Fülemüle

Legutóbb a télen is időnként megfigyelhető narancssárga begyű vörösbeggyel és a valóban mélyvörös begyű süvöltővel ismerkedtünk.( Milyen érdekes és következetlen néha az állatok névadása.)

E feltűnő madár után egy nagyon szerény színezetű erdőlakó következik, melyet Európa legszebb hangú énekesmadarának tartanak. Régen e csodálatos hangról csalogánynak nevezték el, míg a mai tudományos magyar neve fülemüle.

Őreá csak vágyakozhatunk a téli hidegben de annál nagyobb az öröm mikor meghallhatjuk az első énekét.

 Külsejéről sok mondani való nincs, hiszen egyszínű olajbarnás, de jó eséllyel úgysem igen látjuk meg, legfeljebb hallhatjuk. Nehéz leírni a hangját, mely nagyon változatos és dallamos, hallani kell; viszont könnyű felismerni, mert ha éjszaka hallasz egy madarat énekelni, az szinte biztosan a fülemüle lesz.

Mára már olyan elterjedt, hogy nagyobb parkokban, kertekben is fészkel igaz, hogy évente csak egyszer. A módszer ugyanaz, mint a vörös begynél. A hímek korábban érkeznek, s énekükkel kijelölik birtokhatáraikat, melyen belül a tojó keresi meg a fészek helyét.

Egy-egy birtok (vagy territórium, revír) mérete egyébként a táplálékbőségtől is függ, hiszen a felnövekvő fiatalok és a szülők is csak ebből a körzetből szerezhetik meg táplálékukat. Ez nekik ily módon az éléskamra, és ahogyan mi sem nyúlkálunk más hűtőjébe, ez a fülemüléknél sem maradhat büntetés nélkül. Ha mégis betéved egy másik fülemüle a birtokra, abból komoly csetepaté lesz. Átlagosan egyébként egy-egy terület átmérője 100-150 m között mozog.

A tojó fészkét rendszerint talajra építi falevelekből, finom gyökerekkel bélelve. 4-5 tojását –mint már sejtjük- két hétig kotolja, s körülbelül ugyanennyi ideig neveli a fiókákat a fészekben.

A fészket elhagyó fiatalok színezetükben nagyon emlékeztetnek a vörös begyre: pöttyös terepfoltosak. A gyengén repülő fiókákat a szülők még közel egy hónapig etetgetik-vigyázzák, de még mindig saját birtokhatáraikon belül maradva.

 Szinte csak talajon élő rovarokkal táplálkoznak: pókokkal, rovarokkal, apróbb csigákkal.

A fülemüle hosszútávú vonuló, elhagyja Európát, sajnos Olaszországon keresztül, ahol a vonuló madarakból tonnaszám készítik „ínyencek” asztalára a fülemülenyelv-pástétomot.

Így lesz a csodálatos madárdalból fölzabált és vécén lehúzott salak.

/szerző:Petrilla Attila  biológia földrajz szakos tanár./