Vörösbegy és a Süvöltő

Előző alkalommal két pinty fajjal ismerkedhettünk meg, melyek télen is láthatóak, de vannak olyan fajok, melyek a hideg idő beálltával elvonulnak, viszont néhányan mindig áttelelnek.

Az éles szemű kiránduló számára igazi kihívás az angolok kedvenc madara, a vörösbegy. Mégpedig azért, mert a sűrű bokrosokból szinte sosem mozdul ki, jellegzetes, fémes, érces énekét is onnan halljuk. Már külső jegyei is utalnak arra, hogy korlátozott fényviszonyok mellett éli életét, így szemei fejéhez képest igen nagyok. Ha mégis találkozunk vele, eltéveszteni nem lehet, hiszen nagy kiterjedésű, narancssárga színezetű begyéről könnyű felismerni.

Hogy leírója miért nevezte el vörösbegynek, azt nem tudom, mert az igazi vörös begyű madár a téli vendég süvöltő. De hát ne ezen rágódjunk, nézzük meg inkább, hogyan is él ez a jószág…

Az erdei pintyhez hasonlóan évente kétszer is költhet, április-május hónapokban, illetve június-július fordulóján. Mint ahogyan sok madárnál jellemző, a vörösbegy hím is korábban érkezik meg telelő helyéről, Olaszország, Spanyolország, Franciaország környékéről. Az érkező hímek gyorsan birtokot foglalnak, azt erősen védik, és énekükkel hirdetik, hogy az utánuk érkező, bár színezetükben hozzájuk nagyon hasonló tojók választani tudjanak.

 Nagyon jól alkalmazkodik az adott környezethez, mert találtak már fészket talajon, földi üregben, farakásban, harkályodúban és sok más helyen is.

 A fészket növényi szálakból, levelekből és mohából készíti, majd moha- és szőrszálakkal béleli. Ha kész a fészek, a tojó 6-7 tojást tojik bele, kotlási és fiókanevelési ideje megegyezik az erdei pintyével.

Fő szabályként lehet azt mondani, hogy a kistermetű énekes madarak 12-15 napig kotlanak, s körülbelül ennyi is a fiókanevelési idő. A nagyobb testméret felé haladva arányosan nőnek ezek az értékek, egészen a nagytermetű sasfélékig, ahol a kotlás és a fiókanevelés akár másfél hónap is lehet.

A kirepülő kis csutakfarkú fiókák apró pöttyösek, jól beleolvadnak az erdő aljnövényzetébe, és csak ősszel kezdik el felölteni felnőttkori tollruhájukat. A szülők a fiókákat rovartáplálékkal etetik. Őszi vonulásuk eléggé elhúzódik, gyakran előfordulnak áttelelő példányok is.

Következő madarunk igazán vörös begyű, mégis nevét nem e feltűnő színről, hanem feltűnő hangjáról kapta.

A süvöltő téli vendég, időnként nagy csapatokban jelenik meg a Sóstón, általában a fák tetején táplálkozik. A hímek rikító vörös begyűek, fekete sapkájukról és bézsszínű hátukról egyértelműen meghatározhatók; a tojók hasonlóak vörös szín nélkül.

szerző:Petrilla Attila biológia földrajz szakos tanár.