Párducfoltos pillangó (Graphium agamemnon)
Fotó: Profimedia

„Hogyne! Már amelyik, és már ahogy" – mondja Barrett Klein, a La Crosse-i Wisconsin Egyetem biológusa, aki a házi méhek alvási szokásait tanulmányozza. A papírdarazsak, a csótányok, az imádkozósáskák és az ecetmuslincák a szundikáló rovarok közé tartoznak. A muslincák alvása az emlősökéhez hasonló, és Klein szerint ugyanúgy reagálnak az altatókra vagy a koffeinre, mint az ember.

A rovarok alvását vizsgálni azonban nehéz feladat. Nem könnyű megkülönböztetni például az alvást az alvásszerű  állapotoktól.

A poloskák alvásának jele a mozdulatlanság, a végtagok petyhüdtsége és az ellazult izmok. Egy másik mutatószám a „magasabb ébredési küszöb”, vagyis hogy mennyi ideig tart noszogatni a poloskát, mire felébred.

A muslincákkal végzett kísérletek azt mutatják, hogy e rovaroknál kimutatható az alvásvisszacsapás jelensége, mondja Klein. Ez azt jelenti, hogy a muslincának alvásmegvonás után több alvásra van szüksége – ez az, amit az elfoglalt emberek jól ismernek.

Katy Prudic, a Corvallis-i Oregoni Állami Egyetem biológusa hozzáteszi, hogy a lepkék pihennek, „de nem tudjuk, hogy alszanak-e”. Noha a lepkék este valóban pihennek, „akkor sem mozognak, ha a hőmérséklet bizonyos szint alá esik".  Ez az állapot hasonlít az alvásra, de más természetű, és kábultságnak (torpornak) nevezzük.

A nappali lepkék már késő délután „elteszik magukat holnapra”, mondja Prudic. Rejtett helyeken függeszkednek, például levelek vagy kéreg alatt, sőt akár sörösdobozokban is. Megfelelő, hogy pihenés nélkül nem keresnek táplálékot, és a nőstények olyan növényekre rakják a petéiket, amelyeket a kikelő hernyók nem fogyaszthatnak el.

Ahogy az alvásmegvonás súlyos következményekkel járhat az emberekre, úgy a rovarok is szenvednek a következményeitől. Klein egy 2010-es tanulmányában megvizsgálta az alvásmegvonást a házi méheknél, és létrehozott egy igen furcsa nevű szerkezetet, az inszominátort. Kísérletei során az inszominátorban lévő mágnesek megzavarták az acéllal megjelölt méhek alvását, míg a rézzel megjelölt társaik sokat pihenhettek.

A méhek a csóvatáncnak nevezett mozgással tájékoztatják egymást a táplálékforrásokról és a lehetséges fészekhelyekről. A vizsgálat kimutatta, hogy az alvástól megvont méhek másképp táncoltak, mint azok, amelyek pontosabb iránymutatásra voltak képesek. Az álmos méhek tánca például nem volt annyira részletes – és nem is volt olyan hasznos –, mint azoké, amelyek jól kialudták amgukat. Végül is mi sem vagyunk igazán formában, ha egész éjjel a képernyőt bámuljuk – és a tévét is nevezhetjük egyfajta inszominátornak.