TERMÉSZET BARÁTI KÖR

TERMÉSZET BARÁTI KÖR blogja

A szarajevói merénylet volt az első lépés Trianon felé

12 éve | Miclausné Király Erzsébet | 0 hozzászólás

Ferenc Ferdinánd trónörökös (középen) Szarajevóban, néhány órával a végzetes merénylet előtt (Fotó: Archív)

Az első világháború 98 éve kezdődött, amelynek látszólag az osztrák–magyar trónörökös szarajevói meggyilkolása volt a kiindulópontja. Valójában, kik provokálták ki a világégést, és kiknek állt az érdekükben a három monarchikus birodalom meggyengítése, szétverése?

1914 júniusában hadgyakorlatra készült az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege Bosznia-Hercegovinában, a szerb határon. Ferenc Ferdinánd trónörökös 1909 óta helyettesítette az uralkodót minden ilyen katonai parádén, most sem volt másképp. Feleségével, Hohenberg Zsófia hercegnővel a hadgyakorlat megtekintése után Szarajevóba is ellátogatott, hogy a Monarchia megtépázott tekintélyét emelje az alárendelt tartományban. Az utazás nem volt veszélytelen, hiszen a trónörökös ellen korábban már háromszor kíséreltek meg merényletet: 1902-ben, 1906-ban és 1910-ben. Ezen sikertelen támadások mögött – akárcsak 1914 nyarán – a Grand Orient szabadkőműves szervezet állt, a titkos páholyt viszont a nemzetközi bankárkaszt vezényelte, amelynek 1914-re égetően sürgőssé vált egy világméretű háború kiprovokálása…

A szerb különítmény: Gavrilo Princip, Nedjelko Cabrinovic, Trifko Grabez, Vasa Cubrilovic, Cvetko Popovic, Danilo Ilic és Mehmed Mehmedbasic hetek óta várakoztak Szarajevó közelében, majd amikorra biztossá vált Ferdinánd látogatása, elkezdték az akció megszervezését. A trónörökös tervezett programját leközölték a napilapok, így nem volt nehéz dolguk.

Lövések Szarajevóban

A főhercegi pár június 28-án reggel érkezett meg a szarajevói pályaudvarra. Megtekintették a kaszárnyát, majd a hat autóból álló konvoj a Miljacka folyó mentén, az Appel rakparton haladt a városházához. A rakparton felsorakozott tömegben elvegyültek a merénylők is arra készülve, hogy robbanószerkezetekkel, vagy pisztolyokkal hajtják végre brutális gyilkosságukat. Cabrinovic 10 óra 26 perckor hajította a gránátot Ferdinánd nyitott autójára, azonban az a kocsi lehajtott tetejéről lepottyanva a mögöttük haladó autó alatt robbant, Erik Merizzi alezredest és vagy húsz nézelődőt is megsebesült. A trónörökös a városházára érkezve inkább dühös volt, mint ijedt. Amint a polgármester elkezdte ünnepi beszédét, közbeszólt: „Ez aztán igazán szép! Idejön az ember meglátogatni ezt a várost, és bombákkal fogadják!” Majd lecsillapodott, és elhatározták, megváltoztatják tervezett programját. A konvoj ismét az Appel rakparton haladt, csak most az ellenkező irányba, mivel Ferdinánd meg akarta látogatni a sérült Merizzi alezredest a kórházban. Az első két sofőrt azonban elfelejtették tájékoztatni arról, hogy megváltozott az útvonal, így azok befordultak az Appel rakpart sarkán. A trónörökös autója követte őket, de Potiorek rákiáltott a gépkocsivezetőre, hogy egyenesen haladjon, így az a járda mellé hajtott, hogy vissza tudjon fordulni. A nagy kavarodást Princip kihasználta, és egyből, célzás nélkül tüzelt. Az első lövés Zsófia hercegnő hasi aortáját találta el a kocsin keresztül, a második golyó Ferenc Ferdinánd nyakába fúródott. A trónörökös és felesége azonnal eszméletüket vesztették, s a kórházban haltak meg.

Joseph Redlich osztrák publicista írta naplójában, hogy a trónörökös halála semmiféle érzelmi megnyilvánulást nem okozott a Monarchiában.

A Práterben, a bécsiek kedvelt pihenőhelyén és a Grinzingben 29-én egész nap szólt a zene, folyt a bor, a sör, zajlott a mulatozás, mintha mi sem történt volna… A merénylet csak egy helyi konfliktusra lett volna elegendő ürügy, „casus belli” – a nemzetközi pénzoligarchiának azonban más tervei voltak…

A „júliusi válság”

A merénylet és a Szerbiának küldött osztrák–magyar hadüzenet közötti sorsdöntő időszakot nevezi így a történetírás, melyhez a nagyhatalmak hadba lépéséig eltelt időszakot is hozzászámítják. Ez az egy hónap állt rendelkezésére a szabadkőműves hálózatnak, hogy a „bolhából elefántot” kreáljon.

