A Szlovák Paradicsom rejtett oldala
Észak-déli irányban szeltük át a Káposztafalvi-karszt fennsíkját, és bár 24 óránál alig több állt rendelkezésünkre, végigmentünk a leghosszabb szurdokon, kipróbálhattunk egy turistaházat, a karszt hangulatos völgyeiből a legmagasabb kilátópontjára másztunk, majd egy kanyonon átsétálva megérkeztünk egy hegyek közé ékelt tó partjára. Az általunk is bejárt mintegy 30 kilométeres táv azoknak ajánlott, akik a Szlovák Paradicsom belső zugaira, sokoldalú hangulataira is kíváncsiak.
A magyar túrázók körében is jól ismert Szlovák Paradicsom Nemzeti Park közelségének is köszönheti kiemelkedő népszerűségét: rövid autózást követően máris egy hűs, vadregényes szurdok bejáratánál állhatunk, hogy néhány óra patakmederben gyaloglást, létramászást és pallótaposást vállalva semmihez sem fogható élményeket gyűjtsünk. A mészkővidék hullámos, erdő borította fennsíkját eddig éppen azért nem ismertem, amiért a legtöbb látogató is kihagyja útvonalából: a szurdokokból kikerülve általában a hegylábi szálláshelyre vagy egy következő szurdokba vezetett utunk. Ezúttal azonban a nemzeti park átszelését, távolabb eső turistaösvényeinek megismerését tűztük ki célul.
Bár két nap állt rendelkezésünkre, és csak a tömegközlekedés szolgáltatásaira támaszkodhattunk, mégis tartalmas, változatos, látványosságokban bővelkedő útvonalat sikerült összeállítani. A Veľký Sokol völgyének végigjárásával jutottunk fel az 1000 méteres magasságban hullámzó karsztplatóra, hogy az annak déli szélén álló Geravy turistaházban töltsük az éjszakát. Másnap a fennsík fölött őrködő Holló-szikla (Havrania skala) meghódítása után a Sztracenai-kanyonba (Stratenský kaňon) ereszkedtünk, hogy Imrikfalva (Dedinky) víztározóját megkerülve üljünk újra vonatra.
Kommentáld!