A szaunázás sok szempontból nagyon egészséges, ugyanakkor jár némi veszéllyel.

Szerző: Ferenczy Mária

Mára annyira népszerűvé vált – többek között Magyarországon is –, hogy szinte nincs olyan, magára valamit is adó uszoda, gyógyfürdő, wellness-szálló, ahol ne lenne szaunázásra kialakított helyiség és az abban felhevült test lehűtésére szolgáló medence, kád, zuhany.

Forróra hideg

A köztudatban az él, hogy a szaunafürdőzés mindenkinek jót tesz, mivel az izzadás magas hőfokú helyiségben megszabadítja szervezetünket a méreganyagoktól, vagyis jól hat az anyagcserénkre. A forró, száraz levegő belégzése kifejezetten jót tesz a légzőszerveknek, elpusztítja a szervezetben lévő kórokozókat, a felforrósodott test lehűtése pedig rugalmasan tartja az ereket. A hideg-meleg váltogatás eddzi továbbá az immunrendszert, szabályozza a vérkeringést, és még a bőrt is kisimítja, különösen ha nem alkalomszerűen, hanem heti rendszerességgel végezzük. Az extra melegben felforrósodott test hirtelen lehűtése jót tesz az idegrendszernek is, nem beszélve arról, hogy a szaunában való üldögélés remek alkalom arra, hogy a lelki méreganyagoktól is megtisztuljunk, hiszen egy-másfél órára „elengedhetjük” magunkat, és a napi feszültségektől is megszabadulhatunk.

Kinek nem ajánlott?

Bár az „egészséges” életmód hívei és az egészségre vágyók körében tagadhatatlanul divattá vált a szaunázás, sokan nem tudják, hogy bizonyos betegségek megléte esetén kifejezetten ellenjavallott a hőlégfürdőzés, mert a szaunázás sok – általában csak átmeneti – szív- és érrendszeri, valamint hormonális változást okoz.

A szív megnövekedett terhelése – s ezáltal megnövekedett oxigénigénye – miatt kifejezetten tilos a szaunázás az aortabillentyű súlyos szűkülete esetén, instabil angina pectorisban és szívinfarktust követő két hónapon belül, de a szívelégtelenség és szívritmuszavar is ellenjavallottá teszi.

Mindenképp kerülendő a szaunázás a sztrokot követő időszakban, illetve átmeneti agyi vérellátási zavar esetén, s az állapot stabilizálódását követően is különös megfontolást igényel, hogy megpróbálkozhatnak-e ezzel a testet-lelket megedző időtöltéssel azok, akiknek gyakran „esik le” a vérnyomásuk, vagy valamilyen veseműködési zavarban, ízületi és reumatikus betegségekben érintettek, atópiás bőrgyulladásuk vagy visszerük van, lázasak vagy vérzékenységben szenvednek. 

Nem ajánlatos a meg nem gyógyult, közelmúltban szerzett ízületi sérülést sem 48 órán belül, vagy a duzzanat/ödéma elmúlta előtt szélsőséges hőhatásoknak kitenni. Ha valamilyen sebészeti implantátumunk van, kerüljük az infraszaunát, mert a fémimplantátum általában visszaveri az infrahullámokat, így azt nem melegíti fel ez a rendszer. 

Egyébként más betegség, illetve „állapotváltozás” mellett is fontos kikérni a kezelőorvos véleményét, mielőtt elhatározzuk, hogy kitesszük magunkat annak a szélsőséges hőterhelésnek, amivel a szaunafürdőzés jár.

Apró lépésekben

Ha semmilyen egészségügyi kockázata sincs, akkor is legyünk óvatosak és körültekintőek. Akárcsak valamilyen megerőltetőnek számító testmozgásnak, testedzésnek, a szaunázásnak is van „előkészítő” és „levezető” szakasza. 

Szükség esetén vegyünk lábmelegítő fürdőt (tusoljuk le meleg vízzel a lábfejünket), soha ne kezdjünk hideg végtagokkal szaunázni.

Mielőtt belépünk a szaunába, zuhanyozzuk le, majd alaposan töröljük meg a testünket. Csak ezt követően menjünk be a melegbe, ugyanis a száraz bőr pórusai könnyebben kitágulnak, és gyorsabban indul meg a verejtékezés. Az első „turnus” legalább 8, legfeljebb 15 percig tartson. Ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy a megnövekedett testhőmérséklet hatására szerveztünk hőközpontja, verejtékmirigyei „teljes gőzzel” kezdjenek el dolgozni. 

Nem eléggé köztudott, hogy időskorban a szervezet hőkezelő képessége csökken. Ez javarészt a keringési rendszer és a verejtékmirigyek tevékenységének gyengülése miatt következik be. Ugyancsak megváltozott izzadási képességgel kell számolniuk a Parkinson-kórban szenvedőknek, a központi idegrendszeri betegségekben érintetteknek, valamint a cukorbetegeknek is. 

A felkészüléshez az is hozzátartozik, hogy szaunázás előtt ne együnk, vagyis ne terheljük meg szervezetünket emésztéssel, de alkohol- vagy koffeinfogyasztással sem. 

A levezető szakaszban fontos, hogy a szaunázás végeztével igyekezzünk az elveszített folyadékot pótolni, mert szervezetünk az intenzív verítékezéssel mintegy másfél liter vizet és sok ásványi anyagot veszít.

Ugyancsak fontos, hogy minden szaunázás után – ami egyébként általában kb. másfél órát vesz igénybe, és ideális esetben három, 10-15 perces izzadásos-lehűtéses „turnusból” áll – szánjunk időt a pihenésre is.

7 tanács, amit érdemes megfogadnod

A kívánt hatást csak akkor érheted el, ha rendszeresen, de mértékkel, a szervezeted jelzéseire figyelve szaunázol.

Egy szaunázás két-három turnusból (a test felfűtése-lehűtése) álljon. Ez kb. másfél óra, pihenéssel együtt.

A forró kabin elhagyása előtt ülj fel, hogy a vérkeringésed helyreálljon.

Vagy fekve, vagy laza, ülő testtartásban szaunázz, lehetőleg felhúzott lábbal, hogy a lábad is a padszinti hőmérsékleten legyen.

15 percnél tovább egy turnus alkalmával ne maradj a fölfűtött helyiségben.

Ha a közérzeted romlik, azonnal hagyd el a szaunát.

Semmiképpen ne meleg vízben fürödj, hiszen a lehűlés szakaszának lényege, hogy a test hőmérséklete visszahűljön a „normál” szintre.