Idegen hím nem szaporodó közeledik egy szaporodó párhoz

Forrás: UZH

Néhány emlős-, madár- és halfaj egyedei képesek felismerni a korábban nem látott testvéreket. Mostanáig azonban nem volt világos, hogy az állatok képesek-e felismerni a távolabbi, nem ismerős rokonokat. Svájci kutatók kimutatták, hogy a szibériai szajkónál kifejlődött ez a képesség.

A rokonság kritikus tényező az egyedek közötti együttműködésben. Ennek oka, hogy a közeli rokon egyedek segítése hozzájárul a saját gének elterjesztéséhez. Ennek következménye, hogy az együttműködve szaporodó (azaz az egyedek segítenek a nem saját utódok nevelésében) rovarok, szurikáták vagy madarak családi csoportokban élnek.

A Skandináviában és a szibériai tajgán élő északi vagy szibériai szajkó (Perisoreus infaustus) szintén családi csoportokban él, amelyek osztoznak egy területen. A nem szaporodó madarak vagy utódok, amelyek több évig a szüleikkel maradnak a függetlenségük elérése után, vagy olyan egyedek, amelyek fiatal korukban vándoroltak be a csoportokba.

Noha a szaporodó párok nagyon toleránsak a saját utódaikkal szemben, gyakran viselkednek agresszívan a nem rokon nem szaporodókkal, és elűzik őket az ennivalótól.

Genetikai rokonsági elemzéssel a Zürichi Egyetem kutatóinak sikerült felderíteniük, hogy a szaporodó madarak különösen agresszívak a legtávolabbi rokoni kapcsolatban álló csoporttagok irányában.

Ez az eredmény arra utal, hogy a szibériai szajkó képes felismerni a más egyedekkel való rokonságuk finom fokozatait, még olyan egyedeknél is, amelyek korábban ismeretlenek voltak a szaporodók számára, mielőtt letelepedtek volna a csoportban” – mondta Michael Griesser, a Molecular Ecology folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.

Míg más madarak a megjelenésük vagy a hangjuk alapján ismerik fel a rokonokat, a szibériai szajkók esetében egyelőre nem világos, mi alapján mérik fel az idegenek rokonsági fokát.

A szaporodó szajkó elűzi a nem szaporodó betolakodót

Forrás: UZH

Noha a szibériai szajkók nem szaporodnak együttműködve, más szempontból viszont nagyon kooperatívak. A szülők védik a fiókákat a ragadozók ellen és megosztják velük az ennivalót, még évekkel az után is, hogy teljesen kifejlődtek.

Vajon miért fejlődött ki e madaraknál ez a kifinomult rokonfelismerő képesség? Michael Griesser szerint a magyarázat a madarak együttműködő viselkedésében rejlik.

A nagy növényevők, például jávorszarvas vagy rénszarvas tetemeinél számos szajkócsoport összegyűlhet, és ez esetben evolúciós előnyt jelent az ismeretlen rokonok elviselése.

„Szelektív előnyt jelent, ha az élelmet csak a közeli rokonokkal osztják meg, és nem túl távoli vagy nem rokon egyedekkel” – mondta Michael Griesser.

A rokon egyedek felismerése általában előnyös, amikor az egyedek együttműködnek vagy tolerálják egymást a társas érintkezések folyamán.

Ezenkívül a madarak előnyben részesítik a nem rokon egyedekkel való szaporodást, amivel elkerülik a beltenyésztést. Így a rokonfelismerés valószínűleg általánosan elterjedt, csak elfedik a több szempontból hasznos viselkedések.