. Az archeogenetikai vizsgálatok Anatóliára, a földművelés egyik korai centrumára jellemző mintákat mutattak ki például a Kárpát-medencében, Közép-Európa más területein pedig Kárpát-medenceieket. Úgy tűnik, a további vizsgálatok akár el is dönthetik azt a több évtizedes vitát, hogy a közösségek pusztán technológiát adtak át egymásnak, vagy gyors, két-három generáción belül lezajló migráció történt, illetve hogy ezek milyen mértékű kombinációja alakította ki a legkorábbi élelemtermelő közösségeket. Magyarázatot kaphatunk arra, hogyan jelentek meg az Észak-Balkánra jellemző kulturális elemek a Kárpát-medence déli részén, és hogyan terjedt el egy jól azonosítható oszlopszerkezetes háztípus a Mecsektől egészen a Párizsi-medencéig.
A Balaton és a Dráva közé eső terület vizsgálatával arra is keresik a választ a régészek, hogy elég sűrű volt-e a településhálózat ahhoz, hogy egy ilyen méretű migrációs hullám demográfiai alapját adhatta volna. A kérdés megválaszolásához a fentebb említett tudományterületeken túl archeozoológusok, geológusok, sőt fizikusok, illetve matematikusok szakértelmére is szükség van.
A mözsi lelőhely nagyon részletes, manuális eszközökkel történő feltárásának egy másik fontos kérdésre is választ kell adnia. Arra, hogy a nagy területen végzett autópályás ásatásokhoz képest mennyi többletinformációt lehet összegyűjteni. Mi veszhetett el amiatt, hogy egy többhektáros megelőző feltáráson egészen más módszerekkel kell dolgozni, mint egy kisebb, célzott tervásatáson a tolnai gabonatábla közepén? Azt már tudjuk, hogy a nagy felületű kutatásoknak több száz házmaradványt, több tucat települést és egészen újfajta szemléletet köszönhetünk, ideje azonban megismerni az érem másik oldalát is.
Valószínűnek tűnik, hogy a fent említett módszerrel a régészek megtalálták egy oszlopszerkezetes ház belső járószintjét. Ez már olyan eredmény, amely nemzetközi szinten is érdeklődésre tarthat számot, amennyiben a következő évi feltárás nagyobb felületen is igazolja a feltevést. Közép-Európában korábbi kutatások során hasonló megfigyelésre még nem nyílt lehetőség. Mindeközben pedig az ásatás közben kétnaponta körülrepültük a területet drónnal, felszállásonként több száz légi fotót készítve – mondta Vágvölgyi Bence régész, a csapat térinformatikusa és egyik drónpilótája. Ezekből és a talajszinten készített fotókból állnak össze azok a 3D modellek, amelyek lépésről lépésre bemutatják az ásatás teljes folyamatát.
Ahhoz, hogy a régészek nyugodtan dolgozhassanak, a területileg illetékes múzeumok és kormányhivatalok segítségére is szükség van. Emellett elengedhetetlen, hogy az adott településeken élőkkel is jó kapcsolatot alakítsanak ki. „Ők a terület mai gazdái, valamilyen formában mindenképp az első földművelők utódai, csak közben eltelt röpke 250-300 emberi generáció. Nem feltétlenül közvetlen biológiai kapcsolatra gondolok. Azt ma még az archeogenetika eszköztárával sem tudjuk megtenni a Kárpát-medencében, amely például a Brit-szigeteken szerencsés esetben lehetséges, nevezetesen, hogy egy vaskori tőzeglápban fennmaradt holttest vizsgálata után a szomszéd falu iskolaigazgatójában felleljék valószínű leszármazottját – mondja Oross. – A kapcsolat valahogyan mégis megvan. A feltárások helyszíneinek mai művelői rendre minden segítséget megadtak, hogy egy ásatás létrejöhessen. Az az általános tapasztalat, hogy az embereket érdekli a közvetlen környezetük múltja. Az M7-es autópálya mentén végzett feltárásokról készült ismeretterjesztő kötetnek kimondottan széles olvasótábora volt a balatonszárszói ásatás munkásaitól a szakmai közönségig.” Valószínűleg az is érdekelni fogja a dél-dunántúliakat, kik használták a mezőiket nyolcezer évvel korábban, és meddig jutottak el. A válasz már egészen közel van.
.png)
Kommentáld!