 |
A székely vértanúk emlékműve korabeli képeslapon.
Az Aradi Zsigmond szobrász készítette obeliszket 1875. június 27-én leleplezték le.
|
A kivégzés színterén, a Postaréten 1875-ben emlékművet avattak fel; az
emlékbeszédet Orbán Balázs tartotta, feliratát Jókai Mór írta:
Szent hely ez óh vándor! egy nemzet tette e jelt itt Leghűbb gyermekei
végzetes sírja fölé! Élni szabadságban, vagy ezért meghalni merészen:
Ezt hitték, vallták s haltak érte híven. Törvényes, szabad és független
nemzeti állás Intő szobra legyen honfi, e drága jel itt! 1874.
A ma élő székelyek számára ez a nap nemcsak a közös emlékezés napja, de
az összetartozásé is. A tudatos, közös fellépésé a nemzeti önrendelkezés
jegyében.
A Makk-féle összeesküvés néven ismert mozgalmat Makk József szervezte,
Kossuth Lajos nevében és felhatalmazásával, az 1848–49-es forradalom és
szabadságharc folytatásaként a Habsburg-uralom ellen.
Az 1848-as forradalom leverése után a magyar táradalomban tovább élt a
remény, hogy a szabadságharc külföldi segítséggel újrakezdhető. Ez a
remény segített abban, hogy az elnyomást el tudják viselni, de
külpolitikai szempontból nem volt reális alapja. Ennek ellenére a
magyarság várta egyrészt az angol, francia, esetleg török segítséget,
Kossuth és Bem József visszatérését.
Makk József tüzérezredes vállalkozott az erdélyi fegyveres felkelés
megszervezésére. 1851-ben kiment Törökországba Kossuthhoz és együtt
kidolgozták a felkelés tervét. 1851. június 25-én Kossuth írásos
meghatalmazást adott Makknak a mozgalom előkészítésére. A felhatalmazás
kiterjedt a hadsereg újjászervezésére, a fegyverek és hadi felszerelések
beszerzésére is.
A mozgalom célja a magyarországi Habsburg-uralom megdöntése, illetve
Magyarország függetlenségének kivívása volt, és ehhez a törvényes alapot
az 1849. április 14-ei trónfosztás képezte. A mozgalom célkitűzései
több változatban eljutottak Magyarországra, de mivel a függetlenség
ügyét nem kapcsolták össze a társadalmi átalakulás továbbvitelének
szükségességével és a nemzetiségi kérdést is csak felemás módon kívánták
rendezni, ezért nem voltak alkalmasak a felkeléshez szükséges széles
tömegbázis megteremtésére.
A szervezkedés központja Bukarestben volt, Nagy József szabómester
házában. Ez lehetőséget nyújtott arra, hogy felvegyék a kapcsolatot a
román forradalmárokkal. A mozgalom előkészítésébe Makk az 1848-as
forradalomból ismert emberei közül azokat vonta be, aki beszéltek
románul: Figyelmessy Fülöp, Rózsafi Mátyás, Szarka László, Borza Áron és
Hajnal Róza.
A mozgalomba azonban sikerült beépülnie egy osztrák kémnek is: Bíró
Mihály, aki Török János egyik legközelebbi munkatársa volt, Ignatz A.
néven értesítéseket küldött Heydte bárónak, az osztrák hadsereg
székelyudvarhelyi körzetparancsnokának. Bíró, aki 1849-ben fogságba
esett, annak köszönhette gyors kiszabadulását, hogy bécsi ügynökké vált.
1851 őszén átadta az osztrákoknak az emigrációban tartózkodó vezérektől
érkezett utasításokat, a szervezet levelezését és rejtjelkulcsát.
Az árulás következményeképpen 1851 szilveszterén házkutatást tartottak
Makk bukaresti titkos székhelyén. Az ezredest a házigazda Nagy József
lélekjelenlétének köszönhetően nem tudták letartóztatni, de iratai a
császári hatóság kezébe kerültek és ezeknek alapján megkezdődött a
szervezet módszeres felgöngyölítése.
1852. január 24-én éjjel letartóztattak körülbelül hatvan mozgalmárt,
köztük három nőt, és a nagyszebeni fogházba szállították őket. A
külföldre menekült Makk eközben Erdélybe küldte Várady József volt
honvéd főhadnagyot, azzal a feladattal, hogy újból építse ki a hálózatot
és – tekintettel a várhatóan kirobbanó orosz-török háborúra – gyorsítsa
meg a fegyveres felkelés előkészületeit.
A várt tömeges csatlakozás azonban elmaradt, Várady csak egy nagyon kis
létszámú csapatot tudott felfegyverezni, amelynek a lakosság passzív
magatartása miatt még az élelmezés is gondot okozott. Az osztrák
hatóságok így a szabadcsapat tagjainak nagy részét komolyabb erőfeszítés
nélkül el tudták fogni és 1854. február 14-én Várady Józsefet is kézre
tudták keríteni.
A letartóztatottak kihallgatása két éven át tartott, majd következett a
megtorlás. Az összeesküvés vezetőit felakasztották, a többi résztvevőre
5-18 évi várfogságot szabtak ki.
A vértanúk: Az udvarhelyszéki
Bágy szülötte, Török János a Marosvásárhelyi Református Kollégium
teológia szakos tanára volt. Részt vett a szabadságharcban, elfogták, de
Bem kiszabadította. Kivégzésekor 47 éves volt.
Az udvarhelyszéki, Martonoson született Gálfi Mihály mint szolgabíró
kezdte közszereplését, majd ügyvédként folytatta. 1854-ben 37 éves
volt.
A háromszéki Teleken született Horváth Károly földbirtokosként élt. Kivégzésekor 25 éves volt.
Mindhármukat a nagyszebeni császári-királyi haditörvényszék ítélte halálra 1853. október 11-én.
Forrás: sznt.ro | Károlyi Dénes: Székely vértanúk 1854
Kommentáld!