A RÓKA
A vörös róka (Vulpes vulpes) az egyik legelterjedtebb ragadozó, szinte az egész világon előforduló, magányos életmódot folytató kutyaféle.
Sokáig csupán kártékony ragadozónak tartották, és irtották, mára
azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Ebben nálunk Fekete István
regénye, és az abból készült rajzfilm alapvető jelentőségű volt, hiszen
nagymértékben módosította a rókáról alkotott véleményünket.
Felfedezték, hogy nem csak a háziszárnyasokat pusztítja
előszeretettel, hanem a szántóföldek kártékony rágcsálóit is, ezáltal
hasznosnak is nevezhető, de azért a könnyebb zsákmány reményében
csak-csak odatéved a baromfiudvarba, ahol általában tényleg egyszerű a
dolga.
Korábban azt tartották, hogy az a róka, amelyik közel merészkedik az
emberhez, veszett.
Ez a kijelentés ma már nem feltétlenül állja meg a
helyét, hiszen egyre többször olvashatunk a városba rendszeresen bejáró
vadállatokról. Egyik erdélyi ismerősöm mesélt arról, hogy nálunk egyszer
egy medve bement a lépcsőházba, és átválogatta a szemetet. Bár erre
nekünk szerencsére nem kell számítanunk, azért jó, ha tudjuk, hogy egyre
több vadállat költözik be a városokba. Pécsen például az egyetem botanikus kertjének szomszédságában is vannak rókavárak.
Ezzel kapcsolatban viszont újra felmerülnek az egészségi kockázatok,
hiszen a veszett róka valójában szelíd, de hirtelen agresszivitás és
izombénulás jellemzi. Ráadásul a veszettségnek a lappangási szakaszban
nincsen külső tünete. Erre megoldásként 1992 óta szervezetten próbálják
immunizálni a rókákat, azaz országszerte csalifalatokat szórnak ki,
amelyben oltóanyag található.
Kommentáld!