A Vártemplom legnagyobb értéke az, hogy a Kárpát Hazának egy élő és működő szent helye, zarándokhelye.

2006-ban a vártemplom az egyetlen olyan romániai magyar műemlék, amely az UNESCO világörökségkincsének a része.

A vártemplom három egységből áll: torony, várkerítés és a templom. A monumentális építészeti látvány mellett a vártemplom kulönlegességeihez tartozik a világon egyedulálló élő örökség, a rovásírásos emlék és a XV. századból származó falképek, köztük Szent László királyunk legenda-ábrázolása.

A várfalhoz képest a torony ferde elhelyezkedéséből feltételezhető, hogy egykor egy görbe alaprajzú védőfal vehette körbe a templomot. A torony magassága ma 38 méter. Eredeti magasságát 1866-ban emelték meg 10 méterrel.

A várfal belső oldalán egykor körfolyosó (gyilokjáró) futott körbe, amelyeken közlekedve védeni lehetett az erődöt a támadókkal szemben. Ezeket 1788-ban bontották le, mert a templom elveszítette a védelmi jellegét. Félnyeregtetős színeket építettek, ahová a falu lakói elhelyezhették ingóságaikat (kelengyésláda, szerszámok), a beköltöztetett hombárokban, szuszékokban gabonakészletét tarthatta. A bástyákat szalonna és füstölt hús tárolására tették alkalmassá.

A több mint kétszáz éves hagyományt a falu lakossága ma is élő örökségként őrzi. Élő hagyományként a köréje épülő szokásrenddel a világon egyedülálló látványosság.

 

Gabonamérő vékások (20 liter), félvékások (10 liter), negyedvékások (5 liter) magyar királyi pecséttel hitelesítve.

Kulönlegesség még a várfal délnyugati sarkában levő védelmi kút, amelyhez a telepulésnek vallási hagyománya is kötődik. Évszázadok óta előírás, hogy kizárólag csak ennek a kútnak a vizével szabad keresztelni. A vize tiszta, iható.

A templom építése kulönböző időszakokban történt: A szentély részét (ahol az orgona van) az 1200-as években, a templomrészt az 1400-as években, a várfalat és a bástyákat az 1500-as években építették. A templom tetején látható védelmi emelet a lőrésekkel és a szuroköntőkkel 1605 - Basta Erdély-dúlása után épult Petky János költségén.

A templomban található fapadokat 1790-ben állították fel, és azokat fizetés arányában osztották ki a családoknak, azzal a kikötéssel, hogy minden családtag csak az ő családjának padjába ülhet.

 

A templom szószékét művészi faragású és diszítésű, festett korona ékesíti, amely 1759-ben készult. Bartha Mihály és neje Dénes Judit készíttette. Felirata: "Kiálts teljes torokkal, mint a tormbita".

1871-ig csak szent György napjától Szent Mihály napjáig volt hallható a déli harangszó. 1871-től napjában háromszor harangoznak: reggel, délben, este. A napi harangozáson kívul kulön harangozás van szertartások alkalmával és "nagy idő" esetén. A toronyban található nagy harangot Petky János öntette Derzsben 1607-ben.

A Petky által öntetett nagyharang mellé a feljegyzések szerint 1674-ben az egyházközség egy kisharangot öntetett, amelyet az I. világháborúban hadicélokra elkoboztak. A jelenlegi kisharangot 1923-ban közadakozásból öntette az egyházközség.

Az 1929-ben végzett javítási munkálatok során a kinti, bejárat melletti befalazott ablak kibontásakor) kerult elő egy rovásírást tartalmazó tégla. Keletkezési ideje egyelőre bizonytalan. Szakirodalmi ismertetések 1274 - 1431 közötti időszakra teszik a keletkezését, kiemelve, hogy téglába égetett technika-ként Közép-Európa legrégibb rovásírás emléke.

Nem csak keletkezése, hanem olvasata is vitatott. A fordítási változatok közül a legelfogadottabb: Miklós Derzsi apa-pap.

Az orgonakarzat 1800-ban épült. Akkor készült az első orgona is, amelyet, 1837-ben valamiért kicseréltek a ma is meglévővel. Az orgona fémsípjait az I. világháború végén kiszedték és hadi célokra használták fel. Teljesen csak 1946-ban, a II. világháború után sikerült rendbe tenni.

A szentély boltozatát faragott kövek díszítik. A szószéktől jobbra haladva a papi szék fölött két olyan zárókő látható, amelyek csúfolódó arcot ábrázolnak. A csúfolódó arcok után az első zárókőn a székelység címere, a másodikon egy címerpajzsban ábrázolt eke, a harmadikon a Petky család címere látható.

  

A bejárattól jobbra az első kép Pál apostol megtérését ábrázolja. A damaszkuszi úton történt eseményt, az utána következő néhány napot és a megkeresztelkedést egyetlen fényképbe sűríti az alkotómester. A szakállas arcban valószínű, hogy a készítőmester önarcképét tisztelhetjuk. A kísérő katona a zászlójának latin nyelvű feliratából az derül ki, hogy a falkép 1419-ben készült.

A második képen Szent Mihály arkangyalnak egész alakos ábrázolását lehet megtekinteni. Kezében serpenyős mérleget tart, amelynek felső serpenyőjében ördögöket, az alsóban egy imádkozó nőt lehet látni.

A déli falrész harmadik képe töredék, amely három alakot ábrázol, akik fejükön püspöksüveget viselnek, kezükben püspökbotot tartanak. Művészettörténeti leírásokban mint püspökszentek ről lehet olvasni, de úgy is találkozhatunk velük, mint a három bölcs király, akik a kisdedhez zarándokolnak.

Az 1720-ban épített karzat alatt egy női mártírlegenda töredéke látható. Összekötözött kezű, véres hátú nőket ábrázol, amint egy toronyból lökik ki őket.

 

A templom északi falrészét teljes egészében a Szent László legenda uralja. A 2008-ban végzett feltárásnak köszönhetően kiegészűlt a falképciklus a kivonulást ábrázoló jelenettel. A nagyváradi várból a kunok ellen induló királyt és seregét megáldja a püspök.Ezt követi az ütközet, majd a Kún üldözése, a Birkózás, a Lefejezés és a legvégén a Pihenési jelenet. A gótikus hálóboltozat gyámkövei helyenként beépülnek a falképszőnyegbe, de összességében nem tudják megtörni sem azt az erőt, amely a falképből árad; sem azt az esztétikai élményt, amelyben a magas szintű ábrázolás részesít.

Az északi falrész utolsó ábrázolásáról rosszabb esetben nem esik szó, jobb esetben nincs megnevezése. A szürke ruhás szent jelképeit képírással olvasva Remete Szent Antalra ismerhetünk, akivel szemközt két vörös ruhába öltözött, glóriát viselő nőalak áll. Remete Szent Antalról hasonló ábrázolás a szepesszombati római katolikus plébániatemplom 1503-ban készült oltárszárnyán látható Szent Antal megkísértése címmel.