A szárhegyi Tatárdomb mondája
Háromezer tatárral vette fel a harcot háromszáz székely 1658-ban
Szárhegy határában. Az otthonukat védők legyőzték, megfutamították a
tízszeres túlerőben lévő ellenséget. Őseink hősiessége ma is példaként
áll előttünk, erőt kell adjon arra, hogy felül tudjunk kerekedni a
nehézségeken.
A szárhegyi Tatárdomb mondája:
Bákainé
táltos volt. Megjövendölt minden veszedelmet. Egyszer, egy vasárnap,
amikor az emberek jöttek ki a templomból, megszólította őket: a tatárok
már bejöttek Erdélybe, s nemsokára itt lesznek, nálunk. Rengeteg sokan
jönnek, felégetik a falvakat s rabszíjra, fúzik az asszonyokat, megölik a
férfiakat. Amikor látjátok, hogy égnek a távoli falvak. mindenki, aki a
réten kaszál, verjen a földbe egy cöveket, s a kalapját tegye rá.
Minden arató az utolsó kévébe vágja bele a sarlóját s arra is tegyen egy
kalapot, hogy messziről rengeteg sok embert mutasson. Ami edény veletek
lesz, azt mind rejtsétek a fűbe és a tarlóba, hogy a lovak lába majd
belébotoljon és nagy zajt csapjon.
Bákainé meghalt. Nemsokára a mezőn
dolgozó emberek látták, hogy közel s messze füstölnek a falvak. Mindenki
úgy cselekedett, ahogy Bákainé mondta volt. Még a faluból is kihordták
az edényeket s elrejtették a fűbe és a tarlóba. A tatárok akkor már a
Szárhegyt?l nem messze lév? Fekete-réten táboroztak, s elindultak erre
felé. A menekültek a szárhegyiekkel együtt a kápolna előtt gyülekeztek
és imádkoztak.
Ekkor jelent meg előttük a halott Bákainé fekete paripán s
kiáltotta: Ne féljetek, győzni fogtok! A beözönl? tatárok meglátva a
búzaföldeken meg kaszálókon a rengeteg kalapot elbizonytalanodtak, mert
azt hitték; hogy minden kalap alatt egy ember áll.
A székelyek,
észrevéve a tatárok habozását, bátran rájuk törtek s úgy lekaszabolták őket, hogy még hírmondó sem maradt belőlük. Ahol a tatárokat eltemették,
nagy domb keletkezett. Máig is Tatárdombnak nevezik.
rgestető - kopjafák az 1849. aug. 1-i csata helyszínén
Kommentáld!