A szarajevói mészárlás után a Monarchia habozott a hadüzenet elküldésével, s az osztrák–magyar vezetők a minisztertanácsi értekezleteken hosszasan vitáztak és elemezték a szerb provokációra adandó lehetséges válaszlépéseket. A merénylet arra sarkallta Bécset, hogy a gyilkosságért közvetlenül Szerbiát vonja felelősségre, a balkáni hódító tervek pedig arra késztették Ferenc József környezetét, hogy háborúval vegyenek elégtételt a Monarchia déli szomszédján. A közös kormány és a vezérkar háborúpárti volt, különösen az utóbbi vezetője: Franz Conrad von Hötzendorf.

A hivatalos magyar álláspont ennek éppen az ellenkezője volt. Ezt gróf Tisza István magyar miniszterelnök két, az uralkodóhoz intézett memorandumában, illetve 1914. július 7-én Bécsben tartott közös minisztertanácsi ülésen ismertette az uralkodóval. Egyedül ő látott tisztán, s véleménye az volt, hogy a dualista állam nem készült fel eléggé egy fegyveres konfliktusra, és az idő sem kedvező. Hangsúlyozta, taktikai okokból várni kell, hogy a Balkánon a Monarchia szempontjából kedvezőbb nagyhatalmi erőviszonyok adódjanak. Továbbá végzetes hibának vélte, ha a Monarchia a szarajevói merényletet használja fel – amint azt a közös külügyminisztérium javasolta – Szerbia felelősségre vonására, hiszen a délszláv állam bűnrészességére nincs elegendő bizonyíték. Tisza úgy látta, a diplomáciai helyzet nem kedvező a Szerbia elleni katonai fellépésre, mely mögött a századfordulótól patrónusként ott tornyosult a hatalmas Orosz Birodalom, mely 1907 óta Franciaországgal és Angliával is szorosra fűzte szövetségesi szálait.

A balkáni háborúkban kimerült, gyenge Bulgáriát tartotta a térségben az egyetlen baráti államnak, amellyel diplomáciai-katonai társulást lehetne kötni, mert talán sakkban tarthatná Romániát, azt a „szövetségest”, amely árulóvá vált és amelyről már ekkor feltételezte, hogy a jövőbeni háborús konfliktust az első adandó alkalommal Erdély megszállására fogja felhasználni. Tisza mindezek alapján azt javasolta, Szerbiának egy szigorú, de teljesíthető jegyzéket küldjenek, s csak ennek elutasítása esetén tartotta elfogadhatónak az ultimátumot. A hadüzenetet, melyben az Oroszországgal való fegyveres konfliktus és a háború kiszélesedésének veszélyét látta, ellenezte. Ezek alapján jelentette ki 1914. július 8-án Ferenc Józsefnek: „a kizárólagos és agresszív háborús megoldásért való felelősségvállalásban osztozni nem tudnék”.

Tisza István egyedül marad

Tisza István az egyetlen befolyásos politikus volt, aki ellenezte a hadüzenetet, mivel tisztában volt azzal, hogy hazánk számára ebből semmiféle előny nem származhat: egy esetleges vereség nyomán minden bizonnyal feldarabolnák Magyarországot, a győzelem, és ezzel a Monarchia területi növekedése viszont csökkentené a magyarság arányát és ezzel befolyását is.

Miután sikertelenül próbálta megóvni a békét, júliusban már csak arra törekedett, hogy megakadályozza az általános háború kirobbanását, illetve, hogy rábírja a császárt egy deklaráció kiadására, miszerint a Monarchiának nincsenek hódító szándékai.

A Monarchia részéről mutatkozó, heteken át tartó hezitálást végül a németek unták meg. Nem is akárki: Theobald Bethman-Hollweg lépett. A német kancellár egy kiszélesedő fegyveres konfliktus esetén országa egyértelmű támogatásáról biztosította Szögyény-Marich Lászlót, a Monarchia berlini nagykövetét. A Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök által irányított „háborús párt” befolyására, valamint immár a Német Császárság feltétlen támogatását is élvezve, Ferenc József ultimátumot intézett a szerb kormányhoz. A jegyzéket a belgrádi követ 1914. július 23-án este adta át. A tíz pontból álló jegyzékben a Monarchia elleni propaganda betiltását, a terrorista szervezet, a „Fekete Kéz” feloszlatását, a szarajevói merényletben érintett személyek elleni vizsgálat lefolytatását és abban az osztrák–magyar hivatalos szervek (rendőrség) részvételének engedélyezését, továbbá a dunai államba irányuló fegyvercsempészet megakadályozását követelték. A teljesítésre 48 órás határidőt szabtak…

