„A Jeges-tenger változásai a szárazföld távoli részein található
ökoszisztémára is hatással lehet” –mondta Frans-Jan Parmentier, a svéd
Lundi Egyetem munkatársa, a Geophysical Research Letters folyóiratban megjelent tanulmány szerzője.
Növekszik az északi-sarkvidéki tundra metánkibocsátása
Forrás: Frans-Jan Parmentier
Metántermelő mikroorganizmusok
A világos tengeri jég a napfény legnagyobb részét visszaveri, a nyílt
víz viszont elnyeli. A kevesebb tengeri jég ezért nagyobb hőmennyiség
elnyeléséhez és magasabb hőmérséklethez vezet az északi-sarkvidéki
régióban.
Ez fokozza az eddig „örökké” fagyott talajban (permafroszt) élő mikroorganizmusok metántermelését,
ami tovább serkenti a változást a melegebb éghajlat irányába.
„Noha számos tanulmány foglalkozott az óceánok jégvesztésének
hatásaival, de csak kevés érinti azt, hogy ezek az óceáni változások
miként hatnak a környező szárazföldek ökoszisztémáira” – folytatta
Frans-Jan Parmentier. Kutatásaink azt mutatják, hogy az Arktisz, az óceán és a szárazföld éghajlatváltozásait nem lehet különállóan szemlélni.”
Számítógépes modellek
Parmentier – egyesült államokbeli és holland kutatókkal együtt –
fejlett számítógépes modellek segítségével derítette fel a
metánkibocsátás és a tengeri jégveszteség közötti összefüggést.
A tengeri jégmennyiség csökkenése a klímaváltozás egyik
legjobban látható következménye, és óriási hatása van az
északi-sarkvidéki éghajlatra” – mondta Parmentier. „Az 1990-es
évek óta az Arktisz iszonyú ütemben – évtizedenként mintegy 14
százalékkal – veszti el a jégtakaróját. A várakozás az, hogy a további
jégvesztéssel az északi-sarkvidék hőmérséklete tovább növekszik, és
emiatt növekedni fog az északi vizes területek metánkibocsátása is.”
Terepi kutatások következnek
A következő lépés a tengeri jégmennyiség metánkibocsátásra gyakorolt hatásának felmérése lesz a terepen.
A kutatások eredményei javíthatják azokat az előrejelzéseket, amelyek a
klímaváltozásnak a bolygóra gyakorolt hatásaival foglalkoznak.
Kommentáld!