A sárga-fekete hím

Csodaszép, költöző madár. Szinte egész Európában megtalálható az évszakok változásának megfelelően, kivéve az északi területeket és a brit szigeteket. Körülbelül 24 cm-es színpompás, nemtől függően sárga-fekete (hím) és zöld-halványsárga-fekete (tojó) madár, innen a másik, gyakrabban használt neve: sárgarigó. Csőre vörös, farka vége fekete.  Erdők és ligetek lakója, városban is költ (a szerző a budapesti XV. kerületben találkozott velük sokszor), nagyon szereti a magas nyárfákat. A magasból gyakran hallatja jellegzetes énekét (amit a népnyelv a "Huncut a bíró" kifejezéssel illet), melyet tulajdonképpen a nyár hangjaként is azonosíthatunk. Ha ugyanis már nem halljuk, akkor bizony ideje felkészülni a hűvös, esős őszre...

Afrikában telelnek át, Magyarországra körülbelül április közepén érkeznek vissza. Magas fákra építik a fészket májusban, és 2-5 tojást rak a tojó. A fiókák kikelése után 5-6 hétig tart a nevelés, etetés időszaka, de aztán az öregek és a fiatalok útjai elválnak, külön-külön indulnak el délre, a távoli meleg vidékekre.

 A zöldes tojó

Rendkívül óvatos madarak, az embert (például a lelkes természetfotóst) messze elkerülik. Ha egy nagyon magas (10-15 méteres) fa tetején ülnek, és valaki odatéved, általában még akkor is odébbállnak, semmit se bízva a véletlenre, közben sokszor hallatják jellegzetes riasztó hangjelüket. A hím ugyan élénksárga, mégis nagyon jól rejtőzködik, a tojó pedig zöld színe miatt még inkább észrevehetetlen, ha nem mozdul.

Szeretnek a magas fák csúcsán üldögélni

Ennek a rejtőzködő, óvatos viselkedésnek némileg ellentmondva ezen a nyáron az egyik hím példány a szerzőtől körülbelül öt méterre szállt le egy sűrű bokorba, bár ott is azonnal bújócskázni kezdett, lásd a következő képen - de a közelség mégis egészen szokatlan volt.

Bújócska

Bogyókat, terméseket (például cseresznyét, körtét) gyűjtögetnek és esznek általában, de összeszedik a rovarokat is, sok kártévővel végeznek. Röptük gyors és hullámzó, erről is felismerhetőek (ámbár a különböző fakopáncsoké is hasonló). A közelben tartózkodó nagyobb testű madarakat nem nagyon tűrik meg maguk mellett, megpróbálják elhajtani őket; a szerző is szemtanúja volt egy felettébb hangos szarka - sárgarigó csörtének idén, egy meleg nyári estén.

Kissé megviselt tollazatú hím

Mivel hamar útra kelnek Afrikába, csak egy fészekaljat nevelnek; a fiatalokat mindkét szülő eteti. A fiókák hasonló színezetűek, mint a tojó, a hasuk fehéres-foltos, magas fák tetején várják a napi betevőt, sokszor hallatva hívóhangjukat.

Fiatal, idei sárgarigó

Végezetül egy idézet Fekete István Tüskevár c. örökbecsű regényéből: Tutajos barátunk a tüdőgyulladása után éppen indulna vissza a berekbe és kérdezgeti az öreg Matulát, mi újság a nádvilág mélyén. Így augusztus vége felé éppen ideillő:

                "...

                – Semmi bajom, Gergő bácsi. Mit csinál Csikasz?

                – Hát azt most nem tudhatom, de nem kell már a haszontalant megkötni. Amúgy semmi újság. A sárgarigó elment már, sarlós fecskét se látni, és a gólyák meg a többi fecskék is készülődnek..."

Bizony, a sárgarigók közül sokan úton vannak már...reméljük, visszatérnek hozzánk áprilisban! Az már csak 7-8 hónap várakozás...