Színre lép a német kancellár

A mozgósítást a szabadkőműves szerb kormány rendelte el július 25-én. Németország – az Osztrák–Magyar Monarchia szövetségese – valójában el akarta kerülni a háborút. II. Vilmos német császár csak kancellárja nyomására járult hozzá a mozgósításhoz. Ki volt valójában Theobald Bethmann-Hollweg? Kinek az érdekeit képviselte? A bankárkaszt németországi fő képviselője volt, magas rangú beavatott szabadkőműves. Édesanyja a londoni Rothschildokhoz tartozott, feltétlen bizalmukat élvezte. Azért, hogy Németország biztosan hadat üzenjen, rávette II. Vilmost, hogy a háború kitörését megelőző napokban Norvégiába utazzon. A cél az volt, hogy az uralkodó távollé-tében Bethmann-Hollweg szabad kezet kapjon a hadüzenetek idő előtti elküldéséhez.

Az első lövéseket 1914. július 27-én a szerb csapatok adták le. Két napra rá az orosz cár is mozgósítást rendelt el annak ellenére, hogy a német császár táviratban próbálta lebeszélni őt a háborúról. Ekkor a pénzügyi oligarchia egyik berlini ügynökét, Von Kupfert a Berliner Lokalanzeiger című lap főszerkesztőjét utasították cselekvésre. A befolyásos újságíró külön számot adott ki azzal a megtévesztő hírrel, hogy II. Vilmos elrendelte a német hadsereg és hadiflotta mozgósítását. Most az orosz külügyminiszteren, a szintén magas rangú szabadkőműves Szasszanovon volt a sor. Ugyan tisztában volt vele, hogy a Berliner Lokalanzeiger híre hamis, rohant vele a cárhoz, hogy lebeszélje azt a II. Vilmossal való egyezkedésről. Sikerült. (Az orosz cár és kormányzat befolyásolása kulcskérdés volt, hiszen Oroszország állt Szerbia mögött.) Július 31-én a cár elrendelte az orosz hadsereg általános mozgósítását. Franciaország – itt Poincaré dolgozott – is védelmi készültséget rendelt el július 30-án, majd pedig augusztus 1-jén, hajnali négy órakor már mozgósították az egész francia hadsereget. A német mozgósítására azonban csak délután 5-kor adta ki a parancsot II. Vilmos. A birodalmi kancellár azonban mindenáron biztosítani kívánta Németország részvételét a háborúban. Ezért augusztus 1-jén délután 6 órakor hadat üzent Oroszországnak, Franciaországnak pedig két nap múlva, augusztus 3-án délután 6 órakor küldte el a hadüzenetet. Ezek a Bethmann-Hollweg által indokolatlanul elküldött hadüzenetek képezték az alapját később annak a vádnak, hogy egyedül Németország volt felelős a háború kirobbantásáért.

Qui prodest?

A kontinens feletti uralom megszerzéséért vívott küzdelmét a nemzetközi pénzhatalomnak két világhatalmi erő és egy kisebb tényező akadályozta: a Német Császárság, a Romanovok által vezetett földrésznyi Oroszország és a kelet-közép-európai térséget szinte teljesen felölelő Osztrák–Magyar Monarchia. Fő törekvésük az első világháború előtt, alatt és után, ennek a három erős monarchikus birodalomnak a meggyengítése és ellenőrzés alá vétele, a teljes európai hegemónia megszerzése volt. Az 1880-as évektől kezdve a színfalak mögül azon mesterkedtek, hogy ezt a három hatalmat egymásnak ugrasszák, és kiprovokáljanak egy világméretű konfliktust. 1894 és 1907 között tucatnyi államközi szerződést köttettek, hogy együttes fellépésre kötelezzék Oroszországot, Franciaországot, Angliát és más európai országokat, ha háborúra kerülne sor Németország ellen. Tudatosan és sikeresen szították a militarizmust.

1887 és 1914 között a pénzügyileg csaknem fizetésképtelen európai országok soha nem látott fegyverkezésbe kezdtek. A hatalmas hadseregek felállításához szükséges tőkét, az irányításuk alatt álló európai országokban működő központi bankok adták… A világháború előestéjére Oroszország, Anglia, Franciaország és a Monarchia teljesen eladósodtak, pénzügyileg kimerültek, nem bírták tovább finanszírozni a fegyverkezést. Szükséghelyzet állt elő, a világméretű konfliktust ki kellett robbantani. A terv óramű pontossággal bevált. Az első világháborúban igazi okok és célok nélkül Németország, Oroszország és a Monarchia vívta halálos küzdelmét.

Csurka Dóra
Magyar Hírlap

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: