A szociális munka az alkalmazott társadalomtudományok közé sorolt professzionális segítő tevékenység, mely elősegíti a társadalmi fejlődést, az egyének, csoportok, közösségek működésének javítását, helyreállítását, problémáinak megoldását.

Segíti a hatalomtól megfosztottak hatalomban való részesedését, a nagyobb társadalmi jólét és jól-lét elérését, melyhez igyekszik kedvezőbb társadalmi feltételeket teremteni.

• Gyermekvédelem, ifjúságsegítés

• Hajléktalanellátás

• Szenvedélybetegekkel folytatott szociális munka

• Pszichiátriai betegekkel folytatott szociális munka

• Idősgondozás

• Utcai szociális munka

• Bűnelkövetőkkel folytatott szociális munka

• Iskolai szociális munka

• Családokkal folytatott szociális munka

• Közösségi szociális munka

• Fogyatékossággal élőkkel, megváltozott munkaképességűekkel végzett szociális munka

• Kórházi szociális munka

A szociális munka magyarországi története a szocializmusig a nemzetközihez hasonlóan fejlődött. Az 1900-as évek elején az iparosodás és az urbanizáció következtében nagyobb méreteket öltő szegénység jelentette a legnagyobb társadalmi gondot.

• 1905-ben létrejött a szegénygyám intézménye, a fővárosi szociális munkások felkeresték a szegényeket és véleményezték a segélyezési javaslatokat a látogatások alapján.

• 1912-ben Hilscher Rezső vezetésével megalakult a Főiskolai Szociális Telep, az első magyar settlement, ahol közösségi szociális munkát végeztek előadásokkal, tanácsadással, munkaközvetítéssel.

• Az I. világháború idején a szociális szolgáltatások a kor viszonyaihoz igazodtak: a Városi Népsegítő Iroda csomagokat küldött a frontvonalakra, az árvákat, özvegyeket segélyezte, tanácsadással foglalkozott.

• A trianoni békeszerződéssel teljes közigazgatási összeomlás következett be, krízis alakult ki, határmenti kisközösségek, családok hullottak szét, elszabadult az infláció, a munkanélküliség, lakáshiányok léptek fel, nagy lett a migráció. Ezek a problémák nélkülözhetetlenné tették a professzionális segítést, a szociális munka ismét az elszegényedés problémájára összpontosított.

• P. Oslay Oswald, ferences rendfőnök kidolgozta az ún. Egri normát, a nyílt szegénygondozás egyik módszerét. Szegénygondozó bizottság gyűjtötte és osztotta szét az adományokat, munkalehetőséget biztosítottak a rászorulóknak, és megjelent a pszichológiai gondozás is.

• Csorna Kálmán 1930-ban rendszerezte a szociális munka addigi tapasztalatait, felvázolta a szociális ellátórendszert életkor szerint (anya- és csecsemővédelem, gyermekvédelem, felnőttvédelem).

• Esztergár Lajos termelőszövetkezeteket hozott létre, ahol a munkanélküli lakosság aktívan részt vehetett a javak előállításában, ezzel biztosíthatta önmaga és családja megélhetését.

• Az 1930-as évektől a szociális munkában új paradigma hódított, a családvédelem és a családgondozás. 1940-ben létrejött az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA), mely a családvédelem pénzügyi hátterét biztosította.

• Az államszocializmus időszakában az uralkodó ideológia szerint a szociálpolitika és a szociális munka szükségtelenné vált, mivel "a népi demokrácia minden tette szociálpolitika". Megkezdődött a szociális munka leépítése, beolvasztása az egészségügybe.

• 1960-ban létrejött a Nevelési Tanácsadó, mely a szociális munka új csírájának tekinthető.

• 1972-ben a családgondozó munkakör létrejöttével a szociális munka újjászületett, a családgondozók a szociális munka eszközeit alkalmazva családlátogatással, konzultációval foglalkoztak.

• 1980-ban szociológusokból és szociális munkásokból álló Szegényeket Támogató Alap alakult. Ebben az időszakban kezdték kutatni a társadalmi beilleszkedési zavarokat, melynek köszönhetően az 1980-as évek közepén létrejöttek a családsegítő központok, melyek családgondozást, egészségügyi, mentálhigiénés feladatokat láttak el. Szociális munkás szakma ekkor még hivatalosan nem létezett, így orvosok, pedagógusok, jogászok végezték a tevékenységet. Esetmegbeszélő műhelyek alakultak, melyek hozzájárultak a szakma későbbi kialakulásához.

• 1985-ben nagy áttörés volt a posztgraduális szociálpolitikus képzés megindulása.

• 1989-ben a rendszerváltozással a szociális szakmák legalizálódtak, megindultak a felsőfokú szociális képzések, elsőként 1989-ben Szekszárdon az általános szociális munkás képzés, majd Pécsett 1991-ben. 1990-ben kialakították az ún. soproni minimumkövetelményeket, a szociális munkás képzés tananyagát, standardjait.

• A rendszerváltás után megindul a szociális törvényalkotási folyamat: 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról; 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.