Báró Podmaniczky Frigyes emlékirataiban leírja, hogy egyik nagynénikéje, egy osztrák hölgy volt az, aki 1825-ben először állított karácsonyfát Magyarországon.

Eleinte gyümölcsöket, aszalt különlegességeket, mézesbábokat, papírból kivágott ékességeket, süteményeket akasztottak a karácsonyfára. Csak az 1800-as évek végétől terjedt el a szaloncukor-készítés és vele együtt a karácsonyfa-díszítés.

A cukorka neve a német Salonzuckerl szóból ered, ezért nem meglepő, hogy Jókai még "szalonczukkedli"-nek nevezte. Kezdetben egyszerű cukorkaféleségeket, csokoládégolyócskákat burkoltak selyempapírba, majd színes sztaniolba.

A budapesti Vendéglátó-ipari Múzeumban jelenleg is megtekinthető 30, különböző színű régi szaloncukor-csomagoló sztaniolpapír, és itt csodálhatunk meg egy "ricselő gépet" is. Ez utóbbi egy rojtozó gép, amellyel a szaloncukor papírját lehetett egy mozdulattal berojtozni. Hajdanvolt híres budapesti és vidéki cukrászdákban az inasoknak volt tisztük működtetni. 

Annak ellenére, hogy a cukorka a XIX. század közepén jelent meg hazánkban először, 1891-ben Hegyesi József "magyar-franczia szakács és vállalkozó" már tizenhétféle szaloncukorreceptet említ. A szerző A legújabb házi czukrászat című kézikönyvében így például megtaláljuk a "szalon-ananász czukorkák, a szaloncréme-bonbonok, a szalon-marasquin-czukorkák, a szalon-pisztácz-czukorkák" receptjeit is.

Igen nagy becsben tartották ezt az édességet Erdélyben és a Felvidéken is, ahová magyar közvetítéssel került. Sokan meg sem ették, évekig őrizgették az újabb és újabb ünnepre, mások csak a papírjára vigyáztak, abba csomagolták a következő évben a saját maguk főzte szaloncukrot.

A cukrászok mintakönyv alapján készítették a szaloncukrot a kívánt ízűre, burkolatúra.

A kiválasztott fajták elegáns csomagokban kerültek a vásárlókhoz. Az ünnepek előtt a kiszállítást is a cukrászinasok végezték, amelynek fejében egy kis borravaló ütötte érte a markukat.

A híres fővárosi cukrászdák nem engedhették meg maguknak, hogy ne legyen egy saját titkos szaloncukorreceptjük, nem beszélve a rengeteg családi receptről. Így a "hőskorban" is legalább annyiféle szaloncukrot lehetett kapni, mint manapság.

A legnevesebb cukrászdákban nagy mennyiségű szaloncukrot készítettek az ünnepek előtt, amihez gyakran naponta 25-30 kg csokoládét is felhasználtak

. A pozitív formákat átszitált rizslisztbe mártották, és az így keletkezett mélyedésbe öntötték a folyékony cukrot. Amikor a cukor megdermedt és megszáradt, kivették és becsomagolták.

A papírgyárak ekkortájt közel 1000 fajta sztaniolpapírból biztosítottak választékot a díszítéshez.

A papírra angyalkákat ragasztottak, és már lehetett is a karácsonyfára akasztani.

Persze nem mindenki engedhette meg magának, hogy csillogó cukrászdában vásároljon szaloncukrot a fára, ezért sokan otthon készítették el a csemegét.

A századfordulótól indult meg a cukorka- és csokoládégyárak tömegtermelése.

 A gyári készítmények a háziasszonyok köréből eleinte nemtetszést váltottak ki.

Azonban a fokozatosan javuló minőség, az egyre tetszetősebb csomagolás, a széles körű választék és a kézműves készítményeknél lényegesen szolidabb árak gyorsan meggyőzték a vásárlókat. Így a cukrászdák a későbbiekben már csak az egyedi és különleges (marcipános, zselés, gyümölcskocsonyás stb.) szaloncukrokat készítették és árusítottak.

Az első és a második világháború körüli elszegényedés idején visszaszorult a gyári szaloncukor-termelés. Ez az időszak arra kényszerítette a családokat, hogy saját szükségletükre otthon állítsanak elő karácsonyfadíszeket, fára függeszthető édességeket és szaloncukrot, ha éppen volt miből. Újra divatba jöttek a mézes készítmények, a tojáshabbal gyártott díszek, de formáltak krumplicukorból, aszalt gyümölcsök segítségével is figurákat, sőt édességeket melasz, sütőtök és sárgarépa felhasználásával is.

 A szaloncukor tömeges megjelenése az ötvenes években következett be, ám - mint annyi minden más - uniformizálva.

Sokan emlékeznek még a halványsárga vagy rózsaszín belű konzum, később zselés ízesítésű cukorkákra.

A klasszikusan széles választék a piacgazdasággal jelent meg újból. A fogyasztói társadalom igényeit kielégítendő ma már a mákostól egészen a feketeerdei ízűig mindenféle kapható.